Ezen a héten az Y Konszept alapítója és tervezője mutatja meg, melyik nap mit vesz fel.
Több mint négy éve, mióta az Y Konszept az életem része, nem volt szabadnapom – egy egyszemélyes vállalkozás rengeteg teendővel és kötelezettséggel jár, amiket külső szemlélő nem feltétlenül gondolna első pillantásra.
Én egyszerre vagyok tervező, marketing- és social media manager, könyvelő, logisztikus, ügyfélszolgálatos, csomagoló, tartalomgyártó, irodavezető – egy ilyen kis márka bővüléséhez rengeteg mindent feláldoztam, így a szabadidőm is, amit cseppet sem bántam meg, hiszen az út, akármilyen rögös is volt, a felnőtté válásom részévé vált.
Elkerülhetetlen volt, hogy kiégjek, mint művész, elfáradjak, mint ember, és ezt sokan, akik követitek a márkát, érzékeltétek 2021-ben, hiszen a gazdasági világválság, a magánéleti problémák, a kételyeim, a gondjaim megosztása is ugyanolyan fontos volt számomra, mint a sikerek, a boldog pillanatok megmutatása és ünneplése veletek.
„Üres pohárból nem lehet vizet tölteni” – ezt Franci barátnőm mondta nekem, és ahogyan telik az idő, egyre inkább értem ezt. Szerintem olyan ez, mint a futótűz – amikor az ember mentális egészsége, állapota elkezd romlani, körülötte minden összeomlásnak indul, legalábbis nálam így volt, és dominó-effektusként söpört végig az életemen mindaz, ami elől rohantam, legyen az lelki probléma, tovább hozott családi teher, hirtelen döntés vagy kétségbeesett kapaszkodás olyan dolgokba, amiket el kellett volna engednem.
Ha az ember hobbija a munkájává, a megélhetésévé válik, egyre nagyobb és nagyobb lesz rajta a nyomás és a megfelelési kényszer. Nálam legalábbis így volt, és őszintén tisztelem azokat, akik annyira kiegyensúlyozottak, annyira erős és stabil érzelmi hátterük önmaguknak, hogy nem darálta be őket a saját elvárásaik hosszú listája.
Így eldöntöttem, hogy én is ezt fogom tenni.
Ebben az évben azzal ajándékoztam meg magam, hogy eldöntöttem, akármennyire is szeretek elodázni és halasztani olyan fontos szembenézéseket, mint önmagunk gyógyítása – „majd holnap”, mondtam mindig –, idén már én leszek a legelső önmagam számára.
Szóval több mint négy év óta először egy példátlanul hosszú szabadságon vagyok, amikor csak a saját érzelmi és fizikai állapotomra, feltöltődésemre figyelek. Hagyom, hogy beburkoljon a gyógyulás, mint egy meleg szeretetet-takaró.
És azt hiszem, mi sem illik jobban a fenti sorokhoz, Szebeni Veronika tervezőtársam, érzelmi támogatóm rózsaszín pufidzsekije, amit a tegnapi szetthez hasonlóan a ZOE Fashion & Beauty & More üzletéből hoztam – nemcsak a termék, hanem a tervező és az üzlet választása is tudatos volt ezen a sötét, komor, számomra mégis lélekmelengető januári napon, amikor a december és ez a borzasztó rossz 2021 már elmúlt, előttünk pedig, úgy érzem, egy csodálatos, nagyszerű tavasz vár, aminek melegségét még így is érzem magamon, hogy nem süt a Nap.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!