Yann Martel: Pi élete

Csodálatos könyv: a fiú, a tigris és a tenger.

A Pi élete című regényről akkor hallottam először, amikor épp egy másik kedvencemet olvastam, nevezetesen Adrian Mole valamelyik felnőttkori naplóját (akit ez meglep, IGEN, az Adrian Mole naplóknak, amelyek szerintem az én generációmnak kikerülhetetlen és felejthetetlen alapolvasmányai, vannak további részei is). Az említett naplóban Adrian Mole családja azon csámcsog, hogy egy bizonyos Pi élete című regény nyerte abban az évben a Booker-díjat, ami arról szól, hogy hajótörés után egy tigris és egy kamaszfiú több mint kétszáz napot tölt egy mentőcsónakban kettesben, a nyílt tengeren. Adrian Mole anyja hosszan pampog, hogy ez lehetetlen, hiszen a tigris azonnal felfalná a fiút, mire Adrian figyelmezteti, hogy a regény egy allegória.

Szerencsére ezt a párbeszédet elfelejtettem, amikor belekezdtem a könyvbe, ugyanis én az első pillanattól az utolsó előtti fejezetig végig elhittem, amit olvasok. Sőt, most is elhiszem. A regény különben valóban erről szól, pontosabban a nagy része. Főhősei, Pi, a világ egyik legjobban szerethető regényhőse, aki fejébe veszi, hogy egyszerre lesz keresztény, muszlim és hinduista, illetve Richard Parker, egy néhol mérges, néhol szelíd, néhol vérengző tigris. Richard Parker könnyebb helyzetben van, neki csak a hajótörést kell túlélni, Pínek azonban Richard Parkert is. Utálom ezt a szót, de ez a történet valóban lebilincsel, magával ránt és megráz (én az elolvasás után minden programomat lemondtam aznapra, mert benne akartam maradni, amíg lehet). A cselekményt nem részletezem, sajnos egy tragédia következtében a fiú valóban a nyílt tengeren találja magát, egy vadállat társaságában. Az a csodálatos a Pi élete című regényben, hogy mindenki másképp érti, mindenkinek megvan a saját olvasata, és én még nem találkoztam két egyformával, pedig jópár barátommal elolvastattam. Egyvalami azonban közös volt: mindenki odavolt a könyvért.

Meggyőződésem, hogy a Pi élete a hit regénye. Aki nem hiszi el, hogy egy fiú kilenc hónapig kihúzza a nyílt tengeren egy bengáli tigrissel egy csónakban, az neki se kezdjen. Vagy épp azért, mégiscsak vágjon bele, és hátha megtanul hinni!