Így tarol Beyoncé!

Előadóművész, üzletasszony, sportruházat-tervező, humanista

Beyoncé számára január 23. is csak egy volt a szokásos napok közül. A teendői listáján a következők szerepeltek:

1. az új sportruházati kollekció bemutatása,

2. az új zenekiadó cég bevezetésének megtervezése,

3. felkészülés a Super Bowl-os szereplésre,

4. befejezni az egyelőre szupertitkos Formation videót,

5. pakolás a világ körüli turnéra.

Akinek az üzleti terve nemes egyszerűséggel „Run the World” (A világot vezetni – a szerk.), annak korán kell kezdenie
Beyoncé Giselle Knowles Carter pontosan öt órakor megérkezik Mimodába, egy tükrös falú, sima padlós táncstúdióba Los Angeles központjában. Fehér pulóverben, fehér dzsekiben, zokniban és mindenféle kiegészítő nélkül áll itt, a Flashdance-t idéző göndör hajjal. Három táncos veszi körül, akik évek óta dolgoznak vele, slow-motion üzemmódban gyakorolnak egy táncot a kamera előtt, mint később kiderül, ezek a részek már a Formation videóhoz készültek. Más beállításokban egyedül áll, nyugodtan és parancsoló tekintettel, egyenesen a kamerába nézve. A légkör egyébként oldott és vidám, nevetgélnek és viccelődnek a táncosokkal. De tévedés ne essék: ez bizony szigorúan kézben tartott művelet.

Olyan művelet, amelyet az utolsó részletig egy szupersztár főnök irányít, aki a Forbes szerint nagyjából 250 millió dollárt ért 2015-ben. A művelet legutóbbi eredményei között szerepel az Ivy Park márka létrehozása, együttműködésben a Topshoppal. Beyoncé álláspontja szerint az Ivy Park nem csupán logós pólók, kosaras felsők, hálós tornadresszek és szuperkifinomult leggingsek halma. Hanem annak az egyik útja, hogy azt a bizonyos jó érzést keltő női etoszt sugallja, amely a tökéletesség és a szépség hajszolása helyett az erőt helyezi előtérbe, és a cég mottójával összhangban arra sarkallja a nőket, hogy ne a testük ellen, hanem vele dolgozzanak.

Az, hogy a Beyoncé személyiségét és zenéjét övező mítosz karrierjének minden egyes fejezetében növekszik, legfőképpen kitartásának köszönhető. Ő a legtöbbször jelölt női előadó a Grammy történetében, 20 díjjal és 53 jelöléssel a háta mögött. Eddig több mint 120 millió szólóalbumot adott el. Ahogy a Formation című számban ő maga mondja: „Néha robbanok, kemény leszek / elveszem, ami az enyém / sztár vagyok / hasítok.” Ám a mítosz kialakulása betudható annak is, hogy képes csendben maradni. Ahogy Daphne A. Brooks, a Yale professzora a The New York Timesban megjegyezte tavaly, „képes volt a sztárságnak olyan szintjére emelkedni, ahol a teljes láthatóság és az elérhetetlenség egymással párhuzamosan működik”.

Szóval a tény, hogy két héttel az Elle fotózása után pisszenésnyi előzetes híresztelés nélkül jelent meg a Formation videó, igazából nem meglepő. Így tarol Beyoncé. Elvégre miért kéne reklám annak, aki 7 milliós YouTube-nézettséget produkál 24 óra leforgása alatt? A rendőrös képsorok miatt – az énekesnő egy süllyedő New Orleans-i rendőrautó tetején terpeszt, egy fekete fiú a rohamrendőrök sorfala előtt táncol, míg a kislánya, Blue Ivy édesen himbálózik e sorokra: „imádom a babahajamat, babahaj és afrofrizura / imádom a negro orromat és a Jackson 5-os orrlyukaimat” – a videó egyből részévé vált az amerikai igazságszolgáltatás reformjáról szóló diskurzusnak. Míg egyes rendőri alakulatok úgy érezték, hogy Beyoncé fölöslegesen kelt hangulatot, mások a Twitteren keltek a védelmére. Ahogy a legtöbb dologgal kapcsolatban történik, amit Beyoncé tesz – akár frizurát vált, akár szerelmes dalt ír a férjének –, itt is szinte mindenkinek lett véleménye arról, hogyan kellene viselkednie. A Formationnel olyan művészként határozta meg magát, aki igenis használni akarja az erejét. Beyoncé nem csupán viseli a koronát, hanem folyamatosan tesz érte, hogy kiérdemelje.

ELLE: Kezdjük az Ivy Parkkal. Mióta dolgozik rajta?

Már legalább tíz éve vagyok rendszeres Topshop-vásárló. Ha Londonban járok, ez része a rituálénak – kellemesen elveszni a ruhák között. Az, hogy gyereket szültem és idősebb lettem, egyértelműen az egészség és a fitnesz felé fordította a figyelmemet. Konstatáltam, hogy nem igazán van a piacon olyan sportruházati márka, amely az olyan nőknek szólna, mint én vagy a táncosaim és a barátaim. Felkerestem a Topshopot, és találkoztam az ügyvezető Sir Philip Greennel. Előadtam neki az ötletet, a küldetés mondanivalóját, a célt, a marketingstratégiát – és ezt mind az első találkozásunkkor. Eléggé lehengereltem, és beleegyezett az 50-50%-os partnerségbe.

ELLE: Régebben sokat beszélt arról, milyen nyomást jelent a tökéletesség iránti vágy.

Igen, meg kell változtatni a párbeszédet. Ez nem a tökéletességről szól, hanem a célról. Törődnünk kell a testünkkel, és azzal, mit adunk neki. A nőknek nem szabad sajnálniuk az időt a mentális egészség megőrzésére – időt kell szánnunk magunkra, a lelkünkre, anélkül hogy emiatt bűntudatot éreznénk vagy önzőnek tartanánk magunkat. A világ úgy fog minket látni, ahogy mi látjuk önmagunkat, és úgy is bánik velünk.

ELLE: Hogy érzi magát az üzletasszony szerepében mint saját cégének vezetője?

Izgalmas, de persze ha az ember abban a helyzetben van, hogy minden végső döntést ő hoz meg, és ez számon is kérhető rajta, az egyszerre áldás és áldozat. Számomra a hatalom azt jelenti, hogy megvalósíthatom a terveimet anélkül, hogy engedélyt kellene kérnem hozzá.

ELLE: Min szeretne változtatni a következő generáció érdekében?

Leginkább azt szeretném, ha eltűnne a nyomás, amivel a társadalom különböző skatulyákba próbálja meg beleerőltetni az embereket.

A cikket teljes terjedelmében az ELLE májusi számában olvashatjátok!