Az FBI pszichológusa elárulta, így ismerheted fel, ha valaki hazudik neked

Az FBI pszichológusa felfedte, a hazugokat nem is annyira nehéz leleplezni. 

Mindenki hazudik időnként. Aki ezt tagadja, az nemes egyszerűséggel hazudik. Az apró füllentések szinte már szerves részei az életünknek, sok esetben pedig arra hivatottak, hogy ne bántsuk meg másikat. Például, ha nem tetszett a párodtól kapott fülbevaló, de láttad, mennyire lelkesen kutat neked ajándék után, akkor jó eséllyel nem lesz szíved az arcába mondani, nem sikerült jól a választása. Ugyanakkor egy ponton a hazugságok problémássá válhatnak, az FBI pszichológusa, David Lieberman pedig most elárulta, hogyan lehet lebuktatni, ha valaki sorozatosan kamuzik. 

Az FBI embere messziről kiszagolja a hazugságot 

Liebermant az FBI képezte ki, most pedig a hazugságok felderítésében segít a bűnüldöző szervnek. Már több mint 25 éves csinálja ezt, így mostanra pontosan tudja, melyek azok a nyomok, amik egyértelműen arra utalnak, valaki kamuzik. A szakértő állítása szerint például a hazugok túl sokat beszélnek, ugyanakkor nagyon örülnek, ha végre a beszélgetésnek vége szakad. Ha valaki éppen valótlanságot állít, akkor mosolyra húzódik a szája, de nem az egész arcával mosolyog. A hazugok igyekeznek úgy csinálni, mintha nagyon nyugodtak lennének, de közben észrevehetően zavartak, sokszor a kezük, lábuk is idegesen jár. Amikor valaki nem mond igazat, akkor rendszerint az általa előadott történet túl tökéletes, a tipikus „túl szép, hogy igaz legyen” história, ezenkívül pedig a hazugok szinte csak határozatlan névmásokat használnak, azaz nem neveznek meg konkrét személyeket. 

A szemkontaktus kérdése 

A hazugok kapcsán él az általános tévhit, hogy nem néznek a szemedbe. Nos, a helyzet az, ha valaki egy óriási hazugságot próbál meg lenyomni a torkodon, akkor valószínűleg jó mélyen bele fog nézni a szemedbe, hogy megbizonyosodjon róla, sikerrel járt. A pupillája azonban árulkodó lehet, ha ugyanis túlságosan kitágul, akkor megvan rá a sansz, hogy az illető éppen kamuzott. 

Hol az erkölcsi határ?

Hogy pontosan hol húzódnak az erkölcsi határok a hazugságok terén, azt mindenkinek magának kell eldönteni. Általánosságban elmondható, hogy a hazugságok erkölcstelenek, ha a céljuk egy másik ember befeketítése vagy megtévesztése, a fentebb említett udvariasságból hallgatok szituáció merőben más. Viszont, ha már maradunk az ajándékos példánál, akkor lényeges kiemelni, hogy hosszabb távon ebben az esetben is az őszinteség a célravezetőbb. Hiszen ha a kedvesed azt hiszi tetszett a tőle kapott ajándék, akkor lehet legközelebb is valami hasonló stílusúval lep meg, ami lássuk be elég kínos. Szóval, ha nem szeretnél folyamatos félreértéseket, akkor finoman próbáld meg a tudtára adni, hogy tévúton jár azzal kapcsolatban, hogy mi is tetszik neked. A nyílt kommunikáció hidd el, sokkal hasznosabb, mint az, ha éveken keresztül nem mondod meg az igazat, csak azért, mert nem akarsz a másik lelkébe taposni. Két intelligens, felnőtt embernek egy ilyen problémát tudniuk kell kezelni, így ha te és a párod egyébként minden nehézséget sikeresen oldotok meg, akkor egy ilyen, alapvetően apróság sem lehet akadály. 

Minél idősebbek leszünk, annál kevesebbet hazudunk 

A tanulmányok becslése szerint naponta átlagosan 200 alkalommal hazudunk. A Max Planck Intézet és a Technion-Israel Institute of Technology 2019-es kutatásában pedig arra is kitérnek, kik hazudnak a leggyakrabban. A szakértők azt találták, hogy a férfi alanyok mintegy 42 százaléka hazudik, míg a nők esetében ez csak 38 százalék. A tanulmány emellett arra is rámutatott, hogy az életkor előrehaladtával csökken a hazudozás valószínűsége. 

(via)