Túl sovány, túl egyforma – lejár a Victoria’s Secret Fashion Show-k ideje?

Egyre kockázatosabb mindent a fantázia lapjára feltenni

1995-ös indulása óta a Victoria’s Secret Fashion Show a gyönyörűen kidolgozott női testek, tollas szárnyak, felturbózott hajak és vakító fehér mosolyok híres látványossága, melyet milliók követnek figyelemmel a tévében és a közösségi médiában. A bemutató még tovább emeli a benne szereplő modellek szupersztárságát, így történt ez Tyra Banks, Gisele Bundchen, valamint a mostani IT-girlök, Gigi és Bella Hadid, Kendall Jenner és Jasmine Tookes esetében is.

Én jónéhány Victoria’s Secret bemutatón voltam az utóbbi tíz évben, és mindig úgy éreztem, van ebben valami bizarr extremitás, mintha egy Las Vegas-i műsorra ülnénk be. A legtöbb divatbemutatóval ellentétben itt a modellek mosolyognak. A show, amely mindig valamelyik zenei világsztár élő előadása köré épül, olyan karikatúra-szerű túlzásokkal (és, igen, problémásan) festette le a szexisséget, hogy végül egyáltalán nem volt szexi. De a nők testéhez és szexualitásához való hozzáállás drámai változásokon ment keresztül az utóbbi években, szerencsére. Különösen a #MeToo után gondolkoztam el azon, vagyon hogyan fog reagálni minderre a Victoria’s Secret Fashion Show.

A választ megkaptam még azelőtt, hogy az idei bemutatót felvették volna. A Victoria’s Secret marketingvezetője, Ed Razek és az Monica Mitro az EVP pr csapattól kendőzetlen szavakkal nyilatkozott a Vogue.com-nak, és meséltek a márka és a show történetéről, az üzletcsoport egyéb tevékenységeiről, valamint arról, hogyan ömlik rájuk a gyűlölet a közösségi médiából. Miért nincsenek a hatalmasnál is nagyobb méreteik a boltokban, miért nem kérnek fel transzszexuális modelleket  a bemutatóra, és így tovább. A kérdésre, hogy az Instagram generáció valami újat vár-e tőlük, Ed Razek így válaszolt:

„Ezekre azt tudjuk mondani: és ti miért nem csináljátok? Nektek miért nem szerepelnek transzszexuális modellek a bemutatóitokon? Ez a show a fantázia világába repít. 42 percnyi különleges szórakozás. A műfaján belül egyetlen a világon, és bármely másik divatmárka a világon egy perc alatt elkezdené, ha mi nem csinálnánk, beleértve a versenytársakat is, akik ócsárolnak minket. És azért ócsárolnak, mert ezen a pályán mi vezetünk.

Felkerestem Razeket, hogy tisztázza az állításait, melyekben nem csak, hogy egy már lejáratott szót használt a transzneműek leírására, hanem ráadásul azt sugallja, hogy egy transznemű modell nem lehet része a Victoria’s Secret "fantáziának".

„Megjegyzésem a transznemű modellek bevonásáról a Victoria’s Secret Fashion Showkba érzéketlennek tűnhetett. Ezért bocsánatot kérek” – írta Razek emailen. „Csak, hogy tisztázzuk, mi abszolút beválasztanánk transznemű modellt is a show-ba. Voltak is nálunk többen castingon... és ahogy sokan mások, végül kiestek a rostán... De ez sohasem a gender kérdésről szólt. Őszintén remélem, hogy hamarosan egy transznemű modellnek is sikerül bejutnia a bemutatóra. Csodálom és tisztelem az utat, amelyet bejárnak, hogy elfogadják önmagukat”.

Razek úgy beszél, mintha a bemutatókra való castingokat valamiféle objektív mérceként kellene értelmeznünk, mintha a modellek mondjuk 400 méteres futásra jelentkeznének, és néhányan nem dolgoznának elég keményen, hogy a megfelelő fizikai teljesítményt nyújtsák. És, ami még bosszantóbb, ráadásul úgy beszél, mintha nem lenne hatalmában megváltoztatni a standardokat. Ez nem így van. És ha változtatna, az nők millióinak jelentene óriási különbséget, akiknek mind ott lapul az elköltendő pénz a tárcájukban (miközben a Victoria’s Secret eladásai csökkennek).

Volt idő, amikor a Victoria’s Secret bemutató felüdülésként hatott a szigorú és valóban túl fehér és túl vékony divatvilágban. A kifutós események, különösen a korábbi években, súlyosnak és talán egy kicsit szomorúnak is tudtak hatni. A modellek gyakran fikarcnyi mosoly nélkül vonultak. A castingokon rendszeresen csak fehér nőket választottak ki. Ehhez képest a Victoria’s Secret Fashion Show extravagáns és örömteli volt. A modellek mosolyogtak, csókokat dobáltak, táncoltak a színpadon az élő zenei előadások közben, kaleidoszkóp-minták előtt. Inkább sportosak voltak, mint piszkafa termetűek, és (egy picit) nagyobb változatosságot mutattak, mint a késő ’90-es évek, vagy a kora 2000-es évek kifutói.

Ez volt a Victoria’s Secret show és ez ma is. De míg a Victoria’s Secret ugyanaz maradt, a világ megváltozott körülötte. A fogyasztók azt akarják, hogy a márkák képviseljék őket, és a közösségi médián keresztül hallatják is a hangjukat. Az olyan brandek, mint Rihanna Savage x Fenty-je, vagy a Chromat, mindig is számoltak ezzel. Rihanna Savage x Fenty showjában mindenféle bőrszínű és méretű lány szerepelt, még a már nagyon terhes Slick Woods is, aki aznap világra is hozta kisbabáját.

Trying to be the 1st Trans model of color walk a #VictoriaSecret Fashion show. #transisbeautiful #LeynaBloom pic.twitter.com/xkLW5W9YqO

— Leyna Bloom (@leynabloom) April 9, 2018

Az utóbbi évek során petíciók és közösségimédia-kampányok sürgették a Victoria’s Secretet, hogy gondolkozzanak nyitottabban, ami a méreteket és a nemeket illeti. Jessica Andrews a Teen Vogue-tól megszólaltatta a plus size modellt, Tess Holidayt, a transznemű modelleket, Carmen Carrerát és Leyna Bloomot, valamint a Down-szindrómás Madeline Stuartot, akik mind kihívás elé állítják a nők Victoria’s Secret-féle képviseletét. „Egy olyan transznemű lányt szerepeltetni, aki éppoly keményen dolgozik a testén, de a lelkével, átalakulásával, kitartásával és túlélni akarásával is bizonyít – ez egy olyan képviselet lenne, amire szerintem minden nő felnézhetne” – mondta Carrera.

„Nem hiszem, hogy minden egyszerre lehetünk az összes vásárló számára” – mondta Razek. Tény, hogy a Victoria’s Secret Fashion Show sosem tükrözte a valóságot. De ahogy a nők egyre növekvő kórusa kiáltja: „Mi szeretjük magunkat úgy, ahogy vagyunk!” – egyre kockázatosabb mindent a fantáziára lapjára feltenni.