4 film a depresszióról, amit mindenkinek legalább egyszer látnia kell

Ezek a filmek reálisan beszélnek a depresszióról. 

Sokáig tabutéma volt a mentális betegségekről beszélni, de mára ez megváltozott, és egyre több olyan alkotás jelenik meg a mozivásznon is, ami segít abban, hogy az emberi lélek működését jobban megértsük. Megmutatjuk azt a 4 filmet, amiben kendőzetlen őszinteséggel mutatják be, hogy a depressziónak, milyen hatása van az emberekre. 

Csodálatos fiú (2018) 

Egy film, ami által a nézők is átélhetik, milyen fájdalmat tud okozni a függőség és a depresszió egy családban. A Csodálatos fiú pontosan bemutatja azt is, hogy nem feltétlenül kell rossz körökből származnia valakinek ahhoz, hogy a mélyre csússzon. A főszerepben Timothée Chalamet és Steve Carrrell láthatóak. A történet szerint a drogfüggő Nic az édesapja támogatásával próbálja legyőzni a drogfüggőségét. A sztori igaz történeten alapul, a Csodálatos fiú egyszerre két bestseller, David és Nic Sheff memoárja nyomán készült.

A film olyan fontos kérdéseket boncolgat, hogy meddig terjed egy szülő felelőssége? Mit tehet egy apa a fiáért azon kívül, hogy feltétel nélkül szereti? Meddig szabad reménykedni abban, hogy egy szenvedélybeteg újra önmagára talál? Önzőség-e kizárni az életünkből valakit a függősége miatt, ha már a saját lelki egészségünk forog kockán? 

Átlagemberek (1980)

44 évvel ezelőtt is debütált olyan film, ami máig aktuális lehet, ha a mentális problémákkal kapcsolatban szeretnénk jobban tájékozottak lenni. A film alapjául Judith Guest azonos című regénye szolgált, a főszereplők pedig Timothy Hutton, Donald Sutherland és Judd Hirsch. A történet középpontjában egy kamasz fiú, Conrad áll, aki nem tudja feldolgozni, hogy a bátyja életét vesztette egy hajóbalesetben, és magát okolja a történtekért. Az egyetlen ember, akit a bizalmába fogad a pszichiátere, Dr. Berger. A sztoriban komoly hangsúlyt kap az, hogy a tinédzser és a szülei, hogyan dolgozzák fel a gyászt, és mivel jár az, amikor felszínre kerül, hogy az anya szívéhez közelebb állt az elsőszülött fiú, akit elveszített. 

Napos oldal (2012)

Jennifer Lawrence Oscar-díjat is nyert a Napos oldalban nyújtott alakításáért Bradley Cooper oldalán. Habár a filmben bőven akadnak vicces jelenetek, mégis fantasztikusan mutatja be, hogyan kerülhet közel egymáshoz két ember, akik komoly mentális problémákkal küszködnek. A film készítői nagyszerűen eltalálták azt is, hogyan mutassák be egy bipoláris zavarral élő mindennapjait, közben pedig nézőként könnyű azonosulni a szereplők problémáival. 

A történet szerint Pat Solatano (Bradley Cooper) mindenét elvesztette - a házát, az állását, a feleségét. Emiatt azonban  kénytelen újra a szüleihez költözni, miután nyolc hónapot töltött egy elmegyógyintézetben. A dolgok akkor válnak igazán bonyolulttá, amikor Pat megismeri Tiffanyt (Jennifer Lawrence), a titokzatos fiatal lányt, aki szintén nem kevés problémával küszködik. Arra pedig ők maguk is rájönnek, hogy a saját elrontott életükre is érvényes lesz a "minden rosszban van valami jó"-tézis.

Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)

Jim Carrey és Kate Winslet közös filmje nem mindennapi, hiszen a tudományos-fantasztikus elemek felhasználásával deríti fel az emlékezet és a szerelem természetét. A történet szerint Joel döbbenten fedezi fel, hogy Clementine kitöröltette a fejéből kapcsolatuk minden emlékét, ezért ő is aláveti magát az eljárásnak. Ám ahogy a Clementine-nal kapcsolatos emlékei halványulni kezdenek, hirtelen rájön, hogy még mindig szereti a lányt.

Az Egy makulátlan elme örök ragyogása azonban az elmúlt évtizedek egyik legnagyszerűbb alkotása abból a szempontból, hogy milyen valóságosan mutatja be azt, hogy a depresszió milyen hatással van a mindennapokra és egy párkapcsolat működésére. Az alkotásban rengeteg elesett karaktert mutatnak be, akik az ügyetlenségük ellenére szerethetővé válnak a nézők szemében, és mindenki azért szurkol, hogy happy end legyen a történet vége.