A Velencei Filmfesztiválon csupán egy film szerepel, amelyet nő rendezett

Idén augusztus 30. és szeptember 9. között az Angels Wear White, Vivian Qu filmje az egyetlen, amely női rendező nevéhez fűződik a versenyprogramban.

A Velencei Filmfesztivál versenyprogramjában 21 film szerepel, és közülük csupán egyetlen egyet rendezett nő, amivel a nemzetközi ELLE csapat nem igazán van kibékülve.

A filmipar számos kitűnő női rendezővel dicsekedhet, mint például Kathryn Bigelow, Ava DuVernay, Patty Jenkins és Sofia Coppola. Sikereiknek köszönhetően azt hihetnénk, hogy talán már egy kicsit megkapirgáltuk az üvegplafont, amikor arról beszélünk, hogy a nők egyre inkább meghódítják a filmipart.

Azonban úgy tűnik, hogy a Velencei Filmfesztivál, ahogy a The Hollywood Repoter is jellemezte, még mindig az „öregfiúk klubja”, elég csak ránézni az idei versenyprogramra.

Idén augusztus 30. és szeptember 9-e között az Angels Wear White, Vivian Qu filmje az egyetlen, amely női rendező nevéhez fűződik a versenyprogramban.

A filmfesztivál igazgatója, Alberto Barbera szerint ez nem a fesztivált kell ezért okolni.

„Nem gondolom, hogy ez a mi hibánk lenne” – mondta Barbera a Hollywood Reporternek. „Nem szeretek kvótákban gondolkodni, amikor kiválasztási folyamatról beszélünk. Sajnálom, hogy ez évben nagyon kevés film készült, amely női rendezőkhöz köthető, de nem mi készítjük a filmeket.”

Qu egyetért Barberaval abban, hogy a férfiak által uralt velencei verseny nem a katalizátora, hanem csak a mellékterméke ennek a történetnek.

„Természetesen nagyon jó lenne, ha több női filmkészítő képviselné magát a fesztiválon” – mondja Vivian Qu rendező.

De biztos, hogy a filmiparban csak a produkciós oldalt lehet hibáztatni a nemek közötti egyenlőtlenségekért?

Martha Lauzen, a San Diego-i Egyetemen működő Center for the Study of Women in Television and Film (Nők a filmiparban és a televízióban központ) igazgatója többször hallott már olyat, hogy a nagyobb fesztiválszervezők azzal védekeznek, a női rendezők alulfoglalkoztatottsága egyszerűen az egész iparág jellemzőit tükrözi.

A védekező álláspont helyett a filmfesztiváloknak fel kellene mérniük, hogy milyen szempontok alapján állítják össze a versenyprogramokat, és hogy kik alkotják a bizottságaikat – tette hozzá Lauzen.

Habár versenyen kívül számos női rendező filmjét is bemutatják a Velencei Filmfesztiválon, Barbera vitatkozik azzal az állítással, hogy azok a filmek sikeresebbek lennének, amelyeket reflektorfénybe helyeznek, és hogy a bemutatók helyszínének nincs semmi köze a nemek közti egyenlőséghez.

„Ha versenyben vagy egy filmmel, akkor az elvárások a sajtó részéről is sokkal magasabbak. Ha azonban a film nem elég jó, akkor a sajtóvisszhang is sokkal rosszabb lesz, mint egyébként” – teszi hozzá Barbera.

„Az gondolom, hogy a hangsúly a megfelelő program összeállításán van. Ilyenkor azt szoktuk megkérdezni magunktól, hogy jót teszünk-e egy filmnek, ha beválogatjuk a versenybe, vagy sem, és inkább versenyen kívül mutassuk-e be.”

„Nem fogok csak azért beválogatni egy filmet a versenybe, mert nő rendezte, nem hinném, hogy ezzel segíteném a film sikerét” – mondta Barbera.

Lauzen szerint ha az az érzet alakul ki, hogy kötelező női rendezők által készített filmeket is beválogatását a versenyprogramokba, az olyan hatást kelthetne, mintha a fesztiváloknak lejjebb kéne adni a színvonalukból.

„Ez azt jelentené, hogy a nők által készített filmek valamilyen módon alsóbbrendűbbek, mint amiket férfiak készítettek” – teszi hozzá. „Az, hogy a sokszínűségnek teret engedünk, nem egyenlő a minőségi szempontok csökkentésével.”

Ahogy minden egyéb iparágban is, a nemek közötti esélyegyenlőség kezelését itt is az alapoknál kell elkezdeni, és ennek sikere mindannyiunk felelőssége, legyél akár a cég vezérigazgatója, vagy egy kezdő gyakornok.