Táncosnő vs. patkányfogó – régi idők jelmezei és báli ruhái

Fodrok és csipkék, márkik és medvetáncoltatók között ismerhetjük meg a 100-150 évvel ezelőtti jelmezdivatot. 

Merülj el a régi idők farsangi jelmezeiben. Jó utazást!

A maszkok viselése és a különböző jelemezekbe bújás hagyományai ősi gyökerekkel rendelkeznek, február hónapban a pogány szokásokra ráépült keresztény ünnepkör, a farsang hoz egy kis jókedvet és szociális pezsgést a hosszúra nyúló tavaszvárásba. A farsang ősidők óta a társasági összejövetelek, vidám események és rafinált álruhák időszaka, válogatásunkban a „boldog békeidőket”, Budapest színes és nyüzsgő ifjúkorát, pontosabban annak jelmezeit vesszük közelebbről szemügyre. 

Események selymekkel és gyémántokkal

A 19. században a farsangi időszak az egész évben izgatottan várt legnyüzsgőbb,  legfényesebb báli szezont jelentette. Egymást érték az elegáns események, ahova a pesti bon ton, a jó társaság legyezőkkel, selymekben, csipkékben és fodrokban, gyémántokkal és minden egyéb kiegészítővel felszerelkezve érkezett látni és látszani. 

A jelmezes estélyek nyilvános bálokban és előkelő magánestélyeken is nagy divatnak örvendtek. A jelmezek legtöbbször népszerű színházi, opera és egyéb zenei darabok szereplői, korábbi korok, korszakok és nemzetiségek tipikus ruházatai voltak, sokszor humoros áthallásokkal. A különböző maskarák forgatagáról így tudósít egy korabeli lap az 1870-es években: „rokokó marquis, spanyol grand, alföldi menyecske, ó[kori] görög hölgyek, [római] patriczius nők, oláh menyecskék járták vegyesen a tánczot.”

A régi divatdiktátorok

A fényűző estélyek sztárja lehetett, aki időben elkészíttette a város valamelyik elegáns szabóságával ezt a „díszöltözéket”, amit a Hölgyek Lapja ajánlott olvasóinak. A fényes estélyekről, mint amiket az Európa-szálló (mai Széchenyi István téren állt 1830-1962 között) fényes termeiben, vagy a Redout néven futó, mai Vigadóban tartottak, másnap név szerinti leírást is készítettek a sajtótermékek, amiben bemutatták a hölgyek öltözetét és kommentálták ezeket. Egy-egy arisztokrata vagy mágnáscsalád tagjának jól sikerült összeállítása az újságok tolmácsolásának köszönhetően divatot indított el szélesebb körökben is. 

Táncosnő vagy patkányfogó?

Az 1882-es farsangi szezon egyik utolsó napjának nagyszabású eseménye volt a Munkácsy Mihály tiszteletére rendezett művészbál. Képünkön az ünnepelt, Rubensnek, a barokk kori flamand festőnagyságnak öltözve (felesége pedig a híres festő társa és múzsája, Helena Forument jelmezében  jelent meg). Jungfer Gyula, a kovácsoltvas mestere, (baloldalt), stlíusosan középkori kovácsmesternek öltözve érkezett a nagyszabású eseményre. 

Az estélyen mindenki ott volt, aki számított - a rengeteg jelmez felsorolása lehetetlen -, egy biztos, hogy a legkülönböző századok és nemzetek öltözékeit megtalálhattuk volna a forgatagban. Míg például a XVI. századi velencei nemes hölgy vagy a spanyol táncosnő ma is működhetne, a szintén népszerű patkányfogó vagy a medvehajtónő jelmezt valószínűleg kevesebben választanák. 

A báli szezon izgalma

A farsangi időszak nem csak az ügyes maskarák felvonulásának ideje volt, hanem az a legfontosabb báli szezon, ami a pártalálás elsőszámú terepe, és a nők számára a társadalmi felemelkedésre, vagy szinten maradásra gyakorlatilag az egyetlen esély, ezért a mamák és lányaik szívét hevesen dobogtatta és gyomrát görcsöltette. A jelmezbálok mellett azokra az estélyekre is vessünk egy pillantást, ahol a klasszikus darabok hódítottak, ilyen a képen látható ruhaköltemény is, egy ún. Satin-Duchesse ruha, az egyik cikk írója szerint „ez a kép itt felül a divat legújabb és legszebb alkotásai közül való; azt hiszem, nagy diadalai lesznek még ezen a farsangon.” 

Szőkéknek, komolyaknak és fürgéknek 

Elkényeztette olvasóit az Új idők 1894-ben jelmezajánlásaival és aprólékos leírásaival, sőt, még jó tanácsokkal sem fukarkodtak a választás kapcsán: „Én úgy fogom fel a jelmezeket s mondhatom, régi tapasztalat alapján, hogy azoknak nemcsak az illető hölgy arcához, termetéhez, hanem kedélyéhez, temperamentumához is illeniök kell.”  A hógolyó elnevezésű a tréfás jelmezek térnyerését jelzi, a doktor jelmez pedig a nők társadalmi szerepében történő változásokra is utal. A jelmezekhez korabeli ajánlás is érkezik: „nyúlánk termetű és szőke, komoly kedélyű hölgyeknek” az első, vígabb természetűeknek a második opció, a „feketehajú, szép magyar típusnak”, a harmadik és a negyedik opció, „barnahajú, fürge és ötletes” leányoknak pedig a négyes, ötös és hatos is jó választás lehet.