A „maxxing” egyik legnagyobb csapdája, hogy még a pihenést is teljesítménnyé alakíthatja. Érdemes időről időre megkérdezni magadtól: ez a szokás valóban jobbá teszi az életemet?
Az utóbbi időben szinte mindenből lehet „maxxing”. Alvásmaxxing, produktivitásmaxxing, bőrápolásmaxxing, edzésmaxxing, olvasásmaxxing, fehérjebevitel-maxxing, reggeli rutin maxxing...Mintha az élet minden területén kötelező lenne a lehető legtöbbet kihozni magunkból. Elsőre ez motiválónak hangozhat, hiszen ki ne szeretne egészségesebben élni, jobban aludni, többet mozogni, tudatosabban táplálkozni vagy hatékonyabban dolgozni?
A gond ott kezdődik, amikor az önfejlesztés már nem inspirál, hanem inkább nyomaszt. Amikor a reggeled nem attól indul jól, hogy kipihentebben ébredsz, hanem attól, hogy sikerül-e teljesíteni a tökéletes rutin összes elemét: vízivás, séta, podcast, edzés, fehérjedús reggeli, bőrápolás, naplóírás, meditáció, és persze mindez lehetőleg még munka előtt. Ha egyetlen pont kimarad, máris úgy érzed, elrontottad a napot. Ismerős? Akkor lehet, nem veled van a baj, hanem azzal az elképzeléssel, hogy minden momentumnak hasznosnak és produktívnak kell lennie.
A „maxxing” kultúra alapvetően nem rossz szándékból született, hiszen a legtöbb ilyen trend mögött igazából pozitív célok állnak. A probléma azonban az, hogy a közösségi média gyakran szélsőséges formában mutatja be ezeket a szokásokat, és azt erősíti, hogy ha nem csinálsz mindent tökéletesen, akkor baj van.
Nem elég egészségesebben enni, hanem tökéletes makrókat kell követni. Nem elég mozogni, hanem minden edzésnek stratégiailag felépítettnek kell lennie. Nem elég olvasni, hanem évente száz könyvet kell teljesíteni...Az élet így azonban egy olyan listává válik, amit soha nem lehet teljesen kipipálni. Mindig lesz egy újabb szokás, amit be lehetne vezetni, egy új vitamin, amit lehetne szedni, egy újabb edzésforma, amit ki lehetne próbálni, vagy egy újabb reggeli rutin, ami állítólag megváltoztatja az életed.
Ez az állandó tökéletességre való törekvés viszont borzasztóan nyomasztóvá tud válni: ha folyamatosan azt érezheted, nem vagy elég jó, nem csinálod elég tudatosan, akkor az könnyen szorongáshoz vezethet. A túl szigorú rutinok egyik nagy veszélye, hogy könnyen bűntudatod keltenek, szóval ha te is úgy érzed a szokásaid nem segítik a napjaid, hanem megnehezítik azt, akkor érdemes újragondolni, hogy van-e értelme ennyire görcsösen ragaszkodni hozzájuk. A jó szokásoknak az lenne a céljuk, hogy támogassák az életed, nem pedig az, hogy újabb nyomást tegyenek rád.
Ha úgy érzed, már a saját önfejlesztési terveid is kimerítenek, érdemes visszavenni a tempóból. Nem kell egyszerre mindent megváltoztatni, sőt, sokszor éppen az vezet tartós eredményhez, ha csak egy-két területre koncentrálsz. Válassz ki egyetlen szokást, amely valóban fontos neked, de ne próbálj mellé azonnal öt másik új rutint is bevezetni. Adj időt annak az egy dolognak, hogy természetessé váljon.
A kis, következetes változtatások sokkal fenntarthatóbbak, mint a látványos, de túlterhelő életmódváltások. Egy napi tízperces séta hosszabb távon többet érhet, mint egy ambiciózus edzésterv, amelyet két hét után feladsz, mert nem fér bele az életedbe. Fontos tudnod, az önfejlesztés nem verseny: nem az nyer, aki a legtöbb szokást zsúfolja bele a napjába, hanem az, aki olyan rendszert alakít ki, amelyben valóban jobban érzi magát.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!