A nő, akitől Hollywood végre fél

Lerázni a címkéket

Amikor néha azt érezzük, hogy az élet igazságtalan, mert az emberek címkéket aggatnak ránk, és alábecsülnek, akkor gondoljunk Jennifer Anistonra. Mert ő aztán jó pár címkét megkapott: ő az örök Rachel, Brad Pitt exe, a nő, akit Angelina Jolie megalázott, a romkomok királynője, a lány a szomszédból, és a többi. És ez így megy már több mint húsz éve. Élete legfontosabb állomásai: 1994, amikor feltűnt a Jóbarátokban; 2000, amikor hozzáment Brad Pitthez; 2005, amikor Pitt elhagyta egy másik nőért. Ezután a bulvárlapok nem győzték kitárgyalni az újabb kapcsolatait: Vince Vaughn, John Mayer, Justin Theroux… Minden héten bejelentették az esküvőjét, folyamatosan a teherbe eséséről spekuláltak, csúfondárosan mosolyogtak, amikor azt állította, hogy két orrműtétjére egészségi okokból, az orrsövényferdülése miatt volt szükség.
A színésznő, hacsak egy filmje vagy jótékonysági ügye nem kívánja másképp, kerüli a nyilvánosságot, és igyekszik a lehető legnagyobb távolságot tartani a bulvársajtótól. Azt a taktikát választotta, hogy nem veszi őket komolyan, és ignorálja az egyébként meglehetősen fantáziátlanul ismétlődő pletykákat. Ám még az angyali nyugalmú Anistonnál is elérkezett az a pont, amikor végleg elege lett a személyét érintő találgatásokból, a hasát vizslató paparazzofotókból és a rosszindulatú ítélkezésből. Hogy mi volt ez a pont? Egy előnytelen szögből készült bikinis címlap, amely a terhességét harangozta be – körülbelül a századikat. Pár nappal később, júliusban a Huffington Post hozta le Aniston „A miheztartás végett” című esszéjét, amelyben arra az álságos felfogásra mutat rá, miszerint a társadalom a legtöbb esetben csak elméletben éljenzi azokat a nőket, akik nem illeszthetők skatulyába, ám amikor a valóságban így él valaki, számonkérik és értéktelennek tartják, amiért nincs párja és/vagy gyereke. Így fogalmazott: „Egészek vagyunk társsal vagy anélkül, gyerekkel vagy anélkül. Saját magunk dönthetjük el, hogy mit tartunk szépnek, ha a testünkről van szó. A döntés a miénk, és csak a miénk. Hozzuk meg ezt a döntést magunknak, és azoknak a fiatal nőknek, akik példaként tekintenek ránk. Hozzuk meg ezt a döntést tudatosan, a bulvársajtó zaján kívül. Nem kell házasnak vagy anyának lennünk ahhoz, hogy teljesnek érezzük magunkat. Saját magunknak határozzuk meg, hogy milyen a »boldogan éltek, míg meg nem haltak«.”
(...)
Az anyagiak miatt biztosan nem kell aggódnia: a Jóbarátok tizedik évadának minden egyes részéért egymillió dollárt kapott, ezzel egy életre megalapozta a vagyonát, mégsem vált ki irigységet. Feltűnően fiatalos, de tesz is érte. Olyan, mint egy jó barátnő, akit nem tudunk nem szeretni. 2005-ben a GQ magazin az év emberének választotta, számtalanszor szerepelt a világ legszexibb és legszebb embereiről szóló összeállításokban. A Forbes gazdasági magazin minden évben kiadja a legjobban kereső színésznők listáját, ezen 15 éve megszakítás nélkül szerepel. Sőt, a lap 2013-as, legbefolyásosabb színésznőket felsorakoztató összeállításában is harmadik volt, mégsem érzi senki magát veszélyben miatta.
Élete szerepére azonban 2015-ig kellett várnia: ő viszi a hátán Daniel Barnz Boldogság bármi áron című filmjét. A filmdráma nem zseniális, de a 47 éves Aniston olyan érett színészi játékot mutat benne, ami a legszkeptikusabbakat is meggyőzi drámai tehetségéről. A filmbeli Claire elvált ügyvédnő, és egy autóbaleset után – amiben elveszítette a kisfiát – krónikus fájdalom szindrómája alakul ki, emellett depressziós, cinikus, sebezhető, és vissza-visszatérően az öngyilkossággal foglalkozik. Ez volt az első drámai szerepe vígjátékok hosszú sora után, ráadásul az említett témák szinte mindegyike tabuszámba megy a mai napig.

(...)

Juliette Debruxelles, Kiss Imola

A cikket teljes terjedelmében az ELLE magazin 2016. novemberi számában olvashatjátok.