A székek suttogója – érzelmek kavalkádja a Villa11 kiállításán

Hogyan lesz egy hétköznapi székből a művész múzsája? A Villa11 legújabb kiállításán a „székek suttogója”, Terdik Szilvia sajátos vizuális nyelven mesél emberi kapcsolatokról, társadalmi hierarchiákról és az elmúlás melankóliájáról. 

A Sit down next to me – Ülj le mellém című tárlat inspiráló elmélkedésre hív, ahol a látogatók felfedezhetik a székek mögött rejlő történeteket. 

ELLE: A szék, mint visszatérő motívum, hogyan vált a művészetének „múzsájává”, mi inspirálta, hogy egy ilyen hétköznapi tárgyat helyezzen alkotásai középpontjába? 

Terdik Szilvia: Körülbelül 25 évvel ezelőtt egy mély lelki válságon mentem keresztül, ami sokak életében előfordul, de egy művész számára szinte elengedhetetlen tapasztalat. Ebből a létállapotból kifelé jövet, fogtam néhány vásznat és szinte ösztönösen, spontán kezdtem széttört, pusztuló székeket festeni. Nem tudtam akkor megmagyarázni, miért éppen a szék jelent meg a vásznaimon, de ezek a képek tökéletesen kifejezték az akkori belső káoszomat, a „minden veszve” életérzést. Öt-hat ilyen alkotást készítettem, amit rögtön el is rejtettem, magam mögött hagyva ezt az időszakot, majd évekig kísérleteztem, új utakat kerestem a festészetben. Közel tíz évvel ezelőtt azonban újra kezembe kerültek ezek a régi székes képek, és valami megmozdult bennem. Rájöttem, hogy a szék számomra még több kifejezési lehetőséget rejt: társadalmi kérdéseket – a hierarchiától az elidegenedésig – emberi kapcsolatokat, érzelmeket, karaktereket tudok általa megjeleníteni. Így vált a szék a múzsámmá, egyfajta vizuális nyelvvé, amelyen keresztül aktuális gondolatokat és mélyebb érzéseket fejezhetek ki. Kaptam már olyan visszajelzést is, hogy a „székek suttogója” lettem.

ELLE: A Sit down next to me kiállítás címe személyes és sejtelmes, akár Maria Abramović híres performanszára is utalhatna. Mit szeretett volna kifejezni ezzel a címmel, és hogyan kapcsolódik a kiállított művekhez? 

Terdik Szilvia: A kiállítás címötlete alapvetően Dávid Norberté, a Dávid galéria tulajdonosáé volt. Időnként összeülünk vele és a művésztársakkal beszélgetni, ami roppant inspiráló mindannyiunk számára. Nekem azonnal megtetszett, mivel a kép maga is fontos üzenetet hordoz, és talán tudat alatt kicsit Marina Abramović ikonikus performanszára is utal. Ebben a hektikus világban ultrasebességgel pörgünk, mindent gyorsan és azonnal akarunk, a dolgoknak nem adunk elég mélységet. Az Ülj le mellém cím arra ösztönzi a nézőket, hogy lassuljunk le, üljünk egymás mellé egy tartalmas beszélgetésre. A Villa11 tulajdonosai is rögtön egyetértettek ezzel a címválasztással, mivel ez a küldetésükkel is összhangban áll. Olyan kulturális eseményeket szerveznek, amelyek a minőségi együttlétet és a jelenlét örömét hangsúlyozzák, ehhez a meghívott előadók is nagyban hozzájárulnak. A most kiállított művek ezt az intimitást és elmélyülést tükrözik, a formák, színek és kompozíciók által egy olyan teret teremtenek, ahol a néző is megállhat, elgondolkodhat, kapcsolódhat, jelen lehet.

ELLE: Alkotásai gyakran mély emberi érzelmeket és társadalmi kérdéseket, boncolgatnak. Van-e olyan konkrét történet vagy üzenet a székek mögött, amit kiemelne?

Terdik Szilvia: Erre a kiállításra elsősorban olyan műveket hoztam, amelyek hangulatában, színvilágában, mondandójában is illeszkednek a kiállítóhely elegáns, kifinomult termeihez. Ugyanakkor a látogatók nemcsak emberi érzelmekkel foglalkozó, hanem társadalmi kérdéseket felvető alkotással is találkozhatnak. Ilyen például a Hierarchia című festményem is, amelyben különböző székek egymásra helyezésével ábrázoltam azt a társadalmi hierarchiát, amely az életünk szinte minden területén – a családtól a munkahelyen át a politikáig, sőt az állatvilágban is – jelen van. A székek kiválasztása és elrendezése nem véletlen. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon melyik széket lehetne kihúzni anélkül, hogy összeomlana a rendszer, és vajon van-e egyáltalán ilyen a képen. Ez a mű nemcsak a társadalmi struktúrák törékenységét mutatja be, hanem arra is felhívja a figyelmet, hogy minden döntésünk és pozíciónk hatással van a körülöttünk lévő világra.

ELLE: Villa11 hangulatát is megfestette. Mit üzen ez az alkotás?

Terdik Szilvia: Amikor először jártam a villában egy kiállítási terepszemlén, akkor a kaputól csodálatos, nyíló labdarózsa bokrok vezettek a bejáratig, majd az épületbe lépve két hatalmas, bársonyos, hívogató fotel várta a látogatókat. Ez a hangulat azonnal megfogott és ebből az inspirációból készült a Relax time című alkotásom.

ELLE: Konceptuális művészként, hogyan választja ki az adott témát, kérdéskört és milyen szerepet játszik a sorozatokban való gondolkodás a munkafolyamatában? 

Terdik Szilvia: A téma a saját életemből jön, amit tapasztalok, látok, érzek, amilyen környezetben mozgok, azok vannak hatással rám és többnyire ezek jelennek meg a képekben valamilyen formában. A gondolatiságot tartom szem előtt, ugyanakkor nyilván érzéseket is közvetítenek a képeim. Nagyon régóta sorozatokban gondolkodom. Ha egy témára ráhangolódom, azt szeretem kibontani, akár több oldalról megnézni, kontextusba helyezni, így ezekből az alkotásokból gyakran sorozatok születnek. A székes alkotásaim már önmagukban is egy nagy sorozatot alkotnak, és ezen belül megjelennek különböző kérdéskörök is. A brüsszeli Liszt Intézetben nemrég kiállított festményeken keresztül például azt vizsgáltam, hogy mi az, ami a régi korokból ránk marad. Mi az, amivel a ma embere is találkozhat, és úgy látom, hogy az építészeti alkotások azok, amelyek leginkább megmaradnak az utókornak. Ebből jött létre az a 10 darabos sorozat, amelyben a különböző történelmi korszakoknak az építészeti stílusjegyeit ragadtam meg és ezekből formáztam egy-egy fantázia széket: baroktól a reneszánszon, gótikán át egészen az újkorig. A hazai és nemzetközi kortárs művészeket is folyamatosan figyelem, nyomon követem. Nagyon változatosan fejezik ki magukat és mutatják be munkáikat, és ez a sokszínűség arra ösztönzött, hogy egy nagyobb projektben, a Szék-Portrék sorozatban mutassak be kortárs művészeket egyedi módon, a saját szűrőmön keresztül. A hazai ismert neveken túl, világklasszisok is jelen vannak a sorozatban, többek között például Gerhard Richter és Jean-Michel Basquiat. Az adott művészek székeit helyezem középpontba, amelyen alkotnak, dolgoznak. Ezeket úgy festem meg, hogy a néző felismerje az adott művész karakterjegyeit. Gyakran hosszabb ideig, akár fél évig is foglalkozom egy-egy művésszel mielőtt hozzá kezdek a Szék-Portréjához. 

ELLE: Korábbi kiállításai során nemzetközi helyszíneken, például Brüsszelben is bemutatkozott. A 2019-es Velencei Biennáléhoz kapcsolódóan is volt egy projektje. Hogyan befolyásolják ezek a tapasztalatok a jelenlegi munkáit vagy a kiállítások koncepcióját? 

Terdik Szivia: Folyamatosan figyelem a nemzetközi irányzatokat, trendeket, az aktuális kérdéseket, melyek a kortársakat foglalkoztatják. Velencei Biennálétól kezdve a nemzetközi galériákig, sok helyen megfordulok és az alkotókkal is beszélgetek. Ezeknek a találkozásoknak a nyomai közvetlen és közvetett módon is megmutatkoznak munkáimban.

ELLE: Az Artfacts rangsorában a 100 ezres mezőnyben szerepel, amely jelentős nemzetközi elismerés. Mit jelent ez a helyezés?

Terdik Szilvia: Ez az elismerés nemzetközi szinten sokat számít. Műgyűjtő körökben fontos tényező a nemzetközi pozicionálás. Sokat köszönhetek a Dávid Galériának, az általuk menedzselt kiállítások és a képviselt művészek révén szintén emelték a pozíciómat a jegyzett nemzetközi rangsorban.

ELLE: Van-e olyan alkotás a jelenlegi kiállításon, amely különösen közel áll önhöz?

Terdik Szilvia: A képeimnek, székeimnek egyedi történetük van. Mindegyik alkotás „saját gyermek”, melyet el kell engednem egy idő után, hogy máshol teljesítse be sorsát. Az itt kiállítottak közül talán az Érintés című alkotás áll hozzám közel, ahol két szék (egy férfi és egy női szék) kapcsolódnak egymáshoz, a párkapcsolati kérdésekre reflektálva.

A kiállítás 2025. szeptember 5-ig tekinthető meg a Villa11 nyitvatartási idejében, előzetes bejelentkezéssel a villa@villa11.com e-mail címen.