Életünk szinte minden területén megjelenik a megfelelési vágy. Gyakran észre sem vesszük, hogy döntéseinket nem a saját igényeink, hanem külső elvárások irányítják. 

Alkalmazkodunk a társadalmi normákhoz, a munkahelyi szabályokhoz, és ahhoz is, ahogyan a családunk nevelt minket. Már gyerekkorban megtanuljuk, mit „illik” és mit „nem szabad”, és ezek a minták sokáig elkísérnek minket. Sokszor a megfelelés tűnik a legbiztonságosabb útnak, hiszen így elkerülhetjük a konfliktusokat és az elutasítást.

Életünk egy bizonyos pontján azonban legtöbben megpróbálunk kitörni ebből a keretből. Vannak, akik hangosan és határozottan lázadnak, mások csendes belső munkával keresik önmagukat, és sajnos olyanok is akadnak, akik soha nem mernek változtatni. Ez a folyamat szorosan kapcsolódik az önismerethez és ahhoz, hogy megtaláljuk a saját hangunkat. Sokszor fájdalmas felismerések kísérik ezt az utat, de nélkülük nem lehet fejlődni.

Érdekes módon vannak olyan életterületek, amelyekből könnyebb kiszabadulni – például az öltözködés vagy a hobbijaink –, míg másokból, mint a családi szerepek vagy a munkahelyi elvárások, sokkal nehezebb.

Hogyan lehetsz önmagad bocsánatkérés nélkül?

Húzd meg határokat!

Sok embernek komoly nehézséget okoz a határok meghúzása, mert félnek attól, hogy ezzel megbántanak másokat. Pedig a határok nem elválasztanak, hanem megvédenek. A határok felállítása valóban kihívást jelenthet, különösen akkor, ha korábban mindig mások igényeit helyezted előtérbe. Az időzítés is kulcsfontosságú lehet. Például egy új munkahelyen gyakran előfordul, hogy az ebédszünetet is kihagyva, megállás nélkül dolgozunk, és olyan feladatokat is elvállalunk, amelyek nem tartoznak a munkakörünkhöz. Ilyenkor sokan attól félnek, hogy nemet mondani rossz benyomást kelt.

Ha azonban már a kezdetektől világos határokat húzol, sokkal nehezebb lesz azokat később átlépni. Nem kell a munka hősének lenned ahhoz, hogy értékesnek tartsanak! Neked is jogod van a pihenéshez, az ebédszünethez és a feltöltődéshez. Sőt, a kollégáiddal is jobb kapcsolatot alakíthatsz ki, ha közösen töltitek ezt az időt. A határok betartása hosszú távon nemcsak a mentális egészségedet védi, hanem hatékonyabbá és kiegyensúlyozottabbá is tesz.

Vedd körül magad támogató emberekkel!

Hajlamosak vagyunk észrevétlenül alkalmazkodni a környezetünkhöz. Ha folyamatos kritikát vagy elvárásokat kapunk, idővel elhisszük, hogy nem vagyunk elég jók. Ahelyett, hogy a környezetedhez igazodnál, próbáld meg inkább a környezetedet magadhoz igazítani. Olyan embereket keress, akik mellett nem kell szerepet játszanod. Olyan barátokat és ismerősöket válassz, akikkel őszinte és kölcsönös tiszteleten alapul a kapcsolat. Egy támogató közegben könnyebb fejlődni, hibázni és tanulni is. Ott önmagad lehetsz, mert elfogadnak olyannak, amilyen vagy.

Fogadd el, hogy nem vagy tökéletes!

Senki sem az. Hibázni fogsz, lesznek bizonytalan pillanataid, és olyan emberek is, akikkel nem értesz egyet. Ez mind az emberi lét része. Önmagad felvállalása nem azt jelenti, hogy mindig magabiztos vagy, hanem azt, hogy őszinte vagy magaddal. A bocsánatkérés nélküli élet arról szól, hogy aktívan keresed a saját utadat. Arról, hogy megtaláld a belső szabadságodat, és lassan lebontsd azokat a béklyókat, amelyeket mások raktak rád.
Mindig van választásod: vagy te döntesz, vagy hagyod, hogy mások tegyék meg helyetted. Ne engedd, hogy mások jelöljék ki az irányt a saját életedben! Még ha egy időre le is mondtál az akaratodról, az nem jelenti azt, hogy örökre így kell maradnia. A változás bátorságot igényel, de minden apró lépés számít.

Merd felvállalni önmagad!

Sokan úgy próbálják megvédeni magukat, hogy olyanná válnak, amilyennek mások látni szeretnék őket. Rövid távon ez biztonságosnak tűnhet, de hosszú távon elveszíthetjük önmagunkat. Idővel eljutunk oda, hogy már nem merjük kimondani a gondolatainkat, felvállalni a véleményünket vagy meghozni a saját döntéseinket. Pedig az igazi erő abban rejlik, ha vállaljuk a sebezhetőségünket. Törd meg a biztonság illúzióját, és engedd meg magadnak, hogy önmagad légy – akkor is, ha ez néha félelmetes. Az önazonos élet nem mindig könnyű, de sokkal őszintébb és felszabadítóbb.