Az utolsó Jedik – Nyugalom, a nők megoldják!

Leia, Holdo, Rey és Rose a film igazi hősei

Kezdjük Rey-jel (Daisy Ridley), a harcias árva lánnyal, akit Luke Skywalker felkutatására küldenek azzal a küldetéssel, hogy meggyőzze őt, segítsen az Ellenállásnak. Erős és állhatatos személyiség, akinek egy magasztos célért kell küzdenie. A gyökértelenség és saját családjának fájó hiánya arra ösztökéli, hogy időnként hajmeresztő kockázatokat vállaljon.

De nem csak fénykarddal lehet harcolni! A szerény mérnöknő, Rose Tico (Kelly Marie Tran) is igazi hős, sőt ez a kifejezés csak leegyszerűsíti a szerepét, bátorságát és kedvességét. Amikor először feltűnik a színen, épp borzasztó zavarban van, mert összefut saját hősével, Finnel (John Boyega), ám később útjaik egybefutnak. Rian Johnson rendező és író úgy beszélt róla, mint aki „azt képviseli, hogy bármelyikünk, akárki, felléphet a jó ügy érdekében.”

Amikor tesz valamit, az azért van, mert ő úgy dönt, hogy megteszi. Nem túlzás azt állítani, hogy az ő kiváló képességei újra és újra megmutatkoznak, méghozzá csendes, ámde határozott momentumokban, ellentétben mondjuk Poe Dameron (Oscar Isaac) ifjú titáni hirtelenkedésével. Persze, egy forradalomban az elkötelezettség minden féle formája helyet kaphat, de van valami igazán megindító abban, ahogy Rose a nem kiválasztottak öntudatával csinálja, amit csinál.

Azok, akik türelmetlenül várták Laura Dernt, most megkapják jutalmukat. A lila hajú Holdo admirális fajsúlyossága könnyen betudható Dern higgadt, elegáns jelenlétének. Időnként kifürkészhetetlen vezetősége egy bársonykesztyűbe bújtatott vasökölhöz hasonlatos. Amikor azt gondolnánk, talán rosz döntést hoz, azért eszünkbe jut, hogy biztos nem véletlenül lett Leia hercegnő helyettese.

Holdo és Poe összecsapása azért zseniális, mert a legföldhözragadtabb munkahelyeken is valahogy így zajlana. Míg nem feltétlenül a nemekre hegyeződik ki a csatározásuk – az embernek az az érzése, hogy Poe egy doboz margarinba is belekötne, ha az állna épp az útjában – a dacos fiatal férfi stílusa, ahogy szembemegy a visszafogottabb nővel, nem fog meglepni senkit. Mindenki tudja, milyen nehéz az új főnökök dolga nőként – állandóan magyarázkodni és bizonyítani kell. Ám ennek és más akadályoknak ellenére Holo mindvégig határozott marad: tettei kimenetelétől függetlenül megingathatatlan a kiállása az ügy mellett.

És végül, természetesen, ott van Leia. Hollywood dédelgetett gyermekének, Carrie Fishernek 2016-ban bekövetkezett halála sokakat elgondolkoztatott hagyatékáról, hatásairól, és a Star Wars generációkról. Az utolsó Jedikben mindez megjelenik. A történet ezen pontján a felmenők világokat megrázó döntéseik következményeit hagyják gyermekeikre. Fisher lánya maga is szerepel a filmben, mint Kaydel Connix hadnagy, az ellenállás öntudatos, fiatal tagja.

Carrie Fisher és Leia egyaránt alapkövei a Star Wars kánonnak és történelemnek. Az utolsó Jedikben ő az ellenállás kulcsfigurája és vezetője. Nyugodt, eltökélt, nagy stratéga, aki ha kell, az övéinek is odacsap. Kompetenciája egyértelműen egy embert próbáló hadjárat eredménye, amiben veszteségei ellenére a legjobbat kellet kihoznia magából.

Hogy mit is jelent itt a legjobb, az komplikált: Fisher megformálásában Leia egyszerre gyengéd és furfangos; és emellett mindvégig reménysugárként kell ragyognia népe számára. Ez nyilvánvalóan súlyként fekszik a vállán – a galaxis sorsa, azok élete, akik hallgatnak a szavára -, ő mégsem áll meg. Emlékeztek a megkötözött hercegnőre, aki bikiniben könyörög, hogy segítsenek rajta? Csoda, amivé vált az idők során!

A női royal flöss még inkább rendkívülinek tűnik, ha összevetjük a férfi karakterekkel. Nem mondjuk, hogy Finn bátorsága és Poe vakmerősége elmosódna, nyilván megérdemlik a kitüntetett figyelmet. De Snoke szörnyű hübrisze, Luke önkéntes száműzetése, a fenegyereket játszó, ám igazából sokat bénázó Hux, és a gonoszságában is szerencsétlen Kylo ellenében ezeknek a nőknek a teljesítménye sokkal fényesebben ragyog.

Messze vagyunk már a Star Wars férfiközpontú gyökereitől. Az utolsó Jedik a nőket helyezi előtérbe – és az a legjobb, hogy ezt organikusan és életszagúan teszi, anélkül, hogy gratulálna magának hozzá. Egyszerűen csak egyenrangúnak kezeli a nemeket. Milyen üdítő! Az év egyik legfontosabb filmjében azt látni, ahogy nők vezetnek, harcolnak, döntéseket hoznak, illetve, egyszerűen, ha gond van, megoldják  - ez már valami!

Estele Tang, elle.com és ELLE Magyarország