Amanda Seyfried – A sokarcú bárány

Úgy néz ki, mint egy igazi Disney hercegnő, olyan hobbijai vannak, hogy azokat a nagyi is megirigyelhetné és közben olyan csúnyán beszél, hogy amellé ki kellene tenni a 18-as karikát, ha mozgóképről lenne szó. Mindezekkel együtt Amanda Seyfried egy mesébe illő karrier küszöbén áll.

Úgy néz ki, mint egy igazi Disney hercegnő, olyan hobbijai vannak, hogy azokat a nagyi is megirigyelhetné és közben olyan csúnyán beszél, hogy amellé ki kellene tenni a 18-as karikát, ha mozgóképről lenne szó. Mindezekkel együtt Amanda Seyfried egy mesébe illő karrier küszöbén áll.

Seyfriedre már kis alsós korában felfigyeltek szépsége miatt. Volt egy unokanővére, aki gyerekmodellkedett, és az ő sikerein felbuzdulva a 11 éves kislány is jelentkezett a helyi ügynökségnél szülővárosában, a pennsylvaniai Allentownban. Szülei – mindketten egészségügyi dolgozók – felváltva hordták őt a kétórányi autóútra lévő New Yorkba meghallgatásokra. Folyamatosan kapott is kisebb-nagyobb szerepeket, amelyek között akadt olyan, amelyikben jól megállta a helyét, de olyan is, amelyikben megbukott. Igazi ismertséget az HBO Hármastársak című sorozata hozott neki, amiben a közönség és a szakma is megjegyezte magának. De még a legelszántabb rajongói sem tudták volna megjósolni azt a diadalmenetet, ami ezután következett. 2008-ban Meryl Streep mellett tűnt fel a Mamma Mia! című musicalben, ami szélsőséges indulatokat váltott ki a közönségből – vagy imádták vagy nagyon utálták. De minden utálat eltörpül a tény mellett, hogy összesen 600 millió dollárt lehetett a filmmel keresni, ami csodás eredmény. 2010-ben ő alakította azt a lányt, aki összetöri Channing Tatum katonaszívét a Kedves John című filmben (ami 115 millió dollárt hozott a konyhára). És szintén tavaly bukkant Vanessa Redgrave elveszettnek hitt szerelmének a nyomára a Levelek Júliának című romantikus komédiában – miközben saját maga is igaz érzelemre talált. Alakításáért a New York Times hírhedten vitriolos stílusú filmkritikusa, A. O. Scott olyan dicsérő szavakkal illette, amire szökőévenként talán ha csak egyszer akad példa. Színészet órákon nem lehet elsajátítani, amit Seyfried a kamerák előtt művel. Ártatlan kislányos báját ügyesen felhasználva egyszer olyan szűzies és naiv, mint a ma született bárány, amilyet a képen is a karjaiban tart, máskor meg egy olyan békés családi otthonokat feldúló szörnyeteg, amilyen a 2009-ben forgatott Chloe című filmben is volt. Ennek köszönhető, hogy viszonylag rövid idő alatt generációja egyik legtöbbet foglalkoztatott sztárjává nőtte ki magát. De Seyfried igazán meg is érdemli az elismerést, mert szemben azokkal a sznob színésznőkkel, akik magasról lenézik a romantikus komédiákat és csak a fizetési csekken található nullák lebegnek a szemük előtt, Seyfried esetében a vonzalom a műfaj iránt sokkal mélyebben gyökerezik. „Nem gondolom magam nagyon ’művészinek’, amikor ilyesmit forgatok, de nem is azért csinálom”, mondja. „Tényleg szeretem a romantikus komédiákat, mert felvidítanak. Az Igazából szerelmet minden karácsonykor megnézem.” Az Amanda Seyfriedről készült portrét az Elle magazin decemberi számában olvashatjuk.