Az igazi nomádok földje

A nomádok földje című film újra ráirányította a figyelmet egy olyan életformára, amelyről sokan ábrándoznak, de csak kevesen vágnak bele. Íme néhány kalandor, akiknek évek óta egy lakókocsi
az otthonuk és az egész világ a hátsó kertjük.

MISSY, DOM ÉS ROSIE

@wearethoseweirdos

Az a bizonyos szikra akkor gyúlt ki a fejemben, amikor felfedeztem az Instagramon a #vanlife hashtaget. Amikor a férjemnek, Domnak felvetettem az ötletet, azt mondta, a lakókocsival való utazás az ő nyugdíjaskori bakancslistáján is szerepel. Ami aztán végképp meggyőzött minket, az az volt, hogy így nem kell albérletre, önkormányzati adókra és rezsire költenünk, és szabadon utazhatunk egyik helyről a másikra, amikor csak kedvünk támad. Rosie lányunk amúgy is magántanuló volt, így könnyen kivitelezhetőnek tűnt, hogy lakókocsival járjuk be Európát. Azt gondoltuk, hogy bármelyik pillanatban véget érhet az életünk, akkor miért kéne ugyanazokon a napi rutinokon végigvergődnünk, és dolgoznunk azért, hogy más házában éljünk? Azt gondoltuk, ha egy nap majd visszatekintünk az életünkre, nem érezzük azt, hogy valami fontosat kihagytunk.

A lakókocsis életünk közel két éve alatt rengeteg megindító pillanatban volt részünk. Mindig emlékezni fogok a lányom arcán tükröződő örömre, amikor egy kaméleont felvett az útról, hogy biztonságba helyezze, vagy a megannyi lélegzetelállító naplementére és a Pireneusok lenyűgöző hegyeire. Azóta szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy visszatérjek egy házba, és ugyanazokon a megszokott utakon járjak.

Hogy néha azért a családunkkal is együtt legyünk, nyolchetes ciklusokban utaztunk a világjárványt megelőzően, így egy hosszabb utazás után tavaly egy időre visszatértünk, hogy találkozzunk a szeretteinkkel. Csak néhanapján hiányolunk valamit a korábbi életünkből. Egy pillanat erejéig vágyom például egy normális hálószobára, ahol fel tudunk ülni az ágyban, mivel jelenleg egy kétszintes emeletes ágyon osztozunk hárman.

Közel két éve vagyunk úton, és ez idő alatt főleg Franciaországot, Spanyolországot, Portugáliát, Angliát és Waleset utaztuk körbe. Tavaly Dániába és Svédországba terveztünk menni, de a járvány ezt megakadályozta. Franciaország tele van csodás kis parkolóhelyekkel, volt, hogy szőlőültetvényekkel körülvett szélmalmoknál táboroztunk le, vagy vaddisznókkal teli erdő szélén, folyók és gyönyörű tavak mellett. Sokat jártunk Spanyolország déli partjainál is. A tengerparti kempingek a kedvenceink, találtunk néhány igazi gyöngyszemet.

Ami nehézséget okoz, hogy nagyon meg kell gondolnunk, hogy mennyi vizet használunk, mert végesek a forrásaink. Ugyanez vonatkozik az áramra is. Vannak nagy akkumulátoraink, amelyek a tetőn lévő napelemen keresztül töltődnek fel, de ha pár napig felhős az idő, el kell fogadnunk, hogy egy darabig nem használhatjuk a laptopot vagy a konyhai robotgépet. Valójában minden több időt igényel, ha furgonban élsz: nincs mosógép, ezért meg kell várni, amíg elmehetsz egy mosodába; nincs bojler, ezért vizet kell forralnunk, hogy elmosogathassunk. Ezt azonban nem hátrányként élem meg. Ezek olyan dolgok, amelyek csupán lelassítanak, és amikor az ember lelassul, többet észlel!

Az életformánk lényege az örömteliség. Én döntöm el, hogy mivel töltöm a napjaimat, utazzak vagy a természetben legyek, sznorkelezzek vagy olvassak egy tó partján. Dolgozunk, de ezt a munkát mi választottuk: a YouTube-csatornánkat építjük, hogy némi bevételhez jussunk. Filozófiánk az, hogy minden helyet, ahol megfordulunk, jobb állapotban hagyjuk el, mint ahogy rátaláltunk, és minden tapasztalatot a lehető legjobban kihasználjunk. Nevezhetnek minket cigányéletűeknek, csavargóknak, utazóknak, nomádoknak, kalandoroknak, hippiknek – mi nem definiáljuk magunkat. Egy család vagyunk, akik utaznak, örömöt és kapcsolatot keresnek a bolygónkkal, egymással és az emberekkel, akikkel útközben találkoznak. (Missy)

MAGDA, FLORI ÉS LUNA

@brave_and_us

Az, hogy a „normális” életünket hátrahagytuk, a legjobb döntés volt, amit valaha meghoztunk. A tipikus amerikai áloméletet éltük, gyönyörű otthonunk volt, jól fizető állásokkal, autókkal és minden kényelemmel. Évente egyszer nyaralni mentünk, és nagyon keményen megdolgoztunk azért, hogy az 1800-as évekből származó vintage otthonunkat felújítsuk. Addig a napig, amíg minden gyökeresen megváltozott. Az otthonunk előtt autóbaleset történt, ami miatt a házat el kellett adnunk. Más házakat kezdtünk keresni, de Connecticut államban nem találtunk megfelelőt. Én vetettem fel az ötletet, hogy szerezzünk inkább egy lakókocsit, így többet láthatunk Észak-Amerikából, és van esélyünk megtalálni azt a helyet, amit egy nap otthonnak hívhatunk. Mindketten felmondtunk, én távoktatást vállaltam angolból és lengyel tolmácsként dolgozom, a férjem pedig főállású apa lett. Néhány dolgot eladtunk, és hátrahagytuk a szüleimet és a bátyámat. Mindenféle terv nélkül indultunk neki a kalandnak, nem tudva, mi vár ránk.

Két éve vagyunk úton és eddig 48 államot fedeztünk fel, kétszer tettük meg a nyugati és a keleti part közötti utat. Nomád életünk első évében Észak-Dakotán, Montanán, Washingtonon keresztül, Oregonon és Kalifornián át haladtunk végig Texasig és Florida déli részéig. Most arra készülünk, hogy a jövő év elejéig eljutunk Alaszkába, de ez az utazási korlátozásokon és a járványhelyzeten is múlik.

Hajlamosak vagyunk a kevésbé járt utakon haladni, mivel a vidéki élet jobban érdekel bennünket a nagyvárosoknál. Hálózaton kívüli nomádnak hívjuk magunkat, mivel hajlamosak vagyunk állami földeken és állami parkokban táborozni, mintsem kempingekben és lakókocsiparkokban. Észak-Amerikában ez az egyik legnagyszerűbb dolog: sok szabad közterület található, vad érintetlen szépséggel. Útközben számos hasonló gondolkodású családdal találkoztunk, akikkel életre szóló barátságokat alapoztunk meg.

Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy adjon esélyt az álmainak, ne várja meg a megfelelő pillanatot, mert az talán soha nem jön el. A nomád élet egy életforma és egy hatalmas közösség, ami néhány nagyon fontos tanítást ad az élethez: például, hogy mennyire kevés „dologra” van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk; vagy hogy a természetben eltöltött idő sokkal közelebb hoz önmagunkhoz és a környezetünkhöz. Még nem találtuk meg azt a helyet, amit „otthonnak” nevezhetnénk, ehelyett azonban van egy olyan otthonunk, aminek vannak kerekei, és egy állandóan változó udvarunk, ami arra inspirál bennünket, hogy még több tájat felfedezzünk. (Magda)

CAMERON ÉS RACHEL

@livinginkevlar

Emlékszem, ültem a havi 650 fontba kerülő bungalóban, néztem a YouTube-ot, ahol olyan tartalmakra bukkantam, amik a lakókocsis életformáról szóltak, aztán az egész éjszakát ezzel töltöttem. Majd néhány héttel később egy lakótársunk bejelentette, hogy elköltözik, ez pedig mindnyájunkat elgondolkodtatott a jövővel kapcsolatban: keressünk valami újat, vagy vágjunk jó pofát a magasabb bérleti díjhoz? Imádom a jó projekteket, így a 10 éves asztalos tapasztalattal és 100 órányi lakókocsis életmódról szóló videókkal a hátam mögött, tudtam, mi lesz a tervem. Úgy döntöttem, hogy egy furgonba költözök.

Előtte egy vidéki faluban éltem, ami tökéletes volt nekem és a szibériai huskymnak, Odinnak. Az első hat hónapot kettesben töltöttük, aztán megismerkedtem Rachellel, aki szintén a természet szerelmese. Mivel jött a világjárvány, választanunk kellett: vagy külön élünk és valószínűleg jó ideig nem látjuk egymást, vagy fejest ugrunk a mélyvízbe és összeköltözünk egy kisteherautóba. Rachel gyorsan magáévá tette ezt az életformát, és ma már imádunk együtt élni és kalandozni. Nem hiszem, hogy hamarosan „normális” otthonunk lesz.

Az egyetlen dolog, amit hátrahagytam, azok a plusz négyzetméterek, amelyek megkönnyítik a dolgok tárolását. Rachel pedig, mivel szereti áztatni magát a fürdőkádban, talán ezt hiányolja a legjobban, de boldogan feladta ezen igényét az új életmódért cserébe. Nyilván az is szempont, hogy tudatosan kell a vízkészletünkkel bánni, ezért a zuhanyzást is nagyon rövid idő alatt kell megoldani.

Mégis, minden kellemetlenséget felülír az az élmény, hogy az egész világ lehet a hátsó kertünk, hiszen minden reggel más kilátás tárul a szemünk elé. Hihetetlen érzés, amikor reggel kinyitod a lakókocsit, kezedben egy csésze illatozó kávé, és egy új látvány tárul eléd. A legspontánabb kalandokat élheted át, amikor a hét minden napján, éjjel-nappal magaddal viszed a házad, nem kell csomagolni, csak vezetni.

Az első utunk, amit közösen tettünk meg, Dél-Angliából indult egészen a skót partoknál fekvő Külső-Hebridákig. Az eddigi legemlékezetesebb kalandunk a walesi Snowdonia Nemzeti Park volt: hajnali ötkor indultunk a Snowdon hegyet megmászni, hogy a napfelkeltét a hegy tetejéről láthassuk. És nem okozott csalódást, ittunk egy csésze kávét a kulacsunkból és néztük, ahogy a csúcson túl felkel a nap. Ez volt életünk legemlékezetesebb kávéja. Az idén még az Egyesült Királyságban fogunk maradni, szívesen felfedeznénk még a déli partjainkat, valamint elmennénk az ellenkező irányba, Skóciában szeretnénk sok időt tölteni.

Ebben az életformában leginkább azt tanultam meg értékelni, hogy mennyivel boldogabbak lehetünk, ha kevesebbet törődünk az anyagi javakkal. Így, hogy kevesebb hely jut a tárgyi dolgoknak, jobban értékeljük az életet, a pillanatokat és az emlékeket, mint azt a kényelmet, amit néhány kacat vagy plusz egynéhány négyzetméter jelenthet. (Cameron)