A pszichológus szerint az impulzusvásárlás mögött gyakran érzelmi szükségletek húzódnak meg.
Volt már olyan, hogy egy nehéz nap után hirtelen úgy érezted, muszáj venned valamit? Vagy úgy rendeltél ételt, hogy igazából nem is voltál éhes, csak kellett valami, ami kizökkent? Az impulzív viselkedés sokféleképpen megjelenhet, és könnyű egyszerűen rossz szokásként elkönyvelni. Esther Boada pszichológus szerint azonban ennél jóval összetettebb folyamat állhat mögötte, és sokszor az is számít, hogyan reagál valaki az ingerekre és az erős érzelmekre.
Ezen a ponton kerülhet fókuszba az ún. magas érzékenység, vagyis a HSP-jelenség. A magas érzékenységű emberekről gyakran azt gondoljuk, hogy kizárólag csendre, nyugalomra és minél kevesebb ingerre vágynak, közben viszont egy részük kifejezetten keresi az új, intenzív élményeket is. Ez elsőre ellentmondásosnak tűnik, hiszen hogyan lehet valaki könnyen túlterhelődő, miközben közben új élményekre és intenzív ingerekre vágyik? A dolog nagyon is lehetséges, Boada az ADHD-t hozza párhuzamként. Ennél az állapotnál jóval több kutatás vizsgálta már az ingerkeresést és azt, hogyan kapcsolódhat mindez a dopaminrendszer működéséhez. A lényeg persze nem az, hogy a HSP és az ADHD ugyanaz lenne, inkább csak arról van szó, hogy mindkettőnél előfordulhat: valaki egyszerre túlterhelődik a túl sok ingertől, miközben bizonyos helyzetekben mégis erősebb stimulációra vágyik.
Az impulzusvásárlás egyik lehetséges funkciója az érzelmi szabályozás. A magas érzékenységű emberek gyakran intenzívebben élnek meg érzéseket és ingereket, ha pedig valakinek nincs még megfelelő eszköze ezek kezelésére, könnyen kialakulhatnak olyan szokások, amelyek gyors megkönnyebbülést, figyelemelterelést vagy komfortérzetet adnak. Egy vásárlás például néhány percre feldobhat. Az étel megnyugtathat. Egy spontán döntés megtörheti az unalmat. A háttérben viszont közben egészen más szükséglet húzódhat meg: fáradtság, magány, túlterheltség, stressz vagy egyszerűen az, hogy az embernek szüksége lenne valamire, ami örömet ad.
Boada szerint ezért a legfontosabb kérdés nem feltétlenül az, hogyan állítsuk le az impulzust, inkább az: mire van valójában szükségünk abban a pillanatban?
Az sem biztos, hogy minden hirtelennek látszó választás valóban meggondolatlan. Egy tetoválás például kívülről impulzív döntésnek tűnhet, közben lehet egy fontos életesemény, intenzív érzés vagy identitás kifejezése. Akkor érdemes figyelni, ha ez lesz az egyetlen menekülőút, hiszen a valódi gond ott kezdődik, amikor minden kellemetlen érzésre ugyanaz a válasz.
Ha valaki minden alkalommal vásárol, amikor unatkozik, eszik, amikor feszült, vagy újabb és újabb intenzív élményt keres, amikor ürességet érez, akkor a szokás már érzelemszabályozó eszközzé válhat.
Ilyenkor nem feltétlenül az a cél, hogy egyik napról a másikra teljesen megszüntessük a viselkedést, inkább az lenne az elsődleges, hogy megértsük, mi áll a háttérben. A pszichológus szerint ilyenkor nem célravezető, ha elkezded ostorozni magad, mert az csak ritkán oldja meg a problémát. Ha valaki minden impulzusvásárlás után azt mondja magának, hogy „már megint nincs önkontrollom”, abból nem feltétlenül derül ki, mi indította el az egészet. Sokkal hasznosabb lehet egy pillanatra megállni, és feltenni néhány egyszerű kérdést: Mit érzek most? Mire lenne szükségem? Mi történt közvetlenül azelőtt, hogy meg akartam venni ezt? Ezek a kérdések és a rá adott őszinte válaszok segíthetnek közelebb kerülni ahhoz, mi mozgatja valójában az impulzust. Mert sokszor nem maga a vásárlás a lényeg, inkább az az érzés, amit vele próbálunk rövid időre elcsendesíteni.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!