Egy perfekcionista útmutatója a tökéletlenséghez

Az 'Y' generáció körében terjedő új gondolathullám végre szembeszáll a tökéletességgel.

Az 'Y' generáció végre szembeszáll a tökéletességgel?

A diploma megszerzése után, mint mindenki, a barátaimmal egyre több állásinterjún mérettük meg magunkat az álommunka reményében. Egy idő után együtt nevettünk azon, amikor megkérdezték az interjún, hogy mi a legnagyobb gyengeségünk. Mit válaszolhat ilyenkor az ember? Természetesen azt, hogy perfekcionista vagyok.

Ez a tulajdonság nem igazán számít gyengeségnek, ezért tökéletes válasz. Na jó, talán túl nagy nyomás, ha ezt dobod be egy állásinterjún, de a munkáltató egy lelkiismeretes, igényes munkatársat keres, ezért elhitetni, hogy a tökéletességre törekszel nyertes helyzet. Legalábbis úgy tűnik.

Aki az ‘Y’ generációhoz tartozik, tapasztalhatja, hogy minket nem csak arra neveltek, hogy törekedjünk a tökéletesre, hanem hogy váljunk azzá, hibázásra pedig nincs lehetőség.

Az iskolában nem elég az ötös, csak akkor lehetsz te a legjobb, ha csillagos ötös dolgozatot írsz. Az Instagram elterjedése óta már mindenki a maximumot akarja megmutatni az életéből, ezért van tele az emberek fiókja tökéletesnek tűnő nyaralásokról és romantikus vacsorákról készített képekkel. Az Instagram elérte, hogy az emberek perfekcionizmusra való törekvése megugorjon és a valós eredmény helyett a kirakat számítson.

És valóban. Egy friss kutatás szerint a tökéletesség iránti kényszerérzet az elmúlt 25 évben drasztikusan megnőtt, különösen az Y generáció tagjai körében, akiknél ez még intenzívebben fordul elő, mint bármelyik másik korcsoportnál. Lényegében mi vagyunk ‘A tökéletes’ generáció. 

A gond ott kezdődik, míg korábban a perfekcionizmust pozitívként értelmeztük, addig ma már kutatások bizonyítják, hogy gyakran szorongást, stresszt, de akár alvászavart is okozhat.

Nemrég megismertem egy 21 éves újságíró-hallgatót, aki elárulta, retteg attól, hogy az írásai nem lesznek olyan jók, mint az általa nagyra tartott, több éves tapasztalattal rendelkező rovatvezetőké. A kudarctól való félelem miatt nem mer belevágni semmibe. Néha felnyitja a laptopját, pánikol, aztán lecsukja.

Nevezhetnénk akár a tökéletesség-paradoxnak is: túl sokat várt el magától, ezért nem ért el semmit. Vagy, ahogy Sharlene Teo szerző fogalmazott nemrég egy interjú során: 'A perfekcionizmus a cenzúra egy formája'.

De jó hírem is van. Az Y generáció néhány haladó szellemiségű tagja szembeszáll a perfekcionizmussal, tanácsokkal látnak el minket, hogyan szippantson be minket kevésbé a fejünk felett lebegő megfelelési kényszer

Szóval, hol is kezdjük?

Fogadd el, hogy hibázni fogsz

Mikor az újonnan megismert egyetemista barátnőm megkérdezte, hogyan szabadulhatna meg a tökéletlenségtől való félelmétől, elsőre lefagytam. ‘Vegyél erőt magadon, és vágj bele’, mondtam neki, de tisztában voltam vele, hogy válaszom a klasszikus ‘mondani mindig könnyebb, mint cselekedni’ kategóriába tartozik. ‘Gondolj rá úgy, mint egy edzésre: senkinek sincs kedve hozzá, de muszáj’.  

A valódi kérdés, hogyan veszed rá magad valami olyasmire, amihez egyáltalán nincs kedved?

A ‘Diszkomfort zóna - Hogyan érd el félelmek nélkül a céljaidat?’ Könyv írója, Farrah Storr szerint a fejlődés érdekében ki kell lépni a megszokott környezetünkből.

View this post on Instagram

Only two more days until this is out. I’ve talked so much about it I’ve now got laryngitis but you know..small things. Please keep sharing your moments of discomfort through the hashtag #discomfortzone. Sharing stories of truth and the real struggle it can sometimes take to get to where you need to be make it that much easier for everyone else to set aside their fears.

A post shared by Farrah Storr (@farrahstorr) on Sep 25, 2018 at 12:43am PDT

‘A perfekcionisták zsigerből elkerülnek minden helyzetet, ahol nagy valószínűséggel kudarc érheti őket, vagy elveszíthetik az irányítást. A valódi fejlődéshez pedig gyakran mindkettőre szükség van’ mondja Storr.

A könyv bemutatja, hogyan lehet megbarátkozni a kényelmetlen helyzetekkel olyan technikák alkalmazásával, mint a pozitív vizualizáció és a BMD-módszer, melynek gyakorlatai a nehéz helyzeteket is kellemesebbé teszik.

Az eredmény? Nemcsak egyszerűbbé válik a rettegett feladat - mindegy, hogy egy cikk megírásáról, egy állásra történő jelentkezésről, egy adott étel megfőzéséről vagy egy maratonra való regisztrációról van szó -, de képesek leszünk könnyebben feldolgozni az esetleges kudarc élményeket is.

Fogd fel másképp a kudarcot

Ha úgy állsz hozzá egy feladathoz, hogy tudod, akár kudarcot is vallhatsz, formáld át a gondolataidat, és a negatív gondolatokat cseréld fel pozitívokkal. Más szóval, ne tekints véglegesként a kudarcra, hanem egy lehetőségre, amiből később tanulhatsz.

Farrah szavaival élve ez az okos kudarc, mely megköveteli, hogy előre végig gondold, mi az, amiben esetleg hibázhatsz, ahogy azt is, hogy mérlegeld a hibának a következményeit.

‘Ha a rossz kimenetel lehetősége fordítottan arányos azzal, hogy mi mindent tanulhatsz, akkor érdemes megfontolni. De csak akkor, ha azonnal megvizsgálod a kudarcot, amint megtörtént. Próbálj rájönni, miért nem sikerült többszöri nekifutásra sem az adott feladat, így nemcsak felbecsülhetetlen infókhoz juthatsz, de úgy érzed majd, te irányítasz - ami pedig elengedhetetlen egy perfekcionista számára.’

Farrah nincs egyedül. Tavaly az újságíró-szerző Elizabeth Day podcast blogot indított ‘Hogyan hibázz Eliza Day-jel’ címmel, melyben interjút készített Phoebe Waller-Bridge-dzsel, Alastair Campbell-lel, Lily Allennel arról, mi mindent baltáztak el életük során. Áprilisban jelent meg Day könyve, ugyanezzel a címmel.

'Megszabadulni a perfekcionizmustól azt is jelenti, hogy elengeded a kudarctól való félelemet és nem hallgatsz mások véleményére’, magyarázza Elisabeth. „Amint elfogadod, hogy irreális sztenderdeknek megfelelni lehetetlen hibázás nélkül, a kudarc gondolata kevésbé lesz ijesztő, sokkal inkább lehetőséggé alakul át, hogy megerősítsd önbizalmad.“

Növeld az ellenállóképességed

Ezt a koncepciót már Joanna Nylund Helsinkiben élő újságíró is megfogalmazta ‘Sisu: Pozitív életszemlélet finn módra’ című könyvében. A finn sisu kifejezést nehéz lefordítani, de nagyjából ennyit jelent: öröm az ürömben.

‘Az ellenállóképesség lényegében azt jelenti, hogy egy olyan belső erővel rendelkezel, amit nem tud megingatni semmilyen külső tényező, például más emberek jóváhagyása, avagy jóvá nem hagyása. Természetesen egy bizonyos fokig mindannyiunkat érdekelnek ezek a faktorok. Ez a fajta ellenállás arra való, hogy önmagad maradj azokban a helyzetekben is, amikor a dolgok valahogy kicsúsznak a lábad alól.“

Ne akarj megfelelni állandóan

Sokak perfekcionizmusa eredendően abból fakad, hogy mit fognak róluk gondolni mások. Ebből az következik, hogy ha kevesebbet törődnénk mások véleményével, lejjebb tekerhetnénk a tökéletesség szintünket is. Na de hogyan? A megoldást talán az úgynevezett reflektorfény-effektus jelenségben kell keresnünk.  

'Az az igazság, hogy a legtöbb ember túlságosan el van foglalva saját magával, ezért hidegen hagyják mások.’, írja Farrah a Diszkomfort Zónában. 'Amikor beszédet tartok, a legtöbb belső frusztrációm abból fakad, hogy azon kattogok, mit gondol majd a közönség arról, hogyan mozgatom a kezem, vagy épp keresztül sétálok a színpadon. Legtöbbször be kell látnom, hogy egyáltalán nem foglalkoznak velem.'

View this post on Instagram

New diary. New notepad. New yoga resolutions. And reminding myself of the 'discomfort rules' as I head into 2019. If you haven't read my book yet i'd love you to join the group of amazing people who have already done so and are living by some of its lessons. Book club via Instagram coming soon... #selfhelpbooks2019 #selfhelpbooks #thediscomfortzone

A post shared by Farrah Storr (@farrahstorr) on Jan 4, 2019 at 5:40am PST

Farah szerint épp ellenkezőleg, az emberek 50 százalékkal kevesebb dolgot vesznek észre, mint gondolnánk. Ismered a régi mondást, hogy fele olyan érdekes sem vagy, mint gondolod? Úgy tűnik, igaz - és ez nem is olyan nagy baj.

Találj egy tökéletlen példaképet

Néhány évvel ezelőtt egy péntek este feltűnt, én vagyok az utolsó ember, aki bent maradt dolgozni a szerkesztőségében. Épp a heti lapszámot küldtem el a nyomdába. Míg egy utolsó pillantást vetettem a képernyőn lévő címlapra, folyamatosan azon agyaltam, hogyan lehetne jobb főcímeket kitalálni. Elküldtem pár ötletemet a főnökömnek, aki azt válaszolta: ‘Tanuld meg elengedni!’ 

Viszonylag új voltam, és kétségbeesetten szerettem volna elnyerni főnököm jóváhagyását. Az e-mailje megfordította a fejemben a dolgot: a már-már megszállott, tökéletes főcímek keresgélése helyett onnantól az elengedés jelentette a tökéletességet - hogy ne gondolja rólam, hogy egy idegroncs vagyok.

Joanna szerint több vezetőnek kellene felvállalnia a tökéletlenségét, hogy csökkentse a nyomást azokon, akik felnéznek rá. ‘Néha úgy látom, egyedül a kudarcaink és hibáink azok a valódi értékek, melyeket egymásnak átadhatunk,' mondja. 'Bárki, aki valaha is sebezhetőnek mutatta magát egy kicsit is, tudja, hogy mekkora összefogást vált ki másokból. Ezért érdekes számomra a közösségi média szerepe, mert segítségével a sikeres emberek - ha akarják - végre közvetlenül feltárhatják gyengeségeinket, kudarcaikat.

Szóval, ha elszántan küzdesz a tökéletesség ellen, próbálj megy keresni egy példaképet - valakit, aki nem hibátlan. Mikor a főnököm rávilágított, hogy le kell állnom a címlap folyamatos javítgatásával, azzal elfogadhatóvá tette a tökéletlenséget. És ez volt a legjobb lecke, amit valaha tanított.