Kivágott nádasok, beépített, lebetonozott partszakaszok, átalakuló élővilág, „túlhasználat” – a Balaton térsége hazai viszonylatban az egyik legnagyobb változáson átment ökológiai rendszer. Ahogy Kun Zoltán természettudós fogalmaz: „Halálba szeretjük a tavat.” 

Gyeviki Hajnal frissen végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kerámiatervezés mesterképzésén, szakdolgozatát a kortárs kerámia ökológiai cselekvési lehetőségeinek feltérképezéséből írta. „Az Élőhely kollekció egy kritikai design teríték, amely a Balaton ökológiai rendszerében zajló jelenkori emberi beavatkozások mértékét teszi láthatóvá és átélhetővé, adatfizikalizációs módszertan segítségével.” Tudományos kutatások és műholdfelvételek mérései, száraz adatok jelennek meg használati tárgyakként, amelyek viszont az általunk megszokott módon használhatatlanok: diszfunkcionálisak, akárcsak lassan az ökológiai rendszer.

Az étkészlet tervezésekor Hajnal széles körben értelmezhető folyamatokat formált meg kerámiából. Emellett nagy hangsúlyt fektetett az összefüggő folyamatok összefüggő tárgyakként való megjelenítésére is. A kollekcióban bögrét, kancsót, mélytálat, lapos- és süteményestálat találunk – ebből három szettet, amelyek három település ökológiai állapotát mutatják be. Míg a bögrék a nádasok teljes hosszát és az azokon ejtett átvágások számát, illetve átlagos távolságát jelenítik meg, a kancsók a partmenti kőszórásra reflektálnak. A lejtős mezőgazdasági területek eróziója a mélytál, a mederfeltöltés a lapostányér, a beépítettség a süteményestányér formájában ölt testet az asztalunkon.

„A projektem bekerült a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Innovációs Központjának művészeti inkubációs programjába. A projektben témavezetőm Mohácsi András volt, a konzulensem pedig Minkó Mihály. Mentorommal és szakmai partnerek támogatásával catering szituációban szeretnénk kipróbálni a tárgyakat egy konceptuális vacsora keretében.” Ha úgy tetszik: performance a Balatonért, a bolygóért.

Instagram