"A primitívek New Yorkban vannak"

A Vogue és Issey Miyake kedvence: Irving Penn

---

S hogy ne csak a megrendelők sokasága, a kamerája előtt megforduló alanyok színes társasága szóljon profizmusa és a világ iránti hatalmas érdeklődése mellett: legfontosabb megrendelői, így a Vogue, a Clinique és Issey Miyake évtizedekig hűek maradtak hozzá. Az 1917-ben született és 2009-ben elhunyt amerikai fotóst a divatfotózás, a magazinokban való megjelenések és az egyedülálló kliensek számára készített reklámkampányok képanyagai tették híressé szerte a világon. Azonban ami számomra őszinte elismerésre tette érdemessé Irving Penn munkáját, az nem más, mint a saját stílus kialakításának és saját érdeklődése fenntartásának igénye, ami a megrendelések mellett tetten érhető munkásságában. Ez a kreatív látásmódot középpontba helyező ars poetica az, amely az általa az újságok hasábjain közvetített huszadik századi chic-et oly hitelessé tette.

Művészetében szemet szúr a században bevett, a szépségről alkotott konvencióktól való eltérés: Irving Penn azt fényképezi, amit ő szépnek, érdekesnek és esztétikusnak talál. Az utcán összeszedett csikkeket ábrázoló sorozata csupán egy szélsőséges eleme a kreatív határokat feszegető hozzáállás gyümölcseinek. A modernizmus vizuális világától bódultan készítette a Földi testek (Earthly Bodies) című sorozatát. A képek a női test sokoldalúságát, azokat az általunk, nők által gyakran gyűlölt, komplexusokat okozó különbségeket és a benne rejlő gyönyörűséget mutatják meg. Az aktokból álló sorozat 1949-1950 között készült, viszont a nőiességet kendőzetlenül bemutatni akaró alkotások csupán 1980-ban nyertek zöld utat kiállításon való megjelenésre. Az organikus formák, a textúrák és a precizitás iránti vonzalmát az aktok mellett modernista csendéletei fejezik ki leginkább, amelyek a képek hiperkompozicionálása mellett az esetlegesség és a tervezettség ördögi kettősségét rejtik magukban.

A majdnem száz évet felkaroló életmű sikeressége számomra az örök érdeklődésben, a saját környezetének megismerésébe fektetett energiában és a nagyvilággal képekben való kommunikáció szándékában rejlik. Nem véletlen, hogy fotói között nem csupán híres kortársairól, így Pablo Picassóról, Alfred Hitchcockról és Truman Capotéről találunk fényképeket, hanem többek között az új-guineai primitív törzsekről és a Hells Angelsről is. A New York Timesban 1991. novemberében megjelent interjúban a következő jelent meg: "Egy alkalommal 1970-ben Új-Guineában fényképének tárgyát a stúdió előtt álló harcos csapatból merítette, így egyszerre engedte be őket a stúdióba. A harcosok szerető gesztusként értelmezték közeledését, és egy-egy öleléssel viszonozták azt. Később úgy utalt erre az ekkor készült képre, mint ami négy ölelésből épült." Ahogy mondta: "Az emberek, akiket ott fotóztam nem voltak primitívek. A primitív emberek New Yorkban vannak."

Befolyása a fotóművészetre mind a mai napig tetten érhető. Ő volt az első fotós, aki fényképének tárgyát egyszínű, általában szürke vagy fehér háttér elé állította, kiemelve ezzel a formát, magát az anyagot. Ez a szemlélet a divatfotózás terén is megtérült, kezéből letisztult, elegáns és szemet gyönyörködtető divatanyagok kerültek ki.
Irving Penn hivatástudata és kreativitása lenyőgöző, azonban mellette humánuma az, amely olyan vonzó légkört ad a kezéből kikerült munkáknak. Így nem csupán fényképeit, megvalósított ötleteit és fotótechnikai vívmányait hagyta örökül a rá következő nemzedék számára, hanem a fotográfia irigylésre méltó humánumának esszenciáját is.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!