Csodálatos Julia

Julia Roberts októberben ünnepli az 50. születésnapját, és végre megtalálta a helyét. A „világ legszebb nője”emellett világmárkák arca, újabban a Calzedoniáé. Ellenállhatatlan humorral mesélt az ELLE-nek szerelemről, együttérzésről és a legújabb filmjéről.

Malibuban vagyunk egy júniusi reggelen.

Julia Roberts a semmiből bukkan elő, kék hippiruhában, papucsban, vizes hajjal. Akár mezítláb is lehetne, mint két éve

George Clooney mellett a vörös szőnyegen Cannes-ban. Híres mosolyával üdvözöl mindenkit, sokakat már régóta ismer. Amikor a stáb hezitál a háttérrel kapcsolatban, viccelődve mondja: „Remélem, a modellel elégedettek vagytok!” Hát hogy ne lennénk! Varázsa magával ragadó: máig azok közé a hírességek közé tartozik, akiknek a nevével szinte bármit el lehet adni.

30 éves karrierje alatt egy sor változatos karaktert formált meg, Csodácska című, legújabb filmjében egy eltorzult arccal született kisfiú fáradhatatlan anyját alakítja, amiről sok más mellett szívesen beszélt nekünk.

Az ilyesmi sosem szabadna, hogy túl sokat jelentsen. Persze rendkívül hízelgő, de távolságtartással kell kezelni.

Te jó ég, az egész életem megváltozott azóta! Sokkal pontosabban tudom, hol a helyem a világban. Van egy férjem és három gyerekem.

Az egész család nagyon kíváncsi és izgatott. A házban mindenki azon gondolkodik, mi fog történni. A várakozás érződik a levegőben, de nem aggódom. Annyira megbízom bennük, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy egy nap gyökeresen más emberekként ébrednek fel, csak azért, mert volt egy szülinapjuk. Ha értik, hogy milyen változásokon mennek keresztül, minden rendben lesz.

Amikor meglátogatnak egy forgatáson, úgy tűnhet, nekem van a legjobb és legegyszerűbb munkám a világon. A barátaimmal vagyok, mindenhol gyönyörű ruhákat viselhetek, és élvezem az életet valami csodálatos helyen. Ez semmi mást nem árul el nekik, csak azt, hogy nagyon szerencsés vagyok. A maguk módján jönnek rá és dolgozzák fel, azt hiszem, néha pontosan értik, mit is jelent ez, máskor pedig nem. De abban teljesen biztosak, hogy milyen ember vagyok, és ez a legfontosabb.

A férjemmel együtt élni nem nagy kihívás. Szerintem ő rendkívüli ember. Könnyű szeretni, rettentően vicces, és nagyon jól érezzük magunkat együtt. Boldog vagyok, ahányszor csak meglátom. Az pedig, hogy a gyerekeinket örömteli és harmonikus módon neveljük, csak hozzátesz a kapcsolatunkhoz. Tényleg gyorsan telik az idő: a tizenöt év tizenöt percnek tűnt!

Igen. Volt idő, amikor nem vettem volna erre mérget, de most már igen, tetszik ez a gondolat.

Alvás. Humor. És hogy olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akiktől tanulhatunk.

(...)