Kristen Stewart – Nem minden fontos, ami vámpír

Az Alkonyat-őrület előtt ezt a piciny termetű sztárt kis filmek nagy színésznőjeként tartották számon a hollywoodi hírfolyamban. A vámpírfilmeknek hátat fordítva érdemes kicsit visszagyalogolni Kristen Stewart pályafutásán, és szemügyre venni azokat az alkotásokat, amelyekhez a színésznő a nevét hozzáadta.

Az Alkonyat-őrület előtt ezt a piciny termetű sztárt kis filmek nagy színésznőjeként tartották számon a hollywoodi hírfolyamban. A vámpírfilmeknek hátat fordítva érdemes kicsit visszagyalogolni Kristen Stewart pályafutásán, és szemügyre venni azokat az alkotásokat, amelyekhez a színésznő a nevét – és kétségbe vonhatatlan tehetségét – hozzáadta.

Ahogyan Bella Swan és Edward Cullen, a mennyei vámpírpár szerelme egyre inkább a (jól kihúzott) happy endhez közeledik, úgy sűrűsödnek a kritikák Kristen Stewart vámpírjátékát illetően. Számos filmszakértő merevnek, unottnak és szürkének nevezi az Alkonyat-kvadrológia hősnőjét – ismerjük be: joggal – ám ebben a tigrisszemű vámpírlázban égő popkulturában senki nem merte még feltenni az egyébként nagyon is szembeötlő kérdést: csak nem azért játssza annyira egyhangúan Bella szerepét Miss Stewart, mert már annyira utálja? (Ez a gondolat már csak azért is tiltott gyümölcse a riportereknek, mert Kristen híres az őszinteségéről; ha pedig egy meggondolatlan „igen”-nel válaszolna a bátor kérdezőnek, kártyavárként omolna össze Stephenie Meyer írónő és a Summit – pardon, most már Lionsgate – produkciós iroda véres megabirodalma.)

Bella vagy nem Bella, az mindenesetre biztos, hogy a vérszívó filmsorozattól eltekintve minden eddigi szerepében rajongtak Kristenért a kritikusok, a legelső komoly filmjének nevezett Pánikszobától kezdve (ahol még kisgyerekként kuksolt Jodie Foster mellett) egészen a hamarosan bemutatásra kerülő Hófehérke-feldolgozásig, ami még a mozivásznakra sem került ugyan, de máris egy 21. századi Jeanne D’Arcnak titulálják benne a színésznőt. Sokkal mesteribben alakít azonban Kristen azokban a filmekben, melyek kisebb büdzséből, kevésbé ismert színészekkel és stábbal készülnek az úgynevezett mainstream filmáradat kerülőinek. A következőkben négy olyan filmet emeltünk ki, melyek papírforma szerint talán B-kategóriásak, a színésznő tehetsége bennük azonban nagyon is A-listára kívánkozik. Vámpírokon innen és túl – Kristen nem-is-olyan-kis filmjei.

Speak – Beszélj! (2004)

Kristent mindig is vonzották a zaklatott lelkű heroinák – így került bele az ezredforduló egyik amerikai sikerkönyvéből készült filmnek bűvkörébe, majd később főszerepébe is. A jobb híján gyermek-pszichodrámának nevezhető alkotás első látásra könnyedebb, mint amilyen valóban: a sztár egy olyan elsős gimnazistát alakít, akit a nyári szünet alatt megerőszakolt az egyik iskolatársa, és azóta nem hajlandó megszólalni. A traumától megnémult fiatal szerepét olyan sikerrel öltötte magára az akkor még csak 14 éves lány, hogy a híres-neves Sundance-filmfesztivál egyik díjazott alkotásává sikerült emelni az egyébként kissé bagatell szereplőkből álló – és a művészet katartikus hatását prédikáló – filmet. A filmbéli tanárját játszó Steve Zahn méltó mestere volt a film készítése alatt, ám a diák mára túlszárnyalta mesterét - már ami a hírnevet illeti.

A nők hálójában – In the Land of Women (2007)

Valamivel egysíkúbb, ám történetileg szintén árnyalt forgatókönyvet választott a színésznő nem sokkal el-Bellásodása előtt, melynek ez a filmelőzetes valójában nem is tesz eleget. Egy fiatal férfi (Adrian Brody) egy titkoltan rákos anyához (Meg Ryan) és rebellis lányához is vonzódik egyszerre, miközben saját életének kuszaságát próbálja összeszedni. A film nem lett hatalmas siker, sem a mozikban, sem a fesztiválokon, ám mégis nagyszerű alkalom arra, hogy végignézhessük a kiszőkült Kristen Stewart kesze-kusza tinédzserkedését.

Welcome to the Rileys – Mallory szerint a világ (2010)

2008-ban mutatták be az első Alkonyat-filmet, és onnantól kezdve nem volt megállás: hirtelen mindenki Kristent akarta, nagyfilmekre-művészprojektekre egyaránt. A színésznő viszont (dacból?) csak olyan filmeket választott magának, ahol egyre sokoldalúbb és kihívóbb szerepeket érzett ki a forgatókönyvek soraiból – ilyennek számít az ismételten Sundance-favorittá lett Mallory szerint a világ is, melyben Kristen egy ordítóan fiatal sztriptíztáncost játszik, aki hirtelen belecsöppen egy öregedő, meghalt lányukat gyászoló házaspár életébe. A sztár játékát ebben a néha groteszk, néha kifejezetten érzékeny filmben egy kritikus egyszerűen csak „elektromos”-nak nevezte, ám nem kell ahhoz száraz szemű szakembernek lennünk ahhoz, hogy lássuk: Kristen lubickol a szerepében az Oscar-díjas Melissa Leo és James Gandolfini mellett. Egy olyan lány szerepében, aki egyszerre védtelen és veszélyes, cinikus és csodás. Ezt neked, Bella Swan.

The Runaways – A rocker csajok (2010)

Végső példának pedig egy olyan film jöjjön, melyről talán a többinél is kevesebbet hallhattunk kicsiny hazánkban. Mármint nem a címadókról – ha a Runaways nem is, Joan Jett neve biztosan sokunknak csengedezik ismerősen a memóriánkban (akinek meg nem, ez a szám biztosan segít) – hanem a nagyon apró költségvetésből készült, csak felnőttek által megnézhető filmről, melyben Kristen egyszer és mindenkorra bebizonyította: felnőtt ahhoz a feladathoz, amelyet már gyerekkorában kiválasztott magának. A színésznő olyan autentikusan jeleníti meg a hetvenes évek legnagyobb rockkirálynőjét, hogy állítólag maga Jett is elámult a film láttán. (Egészen mellesleg ez volt az a film, amelynek forgatásához Kristen egy olyan frizurát kapott, melyet aztán szétcincált a hollywoodi bulvársajtó és divatszakma egyaránt. Hiába, a hetvenes évek ruhái előbb tűnnek ma sikkesnek, mint az akkori hajformák.)

A listát még számos remekművel egészíthetnénk ki – hiszen olyan szépségekről, mint az Út a vadonba vagy a hamarosan mozikba kerülő Kerouac: Az úton-feldolgozás, még nem is beszéltünk – ám talán ennyi is elég ahhoz, hogy lássuk: hiába lett Kristen Stewart hatalmas világsztár, ha lesikáljuk róla azt a sok-sok hollywoodi mázt, valójában ő a kis filmek királynője. Színpadja a kamera, és nem kell több két-három mesteri kollégánál, hogy megmutassa: tud ő jobbat is, mint a vérszívás. A vámpírok istene adja meg neki, hogy ezt a jövőben is bizonyíthassa...

Szöveg: Almássy Noémi