Mutatjuk, mit árul el rólad az, ha mindig köszönsz a liftben

Egy egyszerű „jó reggelt” a liftben semmiségnek tűnhet, pedig a pszichológia szerint sokat elárulhat arról, hogyan viszonyulunk másokhoz. 

A liftezés furcsa társas helyzet. Túl rövid ahhoz, hogy igazi beszélgetés legyen belőle, de túl közeli ahhoz, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk a másikat. Néhány másodpercig idegenekkel állunk egy kicsi, zárt térben, és mindenki próbál úgy tenni, mintha ez teljesen természetes lenne. Ilyenkor jön a nagy kérdés: köszönünk, vagy inkább nézzük a kijelzőt, mintha az életünk múlna rajta? Miguel Ángel Rizaldos pszichológus elmondta, mit árulhat el rólad az, hogy köszönsz-e a liftben vagy sem. 

Akik köszönnek 

A szakértő szerint egy gyors köszönés nem csak udvariasság. Azt üzeni: észrevettelek, elismerem a jelenlétedet, nincs köztünk fenyegetés. Bár sokan úgy vélik, hogy a liftben köszönők alapvetően extrovertáltak, de ez nem feltétlenül igaz, csupán arról van szó, hogy ezek az emberek kevésbé érzékelik kellemetlennek az apró, mindennapi kapcsolódásokat. A pszichológus emellett azt mondja, azok, akik rendszeresen köszönnek  a liftben, többnyire három tulajdonságban osztoznak. Az első a kedvesség, a második a biztonságérzet, a harmadik pedig az ún. proszocialitás, egy olyan önkéntes, mások javát szolgáló magatartás, amely másoknak segítséget, támogatást vagy örömet nyújt, és nem vár érte semmilyen külső ellenszolgáltatást vagy jutalmat. 

Ide tartozik egy mosoly a lépcsőházban, egy rövid megjegyzés az időjárásról, vagy az, hogy köszönünk a szomszédnak akkor is, ha nem tudjuk pontosan, hányadik emeleten lakik.

Miért esik jól egy ennyire kicsi gesztus?

Mert az ember társas lény, még akkor is, ha néha nagyon szeretné elkerülni az embereket. Rizaldos szerint ezek a mikro-pillanatok csökkenthetik az elszigeteltség érzését, s bár egy köszönés nem nagy dolog, mégis emlékezetet arra, hogy nem csak egymás mellett elhaladó, láthatatlan emberek vagyunk. 

A köszönés a hangulatunkra is hathat

A pszichológiai kutatások régóta foglalkoznak az úgynevezett gyenge társas kapcsolatokkal: azokkal a rövid, felszínes, mégis jóleső interakciókkal, amelyeket például egy szomszéddal, eladóval, portással vagy futólag látott ismerőssel élünk meg. Ezek nem mély barátságok, mégis hozzájárulhatnak ahhoz, hogy otthonosabban érezzük magunkat a környezetünkben. Egy váratlanul kedves gesztus pedig néha tényleg képes megváltoztatni az egész nap kimenetelét. Lehet, hogy reggel fáradtan, idegesen, fejben már három határidő között állsz a liftben, és valaki egyszerűen rád mosolyog. Nem old meg semmit, nem írja meg helyetted az e-mailt, nem fizeti be a csekket, nem tünteti el a stresszt, de egy pillanatra kevésbé lesz rideg a világ.

És ha valaki nem köszön?

Ez még nem jelenti azt, hogy rosszindulatú, beképzelt vagy antiszociális lenne. A pszichológus szerint sokféle oka lehet annak, ha valaki nem köszön a liftben. Lehet, hogy félénk. Vannak emberek, akiknek egy spontán társas helyzet is bizonytalanságot okoz, és egy egyszerű köszönés után már azon kezdenek gondolkodni, kell-e még mondani valamit, furcsa lesz-e a csend, hogyan kellene viselkedni. Mások introvertáltak, és számukra a lift nem társas tér, inkább néhány másodpercnyi pihenő. Nem utasítják el az embereket, csak másképp gazdálkodnak a szociális energiájukkal. És ott van a szokás kérdése is. Nem mindegy, hol nőttünk fel, mit láttunk a környezetünkben, milyen városban élünk. Egy kisebb településen furcsának tűnhet, ha valaki nem köszön, egy nagyvárosban pedig néha pont az ellenkezője számít megszokottnak. 

Éppen ezért túlzás lenne azt állítani, hogy a liftben köszönésből teljes személyiségrajzot lehet készíteni, hiszen egyetlen szokás soha nem mond el mindent valakiről, de jelezhet valamit abból, hogyan vagyunk jelen a mindennapi közös tereinkben.

(via)