4 antiszociálisnak hitt szokás, amely valójában az intelligens emberekre jellemző

Van az a barátnő, aki ritkán rfángatható el egy összejövetelre, vagy ha igen, mindig elsőként indul haza. Az a kolléga, aki kedvesen beszélget mindenkivel, mégsem csatlakozik a munka utáni programokhoz. Vagy az az ismerős, aki egy társaságban néha látszólag teljesen elkalandozik.

Az ilyen viselkedést hajlamosak vagyunk távolságtartásnak, sőt olykor antiszociálisnak bélyegezni. Miközben a társadalom általában a nyitottságot, az állandó jelenlétet és a folyamatos kapcsolódást jutalmazza, vannak emberek, akik más módon érzik jól magukat a bőrükben. Hogyan?

1. Szeretnek egyedül lenni

A társasági életet sokszor a boldogság egyik legfontosabb összetevőjének tartjuk. Ám egy kutatás érdekes eredményre jutott: míg a legtöbb ember számára a gyakori baráti találkozások valóban növelik az elégedettséget, a magasabb kognitív képességekkel rendelkező résztvevőknél ennek éppen az ellenkezője mutatkozott.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne szeretnék az embereket. Sokkal inkább azt, hogy számukra az egyedül töltött idő nem magány, hanem feltöltődés. Ilyenkor van lehetőségük gondolkodni, alkotni, tervezni vagy egyszerűen csak rendezni a gondolataikat. Egy hosszú nap után sokan társaságra vágynak, másoknak viszont néhány nyugodt óra adja vissza az energiájukat. Az egyedüllét lehetőséget teremt arra is, hogy az ember jobban odafigyeljen saját érzéseire és céljaira. Nem véletlen, hogy számos művész, tudós vagy vállalkozó kifejezetten igényli ezeket a csendes időszakokat.

2. Néha „kikapcsolnak” a külvilágból

Ismerős az érzés, amikor valaki megszólít, te pedig rájössz, hogy az elmúlt öt percben egy teljesen más gondolatmenetet követtél a fejedben? A kutatások szerint az elkalandozó figyelem nem feltétlenül a koncentráció hiányát jelzi. Az úgynevezett „mind-wandering”, vagyis a szabadon vándorló gondolkodás összefüggésbe hozható a kreativitással, a problémamegoldó képességgel és azzal a folyamattal is, amikor az agy tudattalanul dolgozik egy kérdésen, majd váratlanul megszületik a megoldás.

Nem véletlen, hogy a legjobb ötletek sokszor zuhanyzás közben vagy egy séta alatt jutnak eszünkbe. A háttérben ilyenkor az agy tovább dolgozik, még akkor is, ha látszólag éppen semmi különös nem történik. Sok innovatív ötlet vagy kreatív megoldás születik ezekben a nyugodt, befelé forduló pillanatokban. Persze fontos különbséget tenni a figyelmetlenség és a kreatív elkalandozás között, de a kettő nem ugyanaz.

3. Nem rajonganak a felszínes csevegésért

Az időjárás, a hétvégi bevásárlás vagy a hétfő reggeli forgalom remek beszélgetésindító lehet – de nem mindenki számára. A kutatások szerint azok, akik nagyobb örömüket lelik a tartalmas eszmecserékben, gyakran kevésbé élvezik a felszínes társalgást. Nem azért, mert lenéznék a másikat, hanem mert az igazán izgalmas számukra az, amikor egy beszélgetés túlmutat a megszokott sablonokon.

Ők azok, akik egy vacsora végén nem arra emlékeznek, mit rendelt mindenki, hanem arra, hogy milyen érdekes gondolatok hangzottak el az asztalnál. Egy mélyebb beszélgetés számukra nemcsak szórakoztatóbb, hanem energizálóbb is lehet. Kíváncsiak mások véleményére, motivációira és élettapasztalataira. Nem a társaságot kerülik, hanem azokat a helyzeteket, amelyekben nincs lehetőség valódi kapcsolódásra.

4. Megválogatják, melyik csatát érdemes megvívni

Egy munkahelyi megbeszélésen szinte mindig akad valaki, aki minden felvetésre reagál, minden állásponttal vitába száll, és az utolsó szó jogát sem szívesen engedi át másnak. Ezzel szemben vannak olyan emberek, akik meglepően gyakran csendben maradnak, még akkor is, amikor egyébként lenne véleményük a témáról. Ez kívülről nézve könnyen tűnhet érdektelenségnek vagy passzivitásnak, valójában azonban sokszor tudatos döntés áll mögötte. Az intelligens emberek ugyanis gyakran mérlegelik, hogy egy adott vita valóban előreviszi-e a dolgokat, vagy csupán felesleges energiát emészt fel. Nem minden nézetkülönbséget tekintenek olyan csatának, amelyet meg kell nyerni. Sokszor pontosan tudják, hogy az igazuk bizonygatása helyett érdemesebb a megoldásra koncentrálni, és azt is felismerik, hogy nem minden konfliktus érdemli meg az idejüket és a figyelmüket.

Mit érdemes ebből levonni?

A társasági normáktól való eltérés könnyen félreértésekhez vezethet. Az, aki időnként visszahúzódik, elmerül a gondolataiban, nem szereti a kötelező udvariassági köröket, visszavonul egy konfliktus során, az nem feltétlenül zárkózott vagy barátságtalan. A pszichológiai kutatások arra utalnak, hogy ezek a szokások gyakran együtt járnak a mélyebb gondolkodással, a kreativitással és az átlagosnál intenzívebb szellemi működéssel. Számukra a csend, az egyedüllét vagy a mélyebb beszélgetések nem hiányt, hanem értéket jelentenek.

(via)