Így született meg a Még egy kívánság csókjelenete

A Még egy kívánság férfi főszereplőjét, Kádár L. Gellértet egy teljesen új oldaláról ismerhetik meg a nézők. A Hunyadi után Karesz, a Dead Flamingos zenekar frontemberének a szerepében nem csak azt mutatja meg, hogy akár remek zenész is lehetett volna, hanem egy igazán érzelmes, férfiasan romantikus srác bőrébe bújik.

Dobó Kata vezetőrendezővel azonnal megtalálták a közös hangot, a film főszereplőjével, a Julit alakító Hermányi Mariannal pedig már a Hunyadi alatt jó barátok lettek, most viszont még közel kerültek egymáshoz. Kádár L. Gellért elárulta, hogy bár minden romantikus komédia csúcspontja az a bizonyos elcsattanó csók, ennek a forgatása tele van olyan technikai helyzetekkel, amelyek egyáltalán nem romantikusak, sőt akár fejfájást is okozhatnak - mégis nagyon emberi és szerethető jelenetek születnek ezekből. Gellért lapunknak azokról legemlékezetesebb forgatási pillanatokról mesélt, amelyeket Dobó Katával és Hermányi Mariannal élt át.

-A legelső forgatási napomon egy tónál játszódó jelenetet vettünk fel: Karesz beugrik a vízbe, és hívja Julit is, hogy menjen utána. Kora reggel kezdtünk, én pedig egy szál fürdőgatyában álltam a szettben, amikor Kata rám nézett, és azt mondta: „Remélem, nem fogsz megfagyni.” Mondtam neki, hogy én is remélem, és azért örülök, hogy ezt legalább nem télen forgatjuk. Erre mosolyogva hozzátette: „Van egy jó hírem: amint feljön a nap, már meleg lesz.” Én meg csak álltam ott, hogy hát, köszi szépen, ez most sokat segített… (nevet) Már az első napon megvolt köztünk ez a könnyed hangulat, és nagyon jó volt megtapasztalni azt is, hogyan gondolkodik Kata rendezőként: végig figyelmes volt, és sokat segített abban, hogy megtaláljam a helyem a jelenetekben – emlékezett vissza a színész. – Egyébként az a jelenet maradt meg bennem a leginkább, amikor Karesz csalódik Juliban Ebben a pillanatban egyszerre van jelen benne a szomorúság és a csalódás. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy Kata milyen konkrét instrukciót adott, arra viszont igen, hogy végig velem volt ebben a jelenetben, és folyamatosan finomította azt az állapotot, amiből én elindultam. Apránként kerestük meg, hogy ennek az összetett érzésnek hol van a helye és a megfelelő mértéke. Nekem pedig az önmagamhoz való kapcsolódás és a partneremre való figyelés segített abban, hogy ez a pillanat valóban megszülessen.

A történet során végig nagyon izgalmas Karesz és Juli kapcsolata, és aki arra számít, hogy ez egy sima szerelmi szál lesz, annak bizony rengeteg csavaros meglepetést tartogat a Még egy kívánság. Egy biztos: a csók nem marad el.

- Mariannal már volt egy közös előtörténetünk a Hunyadiból, és az azt követő közös utazások és megjelenések miatt a forgatás kezdetére már egy jó baráti kapcsolat volt közöttünk – folytatta Gellért, és felelevenítette az egyik rendelkező próbát, amikor az egyik Karesz és Juli közötti jelenetben teljesen véletlenül összekoccant a fejük. –  Ez annyira megtetszett a rendezőknek (Szilágyi Fanni volt a film tárrendezője – a szerk.), hogy azt mondták, tartsuk meg. Persze, ami egyszer véletlenül teljesen természetesen megtörtént, azt utána meglepően nehéz volt ugyanúgy reprodukálni. Valahányszor tudatosan próbáltuk megcsinálni, valahogy esetlenül nézett ki, úgyhogy volt néhány „na jó, még egyszer” körünk, mire végül sikerült. Végül annyira megszerették ezt a pillanatot, hogy visszatérő motívum lett belőle a filmben, ami szerintem nagyon jól kifejezi azt az esetlenséget és életszerűséget, ami Juli és Karesz kapcsolatát is jellemzi. Hiszen valahol az élet is éppen attól szép és valódi, hogy időnként esetlenek és esendők vagyunk. 

A kedvenc közös jelenetem Mariannal éppen ezért az, amikor Karesz átmegy Julihoz, hogy elmondja neki: a zenekar megszűnik, és végül ebben a jelenetben csattan el közöttük az első csók is. Szeretem ezt a jelenetet, mert szerintem nagyon érzéki és intim, miközben a forgatása tele volt olyan technikai helyzetekkel, amelyek egyáltalán nem voltak ennyire romantikusak. Itt tér vissza az ominózus fejkoccanásunk is, amit annyiszor próbáltunk és vettünk újra, hogy egy ponton már tényleg fájt a fejünk, és a medikes kolléga is figyelmeztetett minket, hogy azért óvatosan. Ráadásul ott volt a telepakolt hűtő is, amiből a történet szerint mindennek ki kellett borulnia, amikor Juli kinyitja, ez pedig szintén többszöri nekifutást igényelt, mert hol nem esett ki minden, hol valami más nem úgy sikerült. Egy idő után már volt bennünk egy „na, ezt még egyszer” érzés, miközben a jelenetnek végig intimnek és természetesnek kellett maradnia. Éppen ezért volt különösen jó viszontlátni a filmvásznon: kíváncsi voltam, mennyire látszik majd mindaz a technikai nehézség és sokadik nekifutás, amit mi a forgatáson megéltünk, és végül ebből szinte semmi nem érződik – csak maga a pillanat maradt.

(Szponzorált tartalom)