LMBTQ-ellenes törvények a gyakorlatban – mire készülhetünk?

Kereken egy hét telt el azóta, hogy a magyar Országgyűlés 157 igen és 1 nem szavazattal elfogadta a pedofiltörvény néven emlegetett törvénymódosításokról szóló javaslatot, az erről szóló dokumentum pedig tegnap jutott el a köztársasági elnök asztalára. Amennyiben Áder János aláírja a törvénymódosítást, az új szabályozás 15 nap múlva hatályba lép. Ennek gyakorlati részleteiről beszélgettünk Asbóth Mártonnal, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogászával.

ELLE: A törvényjavaslattal kapcsolatosan több helyen is felmerült, hogy nem fogalmaz elég pontosan, nem lehet tudni, mit értünk például a szexualitás öncélú ábrázolásán, a homoszexualitás vagy a születési nem megváltoztatásának megjelenítésén, népszerűsítésén. A jelenlegi formájában mennyire betarthatóak az előírások?

Asbóth Márton: Még abban is felmerülhetnek kérdések a törvénnyel kapcsolatban, aki nem ismeri ennek az egész helyzetnek a kontextusát, csak magát a jogszabályt olvassa. Számos olyan fogalom van benne, amiről nem lehet egészen pontosan tudni, hogy mit ért alatta a jogalkotó, nagyon elnagyoltak, körülhatárolatlanok a szabályok. Így valójában ezt a törvényt sokkal inkább egyfajta politikai akcióként kell értelmezni, semmint olyan valódi jogszabályként, amiről az állampolgárok pontosan értik, hogy mi vele a jogalkotó célja, milyen magatartást ír elő nekik, amit követniük kell, és mi történik akkor, ha ezeket a rendelkezéseket nem tartják be.

ELLE: Kiket érint elsősorban az új szabályozás?

A.M.: Az LMBTQ-ellenes rendelkezések három nagy csomagra oszthatóak, amelyek a köznevelési törvényt, a családok védelméről és a gyerekvédelemről szóló törvényt, valamint a médiaalkotmányt és a reklámtörvényt érintik. Az előbbi kettőben foglaltak minden állampolgárra vonatkoznak, különösen a szülőkre és a pedagógusokra, míg az utóbbi esetében a médiaszolgáltatókkal szemben fogalmazták meg az előírásokat.

ELLE: Gyorsan felreppentek az első pletykák arról, hogy jönnek majd a 18-as karikával ellátott Jóbarátok-epizódok vagy éppen a korhatáros YouTube-videók. Tényleg ez vár ránk?

A.M.: A reklámtörvényt és a médiaalkotmányt módosító javaslat a lineáris médiaszolgáltatókra terjed ki, azaz alapvetően a televíziót, rádiót érinti, az influenszerek nem tartoznak bele ebbe a körbe. Az tehát, hogy a saját YouTube- vagy TikTok-csatornáján, illetve az Instagram-oldalán mit mond valaki, nem tartozik ennek a törvénynek a hatálya alá, akkor sem, ha üzleti profilról van szó.

ELLE: Az elmúlt napokban több szakember és pedagógus is polgári engedetlenséget hirdetett a pedofiltörvény LMBTQ-témákat érintő részével szemben. Ők milyen szankciókra számíthatnak?

A.M.: A jogszabály nem tér ki arra, mi lesz azokkal, akik megsértik a törvényt – ez is azt támasztja alá, hogy az inkább egyfajta szimbolikus jogalkotási termék. A TASZ állásfoglalásának fontos része tehát, hogy ezt a törvényt következmények nélkül meg lehet szegni. Egyáltalán nem kell betartani ezeket az előírásokat, mert amit ez a törvény leginkább ki akar provokálni, az az öncenzúra.
Legyen szó egy magazinról, egy tanárról, egy influenszerről vagy bárki másról, a lényeg az, hogy a homályos jogi megfogalmazások miatt úgy érezze, jobb, ha erről a kérdésről nem beszél, ha ezeket a problémákat nem veti fel, mert ki tudja, mi lesz utána...

ELLE: Ne szólj szám, nem fáj fejem?

A.M.: Valahogy úgy. Az egész azt az érzetet erősíti az emberekben és a szolgáltatókban egyaránt, hogy hát nem is tudom, mit jelent a jogszabály, akkor az lesz a legjobb, ha minden támadási felületet megpróbálok lecsökkenteni, és egyáltalán nem mutatok ilyen tartalmat, nem beszélek róla. Ezzel valójában a saját szájukra tesznek lakatot. Az öncenzúra komoly veszélyt jelent, ám ezzel szemben a legkönnyebb fellépni is, hiszen csak át kell látni, meg kell érteni, és tudni kell, hogy nyugodtan szembe mehetünk vele.

ELLE: Ehhez azért kellhet némi bátorság is…

A.M.: Fontos kiemelni, hogy rajtunk múlik az, megvalósul-e az öncenzúra vagy a társadalom ellen tud tartani ennek – ebben nagy felelősség hárul például a pedagógusokra, akikről külön rész szól a szabályban. Ha valaki azt választja, hogy folytatja az eddigi magatartását, például tanárként továbbra is szeretne beszélni arról a társadalmi tényről, hogy léteznek LMBTQ-emberek, vagy a szülő szeretné, hogy a gyereke tájékozott legyen a világ dolgaival kapcsolatosan, azt arra buzdítjuk, hogy tegyen így, mert ez nem illegális. Éppen ellenkezőleg: a gyermekjogi alapelvek kifejezetten azt rögzítik, hogy a gyereknek joga van a személyisége szabad kibontakoztatásához, aminek fontos feltétele, hogy tájékozott lehessen a világ dolgairól, így az LMBTQ-emberek létéről is. Ha ennek ellenére valamilyen jogi eljárás indulna azzal szemben, aki beszél a gyerekeknek az LMBTQ-emberekről, akkor mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy megvédjük őt a bíróság előtt.

ELLE: Van olyan nemzetközi hatóság, amely felülbírálhatja az Országgyűlés döntését, netán érvénytelenítheti a módosított törvényt?

A.M.: A magyar jogszabályokat semmilyen szervezet sem tudja megsemmisíteni. Ahogy azt korábban már több esetben is megtette, úgy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) végső esetben megállapíthatja, hogy a jogszabály összeegyeztethetetlen az emberi jogok európai egyezményének elveivel. A hasonló témájú orosz törvénnyel, az úgynevezett propagandatörvénnyel kapcsolatban az EJEB már hozott ítéletet, és kimondta a jogszabály egyezményellenességét – ezek után rendkívül kínos lenne, ha a magyar Alkotmánybíróság ezzel ellentétes döntést hozna. A TASZ jelen pillanatban is vizsgálja, milyen módokon tud majd fellépni a konkrét jogi eljárásokban ez ellen a jogszabály ellen, mert egyértelműnek tartjuk, hogy ez alaptörvényellenes, illetve nemzetközi normákat is sért.

ELLE: Itt állunk a Pride-hónap küszöbén. Amennyiben hatályba lép az új törvény, az érintheti hátrányosan a felvonulást és a többi érzékenyítő programot?

A.M.: Nagyon határozottan azt gondolom, hogy idén is éppen úgy meg lehet majd tartani a Pride-ot, ahogy a melegellenes törvény elfogadása előtt. A több hetes eseménysoron szervezőként és látogatóként egyaránt szabadon részt vehetünk, ugyanolyan feltételekkel, mint korábban. Mindannyiunkon múlik, hogy fenn tudjuk-e tartani a korábbi szabadságot, vagy engedünk annak, hogy ezek a korlátozások ténylegesen érvényesülni tudjanak. Ha bármiféle provokáció történne vagy a hatóságok megpróbálnának ezeknek a jogszabályoknak érvényt szerezni, akkor a TASZ és más jogvédő szervezetek is ott fognak állni, hogy a lehető legjobb jogi védelemben részesülhessen mindenki, akinek szüksége van erre.