A férjem abbahagyná a munkát, nem fog rámenni a kapcsolatunk?

Arra gondoltunk, ő vinné a háztartást, én hoznám a pénzt

Kedves E. Jean! Én nem vagyok hagyományosan gondolkodó nő. Alapvetően élvezem, hogy én vagyok a kenyérkereső, vagy legalábbis én viszek többet haza, mint a férjem. Kiemelt fizetésem van és imádom a munkámat. Tudom, hogy a problémám igazából luxusprobléma, de néha mégis zavar, hogy mindenben én viselem a nadrágot. Mert sajnos nagyon szexisnek tartom, amikor egy férfi gondoskodik egy nőről.

A férjem kedves, nagylelkű, hűséges, jószivű, és még jóképű is. Az is igaz, hogy eléggé félénk és nem az a típus, aki kiáll magáért vagy gyorsan cselekszik.

Jó abban, amit csinál, de velem ellentétben nem érdekli az előrejutás a karrierben. A munkából kifáradva, rosszkedvűen jön haza, a hétvégék éltetik. Ami az anyagi hozzájárulását illeti, az nem sokban befolyásolja az életszínvonalunkat.

Nemrég költöztünk be első közös otthonunkba és elkezdődtek a ház körüli munkák. Azt vettem észre, hogy a szabadnapjaim ezekkel telnek. Ahelyett, hogy olyan programokat csinálnék, amik örömet okoznak. Gyereket nem akarunk, nagyon jól megvagyunk a kutyáinkkal. Tudom, hogy a férjem szívesen abbahagyná a munkát, de én mindig úgy éreztem, azért az mégiscsak túlzás lenne, és nagyon elférfiatlanítaná őt, így, hogy még gyerek sincs. De ahogy telnek-múlnak a takarítással, kerítésfestéssel és egyéb kötelezőkkel teli szabadnapok, egyre többet gondolok rá, mi lenne, ha a férjem nem dolgozna, viszont teljes egészében ő vinné a háztartást. Beszéltünk róla. Neki tetszik az ötlet. Ön mit gondol, nem túl kockázatos ez, ha tekintetbe vesszük, hogy nem érzem egészen jól magam a hagyományosan férfiaknak szánt szerepben? – „Nadrágasszony”