Kik azok a zebrák?

Tehetséges, entellektüel, HIP – többféleképpen is definiálhatjuk őket, de a lényeg nem változik. A zebrák azok az emberek, akik az átlag feletti IQ-val rendelkeznek.

A tehetséges jelzővel illetjük azokat a kiemelkedően magas intellektuális képességekkel, nevezetesen 130-as vagy a feletti intelligenciahányadossal rendelkező személyeket, akik fokozott érzékenységet mutatnak a világ iránt. „Túl okosak ahhoz, hogy boldogok legyenek?” – teszi fel a költői kérdést Jeanne Siaud-Facchin klinikai pszichológus, aki szerint tehetséges felnőttnek lenni annyit tesz, mint olyan személyiséggel élni, ami az intellektuális és érzelmi működés atipikus formáira épül. A tehetséges ember ugyanis mindig függ az érzelmi kontextustól, nem tud működni anélkül, hogy figyelembe venné az érzelmi terhelés dimenzióit. Vagyis a tehetség nem pusztán azt jelenti, hogy valaki okosabb másoknál, hanem azt, hogy másfajta intelligenciával működik. Aline Nativel Id Hammou klinikai pszichológus szerint a HIP (high intellectual potential – magas értelmi képesség) esetében gyakran előfordul, hogy bizonyos típusú ismereteket gyorsan elsajátít az illető, és az intellektuális képessége is eltér a hétköznapi emberekétől.

Még ha átlagon felüli észjárással is rendelkeznek, a tehetségesek közül sem mindenki válik az osztály kis zsenijévé. „Vannak, akik bizonyos területeken fontos készségeket fejlesztenek ki, máshol azonban nem feltétlenül” – magyarázza a klinikai pszichológus. Mások pedig lehet, hogy nehézségekkel néznek szembe, mert a standard alaprendszer nem felel meg a bennük rejlő képességeknek. A magas értelmi képességekkel rendelkezőknek is megvan ugyanis a saját személyiségük, tapasztalataik, élettörténetük, végzettségük. Gyakran elfelejtjük, hogy ők nem csupán gyorsan gondolkodó emberek, épp ezért a környezetük és a támogató közeg nagyban befolyásolja azt, milyen szociális és szakmai sikereket érnek el az életben.

Hasonlók, mégis teljesen mások

De miért pont a zebrákról kapták a nevüket? Mert az állatokhoz hasonlóan ők is csak ránézésre tűnnek ugyanolyannak, ha közelebbről megvizsgáljuk őket, jól látszódnak a különbségek – ahogy a zebrák fekete-fehér csíkozata is teljesen egyedi. A HIP-t épp ezért nem egyszerű diagnosztizálni, a pszichológusok általában a hagyományos IQ-teszt és a WAIS-teszt, 16 éves kor alatt pedig a gyerekeknek kifejlesztett WISC-teszt eredményei alapján határozzák meg, ki számít különleges képességűnek. Ezek a felmérések jellemzően a memória, a gyorsaság, a lexikális tudás, a logikai és matematikai képességek, valamint a motorikus képességek szintjéről adnak képet.

A diagnózis és annak következményei fontos mérföldkőnek számítanak: az, hogy végre nevesíthetővé válik a gyerekkortól érzett másság, nagy megkönnyebbülést jelenthet a HIP-seknek. A klinikai pszichológus szerint egy olyan mondat is, mint a „Magas az IQ-szintem”, sokat segíthet abban, hogy az emberek jobban megértsék, hogyan is működnek a tehetségesek, ezzel pedig ők is közelebb kerülnek az önelfogadáshoz.

Gyerekkorban azonban épp fordítva működik a dolog, azok a zebrák, akiket fiatalon diagnosztizálnak, tehernek élik meg az adottságaikat. A szülői büszkeséget túlságosan tolakodónak érzik, miközben nem akarnak csalódást okozni a családjuknak. Mindeközben minden erejükkel azon vannak, hogy elnyomják magukban azt, ami a társaik szemében mássá teszi őket, főleg a tinédzserkor küszöbén, amikor mindenki szeretne beilleszkedni a kortársai közé.

Értelmi vs. érzelmi érettség

A zebrák érzékenysége azt is megmagyarázza, hogy miért lehet a megszokottól eltérő a szociális viselkedésük. „Nagyon gyakran van különbség az intellektuális és kognitív érettség, valamint az érzelmi érettség között” – magyarázza a pszichológus. Előfordulhat, hogy egy 30 éves felnőtt intellektuális érettségével bírnak, miközben csak 10 évesek. Ez a helyzet okozhatja azt az ellentmondást, hogy az agy gyorsabban működik, mint az érzelmek, és az érzések nincsenek összhangban azzal, amit intellektuálisan átélnek az érintettek. Ebből kifolyólag sok zebra tisztábban és erőteljesebben érez, ért és tapasztal, vagy éppen több önbizalmuk van az intuíciók és dedukciók terén, pusztán azáltal, hogy az áltagnál magasabb kognitív képességeikre hagyatkoznak.

Nem minden gyerek zebra, aki szorong

Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a másság, a hiperérzékenység vagy a beilleszkedési problémák nem mindig jelenti azt, hogy valaki átlagon felüli értelmi képességekkel rendelkezik. Az aggódó szülők ezért gyakran távoznak csalódottan a pszichológus rendelőjéből. A HIP diagnózisához muszáj figyelembe venni a külső tényezőket is. A járványidőszakban például sok szülő fordult szakemberhez azzal, hogy a gyereke szorong, pusztán azért, mert a Covid-19 kapcsán felmerült, hogy az szorongásos zavarokat okozhat. A gyerek életében bekövetkező nagy fordulópontoknál (mint amilyen az iskolakezdés, a felső tagozatossá válás vagy a gimnázium elkezdése) a szakértő szerint mindig jellemző, hogy a szülők reménykednek a diagnózis felállításában. „Ez érthető, hiszen jobban szeretnék, ha bebizonyosodna, hogy a gyerekük tehetséges, mintsem az, hogy szorongó vagy depressziós” – mondja a pszichológus. Megnyugtatóbb arra gondolni, hogy a gyerek azért nem teljesít jól az iskolában, mert unatkozik vagy mert nem jelent neki elég kihívást a tananyag. A HIP diagnózisának a többi pszichológiai állapottal ellentétben jó a megítélése, ezért sok szülő szeretné, ha a gyerekéről is kiderülne, hogy tehetséges. Bele sem gondolnak, hogy a zebra gyerekek szüleinek sem egyszerű a helyzete. „Sokszor a szülők szorulnak útmutatásra” – emeli ki a szakember, mert nem értik, hogyan működik a gyerekük, dühösek lesznek, félnek, hogy valamit rosszul csinálnak majd vagy néha túlságosan is nagy elvárásokat támasztanak velük szemben. Ahhoz, hogy jobban megértsük a magas értelmi képességeket, először meg kell tanulnunk megérteni azokat, akik birtokolják azt.