Hámori Gabriella - Termékeny idők

Castingok, monodrámák, altatódalok

Hámori Gabriella: Nagy szeretetben és békességben élünk, de valóban volt néhány körülmény, ami nem támogatta a babavárást. Néha arra gondoltam, megkérem Petit (Juhász Péter volt pártelnök – a szerk.), hogy mint a mesében, menjen el harcolni, aztán ha megvívta a csatáit, újra találkozunk. Juhász Péter megosztja az embereket, sok hazugságot terjesztenek róla, és nem könnyű ezekkel megbirkózni, de életem legjobb döntése volt őt beengedni az életembe. Ha nem teszem, akkor lebeszéltem volna magam egy nagyon szép szerelemről, és a legkomolyabb tanulási folyamatról, amiben eddig részem volt.És akkor gyáva lettem volna.

Több gyerek nőtt föl a családomban körülöttem – és részben velem, így sok gyakorlati dolog nem újdonság. Az érzés más, nagyon érzékeny lettem, és másképp nézem a körülöttünk élőket, például azokat, akiknek sokkal nehezebb. Amikor Lotti éjszaka felébred, és megnyugszik a karomban, sokszor eszembe jutnak azok, akik ezt nem kaphatják meg. Ezért egyre fontosabbnak érzem az emberek közötti összetartást, az együttérzést azokkal, akikkel látszólag nem sok közös van a sorsunkban. Engem erre nevel ez a törékeny állapot, ami a szülővé válás útja. Mi csodálatos kislányt kaptunk, Lotti maga a kis Buddha, és rajonganak egymásért a testvéreivel.

Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt Gryllus Dorkának mondtam, mennyire vágyom már gyerekre, rám szólt, hogy akkor nincs sok időm vacakolni. Nagyon hálás vagyok neki ezért, sokszor a pánik foglalta le a gondolataimat, nem az, hogy nyitott legyek. A kapcsolataim harmadik-negyedik évében ráadásul többször megtörtént, hogy amikor felhoztam a gyerek témát, a párom csodálkozva nézett vissza rám, hogy „milyen gyereket?”. És egy idő után azt éreztem, ebbe a gyermek nélküli értelmetlenségbe beleőrülök. Szóval én azt tapasztalom, hogy az esetek jó ré­szében a férfiaknál akad el a családalapítási szándék.

(...)

Hiába vagy ismert és foglalkoztatott színész, emiatt mindig aggódhatsz: hogy mire a szülés után visszatérsz, vajon nem mások kerültek-e eléd. Ezekben is sorsszerű helyzeteket látok, azon az úton megyek tovább, ami adódik. Ez egy hosszú távú pálya, és én így is tervezek.

Ez nemcsak a kishitűségről szólt, hanem az észszerűségről is. Ott kellett volna hagynom az aktuális színházi produkciót, és tudtam, ha ezt meg is teszem, akkor sem valószínű, hogy én kapom meg a szerepet. Az, hogy húsz-harminc lány közül benne maradj a végső kettőben, önmagában is nagy eredmény, de akkor még mindig nincs meg a munka. Az itthoni közegem viszont mindig megtart, nem álmodozhatok a rovásukra. Egy nagyobb külföldi casting rengeteg készülést igényel, bár ha kudarc is a vége, a nyelv- és szövegtanulást akkor is élvezem. Most éppen a Berlin Station (német–amerikai thrillersorozat – a szerk.) egyik főszerepének a castingján vagyok túl, és nagyon jó visszajelzéseket kaptam.

(...)

Minden értelemben sokat tanultam belőle. Például azt, hogy semmit ne gondoljunk tökéletesnek, mert soha semmi nem egyértelműen jó és szép. Korábban a Radnóti–Gyarmati-házasságot is túlidealizáltuk. A Beck Judit-történetből (festőnő, Radnóti Miklós szeretője – a szerk.) pont az érdekelt minket, Fanni hogyan fogadta el azt a nőt, aki olyasmit tudott megadni a férjének, amit ő nem. Radnóti és Fanni kapcsolata túlélte ezt a viszonyt, Beck Judit képe ott lógott a 102 éves Fanni haláláig az ágya fölött. De nem erre hegyeztük ki az előadást, nem akartunk pletykálkodni. Így is rengeteg ma is érvényes kérdéskört és állítást találtunk a naplóban az előadáshoz. Szeptemberben egy másik izgalmas nő, Károlyi Mihályné naplóját mutatom be, aki fegyelmezett, konzervatív arisztokrata világból jött, majd a kommunizmussal szimpatizáló, Trianon egyik főbűnösének tartott „vörös gróf” felesége lett. Ezek a kettősségek az emberi identitásban is nagyon érdekelnek, nem beszélve az ország jelenlegi, skizofrén állapotáról.

Mert sok konzervatív barátom van, és az alapvetően liberális értékszemléletem mellett van konzervatív családi örökségem is jócskán, amihez sok esetben szintén tartom magam. Nem lehet élesen két csoportra osztani egy társadalmat, nem lehet cél a megosztottság.

A közöset kell kutatni.

(...)

Írta: Patakfalvi Dóra, fotó: Zsólyomi Norbert, styling: Csík Melinda, smink: Véger Fibi, haj: Svégel Gergő, stylistasszisztens: Lakat Kinga