Kipróbáltuk: ilyen a légzésterápia a gyakorlatban

Először meglepő lehet, de ha jól használjuk a légzésünket, hihetetlen, mennyi jótékony hatást tapasztalhatunk. Megnéztük, hogyan működik a legzésterápia a gyakorlatban. 

Ma már számtalan lehetőségünk van arra, hogy megőrizzük, ápoljuk mentális egészségünket. Elmehetünk pszichológushoz, járhatunk jógázni, meditálhatunk, vagy éppen légzésterápia is lehet a program. Amíg az előbbiekről volt valamilyen elképzelésem, addig az utóbbit illetően egyáltalán nem tudtam, pontosan mit is jelent. Aztán találkoztam Szabó Sára légzésterapeutával, aki balimama néven örvend nagy népszerűségnek az Instagramon, és aki beavatott ebbe az egyébként egyáltalán nem bonyolult, ám annál mélyebb rendszerbe. 

Mindenki tudja a boldog élet titkát, mégis alig él vele valaki

Sára Balin él, az Instagram adatlapja alapján tökéletes életet. Gyönyörű környezet, mindent elsöprő szerelem, és azzal foglalkozik, ami a legjobban érdekli. Természetesen mindenkinek az az első kérdése, ez hogyan sikerülhet, hogyan szakadhat ki valaki egy magyar kisváros mindennapi problémáiból a világ másik felébe, hogy utat mutasson másoknak, hogyan élhetnek sokkal boldogabban. És itt el is hangzott a találkozásunk egyik kulcsmondata. 

Olyan energiákat kapunk, amilyeneket kibocsátunk. 

Tehát, ha rosszak az energiáink, sokat szenvedünk, problémázunk, gyakran van haraggal tele a szívünk, akkor ezt is kapjuk vissza. Ebbe pedig még semmilyen spiritualitást nem kell belelátni, ez színtiszta fizika, a rezgések és az enerigák sok mindenért felelősek.

Így eshet, hogy a sokat puffogtatott közhely, mely szerint

Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád

egyébként egy meglehetősen felületesen kezelt, mégis mély igazságtartalamú mondás. 

Fel sem tűnt, hogy már megy a terápia, annyira egyszerű és felszabadító

A találkozás elején Sára nagyon kedvesen érdeklődött a hogylétemről, és csak pár perccel később realizáltam, hogy ez már maga A beszélgetés, semmi nem történik ok nélkül. Ezután lehetőségem nyílt magam is elmondanom, mik jelentenek kihívást a mindennapokban, mik azok a problémák, amelyekkel sokat küzdök, és min szeretnék változtatni. 

Gyorsan ki is derült, hogy a megfelelőnél alacsonyabb szinten vagyok a Dr. Hawkins féle tudattérkép szerint. Ezen a ponton mondjuk kicsit megijedtem, hogy ha húsz perc alatt kiderült, hogy vágyott állapottól nemcsak hogy távol, de kifejezetten beláthatatlan távolságra vagyok, akkor nagyon nagy a baj, de Sára elárulta, hogy igazából az emberek 90%-a ebben a cipőben jár, úgyhogy aggodalomra nincs okom. 

Ezzel kicsit megnyugtatott, reméltem, hogy nem én leszek az a páciens, akiről már a Zoom-on keresztül ugyan, de Baliról látni, hogy valami nagyon nincs rendben. Ettől függetlenül, ha boldogan és tényleg gondtalanul szeretnék élni, akkor nekem is ajánlott lenne pár szintet lépnem ezen a tudattérképen. 

Mintha nem arról szólt volna az előző fél óra, hogy el kell engedni a kontroltt, le kell gyűrni az egót, nem szabad, hogy a vágyakozás vezérelje a cselekedeteinket, én azonnal csak egy dolgot akartam tudni.

Mennyi időt kellene nekem komolyan légzésterápiáznom, hogy egy mondhatni új életet kapjak? 

Bevallom, évtizedes válaszokat vártam, vagy egy olyat, hogy ez is egy élethosszon át tartó tanulási folyamat, de nem. Sára szerint nagyjából fél év elég ahhoz, hogy ha valaki komolyan foglalkozik vele, akkor kiirtsa a negativitást az elméjéből és a működéséből, és egy sokkal magasabb szintre jusson el. 

Persze ez nem azt jelenti, hogy utána akkor újra felidegesíthet majd minden, amivel csak szembetalálkozol, de aki egyszer megérzi az ízét annak, hogy milyen így élni, azoknak a tapasztalat szerint soha nem lesz forgatókönyv visszatérni a régi életéhez. 

Akkor most lélegezni fogunk? 

Nagyjából az egy órás találkozónk felénél elérkeztünk a gyakorlathoz, amit nagyon kíváncsian vártam. Hiszen egy légzésterapeutánál nagyjából egyszerű kikövetkeztetni, mi várhat ránk: légzés, de én biztos ami biztos alapon, sosem tudni mi következik, jógaszettben ülve mindenre felkészültem. Nem tudtam eldönteni, hogy egy kellemes beszélgetés lesz inkább pár mentálisan kihívást jelentő feladattal, vagy hídban kell majd percekig levegőt bent tartanom. Fogalmazzunk úgy, megnyugodtam, amikor kiderült, hogy itt bizony fizikai igénybevétel nem lesz. 

Sára nagyszerűen vezette a gyakorlatokat, amelyek során ugyan én többször is elgondolkodtam, vajon jól válaszolok-e, vajon mit árul ez el rólam, de ezekben az esetekben lehetetlen rosszat mondani. Egy a kulcs: ha egy gyakorlat közben megkérdezik, mit látsz, mit érzel, mit gondolsz, akkor ne próbálj meg filozofálni és elmélkedni. Mondd azt, ami tényleg a legelőször bevillan, ami azonnal eszedbe jut - ugyanis csak így lesz gyümölcsöző a közös munka.

Érzed, ahogyan szabadulsz fel a súly alól

Amikor egy-egy problémára bukkantunk a gyakorlatok alatt, megpróbáltuk ezeket elengedni. Nem állt ez különösen bonyolult dolgokból. Hangosan el kellett határoznom magam, hogy ezeket hátrahagyom, és hogy most szeretnék ezektől a terhektől szabadulni, majd a Sára által adott légzőgyakorlatot végeztem el. Először magam is szkeptikus voltam, hogy tényleg ennyi lenne-e, de meglepő, mit tapasztaltam.

Kezdetben nagyon erősen át kellett adnom magam a negatív érzésnek (például szorongás vagy félelem), majd a gyakorlattal csökkenteni ennek a mértékét. Magam is döbbenten álltam, de minden egyes ismétléssel kevesebb volt ezekből az érzésekből bennem. Mind a harag, a félelem vagy az aggodalom nagyszerűen meghatározható, pontosan hol érződik a testünkben. Az ismétlésekkel pedig hihetetlen élmény, ahogyan a súly az adott szervről vagy területről lekerül, és felszabadul. Nem tudom, hány ismétlés kellene ahhoz, hogy azt érezzem, megszabadultam ezektől, de a végén annyira hatalmába kerített ez a felszabadulás, hogy tényleg addig és addig ismételtük, amíg a legcsekélyebb jelét is éreztem annak, hogy még bennem van. 

A gyakorlatok után már annyira súlytalannak, és a szó legpozitívabb értelmében üresnek éreztem magam, hogy már azt tettem szóvá, mennyire nem érzek semmit, észre sem vettem, hogy a cél egyébként ez volt: nem lehetne néha csak értékelni a csendet? Most azt kell éreznem, hogy nem érzek semmit, hogy nem sietek sehova, hogy nem feszengek semmin, csak létezem, és hagyom, hogy a testem és az elmém szünetet tartson. Ha őszintén válaszoltál, ha tényleg nem féltél mélyre ásni, nem kell majd magyarázni, hogy mi is a cél. Érezni fogod, hogy megszűnik a világ, és olyat tapasztalsz, amit lehet, hogy még soha: megérzed az elméd és a tested működését, a létezésedet. A lehető legnagyobb szabadságban vagy a lehető legjobban jelen.

Sajnos a szoros napirendbe beilleszteni ezeket a találkozásokat nem egyszerű, de van módja annak, hogy napközben a legnagyobb rohanás közben is könnyen töltődjünk.

Sára a mindennapokra ezt a 15 perces gyakorlatot ajánlotta:

Szívjuk be a levegőt az orrunkon keresztül 4 másodperc alatt, majd tartsuk bent 6 másodpercig, és fújjuk ki 8 másodperc alatt. Próbáljunk közben semmi másra nem gondolni, csak a légzésünkre figyeljünk. Ismételjük legalább 15 percig, de ha van időnk, akár hosszabban is. Végtelenül egyszerű, bárhol elvégezhető, de olyan hihetetlen változást tapasztalsz majd, amely téged is arra motiválhat, hogy becsempészd a mindennapokba!