Ez az ősz leglátványosabb vonatútja: színes lombok között kanyarog Olaszország és Svájc között

Vörösbe forduló bükkösök, aranyló gesztenyefák, mély szurdokok, apró hegyi falvak és a Maggiore-tó kékje – a Domodossola és Locarno között közlekedő Foliage-vonat pontosan ilyen élményt kínál.

Októberben és novemberben a Vigezzina-Centovalli vasútvonalon mintha egyetlen hatalmas őszi díszletben utaznánk. A Domodossola és Locarno közötti 52 kilométeres út Olaszországból indul, átszeli a hegyvidéki tájakat, majd Svájcban ér véget. A teljes út egy irányban valamivel kevesebb mint két órát vesz igénybe – éppen elég hosszú ahhoz, hogy legyen időnk elveszni a látványban. 

Amikor az erdő színes képeslappá változik

A Foliage-vonat 2026-ban október 10. és november 15. között közlekedik. Ez az időszak általában egybeesik azzal a néhány héttel, amikor a Vigezzina-Centovalli vonal mentén fekvő erdők a legszebb őszi ruhájukat öltik magukra. A természet azonban nem működik menetrend szerint. Az időjárás, a hőmérséklet és a csapadék mennyisége évről évre befolyásolja, mikor éri el a lombkorona a leglátványosabb színpompáját. A vonat ablakából hétről hétre más arcát mutatja a táj. Először a sárga és az arany árnyalatai jelennek meg, aztán egyre több narancs, rozsda- és mélyvörös szín kerül a palettára. A gesztenye- és bükkösök között kanyargó vasútvonalat meredek hegyoldalak, szurdokok és apró települések kísérik. Nem véletlen, hogy az útvonal az elmúlt években a nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltette. A Foliage-vonat ma már nem egyszerűen egy vasúti összeköttetés: maga az utazás vált a kirándulás egyik legfontosabb élményévé. Ha teheted, válts rá jegyet, mert páratlan élményben lehet részed.

A Festők völgyén át

A különleges őszi utazás mindkét irányból elkezdhető: az olaszországi Domodossolából vagy a svájci Locarnóból is felszállhatunk a vonatra. Ha Domodossolából indulunk, a szerelvény hamarosan elhagyja a völgytalpat, és egyre magasabbra kapaszkodik a Vigezzo-völgyben, amelyet nem véletlenül neveznek a „Festők völgyének”. Ahogy emelkedünk, egyre több erdő, hegyoldal és apró település bukkan fel az ablak mögött. Ilyenkor különösen nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy minden egyes kanyarban elővegyük a telefonunkat egy újabb fotó kedvéért.

Santa Maria Maggiore: egy megálló, amit kár kihagyni

Az egyik legnépszerűbb megálló Santa Maria Maggiore, a Vigezzo-völgy hangulatos hegyi települése. Az őszi lombszínek mellett ilyenkor programok is várják az utazókat. Október 17-én és 18-án például 21. alkalommal rendezik meg a Fuori di Zucca fesztivált. A történelmi belvárosban ilyenkor vásár, kóstolók és különféle programok gondoskodnak arról, hogy a vonatút akár egy kellemes, egész napos kirándulássá váljon. A rendezvény középpontjában az ősz színei, a sütőtök és a helyi gasztronómia állnak: tökös dekorációk, helyi termelői piac, őszi finomságok, kóstolók, kiállítások, zene és utcai programok várják a látogatókat. Ha szeretnénk egy kicsit elszakadni a menetrendtől, ez lehet az egyik legjobb hely egy sétára, egy kávéra vagy egy ráérős ebédre, mielőtt folytatjuk utunkat Svájc felé.

Szurdokok, hegyek-völgyek között

A következő különleges állomás Re, ahol a Madonna del Sangue-szentély található. Ezután a táj lassan új arcot ölt: a vonat áthalad az olasz–svájci határon, és megérkezik a Centovalli, vagyis a „Száz völgy” vidékére. Itt kezdődik az út egyik leglátványosabb része. A vasútvonal mély szurdokok fölött és mellett kanyarog, erdővel borított hegyoldalak között halad, majd időnként egészen váratlanul tárul fel előttünk egy-egy apró falu vagy a távolban nyíló hegyi panoráma.Az ablak mellett ülve szinte folyamatosan változik a látvány: az egyik pillanatban még sűrű, vöröses-arany erdő vesz körül bennünket, a következő kanyar után pedig már egy mély völgyre látunk rá. Az út egyik kedvelt megállója Intragna, amelynek jellegzetes harangtornya messziről is uralja a környéket. A település a Ticino völgyére néz, és itt található a Centovalli és Pedemonte régió múzeuma is.

A Maggiore-tónál ér véget a vonatozás

A vonat innen tovább ereszkedik a Maggiore-tó felé. A hegyek fokozatosan alacsonyabbá válnak, a táj pedig újabb és újabb panorámákkal ajándékoz meg bennünket. A végállomás Locarno, a Maggiore-tó partján fekvő svájci város. Ha marad még időnk, érdemes nem azonnal a visszaútra gondolni: a Piazza Grande, az óváros hangulatos utcái és a tópart könnyedén megtöltenek még néhány órát. És ha még többet szeretnénk látni a környékből, egy rövid buszos utazással Ascona is elérhető. Így a vonatút könnyen több lehet egyszerű kirándulásnál: egy lassú, ráérős őszi nap, amelyben a táj, egy hangulatos kisváros és egy tóparti séta is helyet kap.

Mennyibe kerülnek a jegyek a Foliage-vonatra?

A speciális jegy oda-vissza útra érvényes, vagyis Domodossola–Locarno, illetve Locarno–Domodossola között használható. Az árak a választott naptól és osztálytól függnek:

• hétköznap a másodosztályú jegy 36 euró, az első osztályú 46 euró;
• szombaton és vasárnap a másodosztály 42 euró, az első osztály pedig 51 euró;
• a 6–15 éves gyerekek féláron utazhatnak;
• a 6 év alatti gyermekek számára az utazás ingyenes, ha a szülő ölében ülnek.

Egy megálló belefér, de érdemes előre tervezni

A jeggyel az oda-vissza út során egy köztes megállást is beiktathatunk. Ezt azonban csak az egyik irányban használhatjuk fel: vagy odafelé, vagy a visszaúton. Ha például Domodossolából indulunk, és szeretnénk néhány órát Santa Maria Maggiore hangulatával tölteni, majd onnan továbbmenni Locarnóba, a rendszerben külön kell helyet foglalni az egyes szakaszokra: Domodossola–Santa Maria Maggiore, majd Santa Maria Maggiore–Locarno, a visszaútra pedig Locarno–Domodossola. A jó hír, hogy a köztes megállásnak nincs előre meghatározott időtartama. Vagyis nem kell néhány perces fotószünetben gondolkodni: az ott-tartózkodást a rendelkezésre álló menetrendhez igazítva mi magunk alakíthatjuk.

Egy nap, amikor nem kell sietni

Talán éppen ez a Foliage-vonat legnagyobb varázsa: nem kell sietni. Nem nekünk kell figyelni a kanyarokra, a parkolóhelyekre vagy az útviszonyokra. Csak felülünk a vonatra, választunk egy jó helyet az ablak mellett, és hagyjuk, hogy az ősz lassan végigvonuljon előttünk. Olaszország hegyi falvai, a vörös és arany erdők, a svájci Centovalli szurdokai, majd a Maggiore-tó kékje – mindez egyetlen utazásba sűrítve. Ha pedig szerencsénk van, éppen azon a napon érkezünk, amikor az erdő a legszebb színeit mutatja. Akkor valóban olyan érzésünk lehet, mintha egy őszi képeslapba utaztunk volna bele.

(via)