Meglepő felfedezést tettek az ADHD-val kapcsolatban a kutatók, ez sok mindent megváltoztathat

A nemzetközi becslések szerint világszerte a lakosság mintegy 5–7 százaléka él ADHD-val, ami több százmillió embert jelent globálisan. 

Egy friss, áttörést jelentő kutatás szerint az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) nem egységes állapot, hanem három, egymástól jól elkülöníthető altípusra bontható, amelyek különböző módon befolyásolják a viselkedést és az agyműködést.

Nőtt a diagnózisok száma 

Az elmúlt két évtizedben világszerte jelentősen megnőtt a diagnózisok száma, főleg a gyermekek és fiatal felnőttek körében. Sokak szerint most hirtelen mindenki ADHD-s lett, de erről szó sincs, csupán azt történik, hogy nagyobb a társadalmi tudatosság, pontosabbak a diagnosztikai eszközök, valamint a mentális egészségről szóló nyíltabb párbeszéd is sokat segít. Az állapotot hagyományosan olyan tünetekkel jellemzik, mint a koncentrációs nehézség, a nyugtalanság, az időmenedzsment problémái és a feledékenység, ám a A JAMA Psychiatry folyóiratban februárban megjelent tanulmány arra utal, hogy a valóság ennél jóval összetettebb lehet.

Mit vizsgált a kutatás?

A kutatók 446 ADHD-val diagnosztizált gyermek agyi MRI-felvételeit elemezték, különös tekintettel a szürkeállományra, vagyis arra az agyi szövetre, amely kulcsszerepet játszik a gondolkodásban, a döntéshozatalban és az emlékezésben. Az eredmények alapján három „elkülönülő” altípust azonosítottak:

• Súlyos, kombinált típus érzelmi szabályozási zavarral
• Túlnyomórészt hiperaktív/impulzív típus
• Túlnyomórészt figyelmetlen típus

A kutatás egyik társszerzője, Manpreet K. Singh szerint ezek az altípusok nem csupán viselkedéses mintázatokban, hanem idegrendszeri működésben is eltérnek egymástól.

1. Súlyos, kombinált típus érzelmi szabályozási zavarral

Ez az altípus áll legközelebb ahhoz a képhez, amit a legtöbben „klasszikus ADHD”-ként ismernek. Jellemző rá az erős figyelmetlenség és a hiperaktivitás együttes jelenléte, amelyhez jelentős érzelmi nehézségek társulnak. Az ebbe a csoportba tartozó érintetteknél a tünetek hangsúlyosabbak, és gyakran tartós érzelmi küzdelmek is megfigyelhetők, például hirtelen hangulatingadozások vagy dühkezelési problémák.

2. Túlnyomórészt hiperaktív/impulzív típus

Ebben az esetben a figyelmetlenség kevésbé domináns, a fő hangsúly a hiperaktivitáson és az impulzivitáson van. Az érintettek sokat beszélnek, gyakran félbeszakítanak másokat, nehezen várják ki a sorukat, és jellemző rájuk az állandó mozgásigény. Az érintettek nehezen tudják kontrollálni az azonnali reakcióikat, ami kiszámíthatatlan viselkedéshez vezethet.

3. Túlnyomórészt figyelmetlen típus

Ez a legkevésbé feltűnő altípus, és emiatt gyakran aluldiagnosztizált. Az érintettek nem feltétlenül hiperaktívak, viszont nehezen tudnak hosszabb ideig koncentrálni, gyakran elveszítik tárgyaikat (kulcs, telefon, pénztárca), és hajlamosak elkalandozni gondolatban. Singh szerint ennél a típusnál „minden más működni látszik, de a fókusz elcsúszik”. Mivel nincs látványos nyugtalanság, az érintettek – különösen lányok és nők – sokszor később vagy soha nem is kapnak diagnózist. 

Miért fontos ez az eredmény?

Jelenleg az ADHD kezelése gyakran „próba-szerencse” alapon működik: a szakemberek különböző gyógyszereket és terápiás megközelítéseket próbálnak ki, amíg megtalálják a legmegfelelőbbet. Ha azonban valóban három, idegrendszeri szinten is elkülönülő altípusról van szó, az lehetővé teheti a személyre szabottabb kezelési stratégiák kidolgozását. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, további kutatásokra lehet szükség, mivel a mostani vizsgálat során például a részvevő gyerekek egy része már gyógyszeres kezelés alatt állt, ami befolyásolhatta az eredményeket. 

Az ADHD megértése 

Ennek ellenére a tanulmány egyértelműen új irányt mutathat az ADHD megértésében, és ha a jövőbeni kutatások is megerősítik az eredményeket, akkor az nem csak a diagnosztikai folyamatot teheti pontosabbá, hanem csökkentheti a félrediagnosztizálás esélyét is.

(via)