Schell Judit, az álomszép anyanő

Mire az egész ország megismerte és elismerte a „Csak szex és más semmi” csinos főszereplőjeként, addigra a szakmabeliek már sokszor választották a legjobbnak. Schell Judit most harmadik gyermekét várja és igazi nőként készül kedvenc szerepe felújítására.

Mire az egész ország megismerte és elismerte a „Csak szex és más semmi” csinos főszereplőjeként, addigra a szakmabeliek már sokszor választották a legjobbnak. Schell Judit most harmadik gyermekét várja és igazi nőként készül kedvenc szerepe felújítására.

Húszéves volt, amikor az első gyermeke megszületett. Zűrös idők voltak. De akkor tanulta meg, hogy nem hagyhatja el magát. „A felelősség tudata megerősített” – mondja. „Engem ráadásul kétszeresen is: az egyik oldalon a gyerekem várt, a másikon a közönség. Nem lehetett a fának hajtani a kocsival, még ha okot találtam is volna rá bőven.” A tartás, a „csakazértis” szemlélet ekkoriban ivódott bele a személyiségébe. De alapvetően is megvolt benne a „minden nőre jellemző túlélési ösztön”. A hivatásában sosem volt bizonytalan. „Ha játszani kell, erős vagyok. A magánéletben viszont sérülékeny. Azt viszont már megtanultam, hogy mindent túl lehet élni.” A felvetésre, miszerint minden fényképe és szerepe, minden mosolya és nézése mögött valami különös dac érződik, először elgondolkodik, majd széttárja a kezét: „Dac nincs bennem.” És titok? Bólint. Az lehet. „Ha egy darabot próbálunk, és a rendező instruál, vagy éppen fényképeznek, és a fotós utasítgat, sosem adom át magam teljesen a kérésnek. Pontosabban: nem adom meg magam. Akármi történjék is, akármilyen szerepet is kell eljátszanom, egy kicsi részt mindig meghagyok magamnak és magamban belőle. Ha ez dac, akkor dac. Ha titok, akkor titok.” Azért az interjúkból, a megnyilatkozásokból úgy tűnik, titokzatossága ellenére – vagy éppen amiatt – Schell Judit minden egyes álma valóra vált. Ha arról álmodozik, hogy jó volna Zugligetben élni, pár év múlva már ott lakik. A szerepálmok sorra beteljesülnek. Szerelem: van. Gyerekek: vannak. Egy alkalommal Cannes-ban nyaralt, és elképzelte, milyen lenne meghívást kapni a filmfesztiválra. Két évvel később meghívták a Csak szex, és más semmivel… Minden összejött. „bár így lenne. De nincs olyan ember, akinek minden álma teljesülne. Én sem vagyok kivétel.” A másik lehetőség, hogy nagyon „realistán” álmodik. Sosem gondolt például arra, hogy szeretne olajmágnás lenni. Gondolt viszont Csehov Három nővérére. Bejött. Ám Schell Judit legfőbb álma mégis az, hogy a gyerekei – hozzá hasonlóan – teljes életet élhessenek. Egyik első emléke, hogy úszógumival úszik a Balatonban. Hátranéz, a part felé, és azt kiabálja: „Játom a jábam:” Később pedig táncos lett belőle. Emlékszik egy óvodai szerelmére is, aki képes volt hazudni, hogy egymás melletti szekrényt kapjanak. „Az óvodából minden nap úgy mentem haza, hogy közöltem, éppen hány szerelmem van. Tíz alá sosem csökkent a szám, de egyébként mindig változott. Egy komplett férfikórus tehát mindig volt körülöttem.” És milyen jó is az, teszi hozzá nevetve. „De ezt most csak az óvodai emlékekkel kapcsolatban merem kimondani. Igaz, ha a páromra és a két fiamra gondolok, most is igaz…” A kórus hamarosan újabb szólammal lesz gazdagabb, a család ugyanis – ha minden igaz, egy kislány személyében – új taggal bővül a közeljövőben. Már „játni a jábát”. A Schell Judittal készült teljes interjút megtalálhatjuk az Elle magazin decemberi számában.