Az ikonikus Miss Dior ruha története

A világszerte ismert becenév, amelyet a Christian Dior ház legismertebb parfümje és ruhája is visel, a tervező legfiatalabb nővérére, Catherine Diorra utal. Utánajártunk, hogyan jött létre a művészien hímzett ruhadarab.

A francia ellenállás vérbeli tagja, Catherine Dior a virágok iránti vonzódása miatt kapta a „Miss Dior” becenevet, amelyből előbb egy virágos illat, majd az „ezer virágból” álló ruha is született. Justine Picardie írónő nemrég megjelent könyvében (Miss Dior: A Story of Courage and Couture) a legendás ruhadarab történetének járt utána.

Vajon Christian Dior a húgára, Catherine-re gondolt, amikor megtervezte a nagyszerű ruhát, a virágok iránti szeretete előtt tisztelegve? A név erre utal, és Catherine minden bizonnyal minden kollekciójából kapott ruhákat, mégis valószínűtlennek tűnik, hogy valaha is a Miss Dior ruhát választotta volna. 1949-re Catherine és Hervé des Charbonneries kiköltöztek Christian Rue Royale-i lakásából, és a közelben, a Rue Montorgueil 49. szám alatt, saját otthonukban éltek. Ez közel volt a Les Halles-i piachoz, és kényelmes volt a friss virágokkal való üzleteléshez; bár továbbra is minden nyarat a Les Naÿssès-ben töltöttek, amelyet Catherine örökölt apja halála után. Ott gondozta a kertjét, valamint a jázmin- és rózsaültetvényeket, amelyek a Dior parfümök gyártásának kulcsfontosságú alapanyagai voltak.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Arolsen Archives (@arolsenarchives) által megosztott bejegyzés

Visszafogottan, Párizsban

A képek, amelyek Catherine-t a háború utáni életében örökítik meg, azt mutatják, hogy Provence-ban vászonnadrágban és ingben, vagy Párizsban diszkréten öltözve dolgozott. Néha meglepetéseket is fel lehet fedezni ezeken a fotókon: egy merész kockás kabátot egy városi utcán, ahogy Catherine karonfogva sétál Hervéval; egy feltűnő leopárdmintás Dior-kabátot, amelyet két közeli barát esküvőjén viselt (a vőlegény az ellenállási hálózatuk egykori bajtársa; a menyasszony Hervé rokona). Catherine jól öltözöttnek tűnt, de kevés nyoma volt a díszes párnázásnak és a hagyományos fűzőnek, amelyek a Dior couture alapvető elemei voltak, amelyet ő „a női test szépségének szentelt építészetnek” nevezett. Ehelyett úgy tűnik, hogy a ruháit egyszerűen csak azért viseli, hogy boldoguljon az életben, nem pedig azért, hogy megmutassa bátyja tökéletes művészetét. Innen ered az az érdekes szembeállítás, amely Catherine-ről egy 1987-ben, a bátyja munkásságát bemutató retrospektív kiállításon a Musée des Arts Décoratifs-ban készült fényképen látható: Catherine szerény sötét kabátot visel, és egy extravagáns Dior együttesben, szekérkerekes kalapban álló manöken mellett áll. Catherine az extravagáns öltözéket nézi, arcán furcsálló kifejezéssel.

Miss Dior tudta, hogy ki ő

Eleinte, amikor elkezdtem feltárni Catherine történetét, és rájöttem, hogy Christian hívei számára többé-kevésbé láthatatlan volt, dühösnek éreztem magam miatta. Aztán azon tűnődtem, vajon hogyan tudott Catherine eligazodni a párizsi divat arénájában, annak törékeny etikettjével, őrzött klikkjeivel és suttogó pletykáival. Vajon tisztelettel fogadták-e, amikor eljött, hogy megnézze a bátyja couture-kollekcióit az Avenue Montaigne-en, az újságírók, szerkesztők, hírességek és társasági emberek fecsegő nyüzsgése közepette? Felismerték-e egyáltalán, hogy Christian nővére, vagy értékelték-e a Miss Diorral való kapcsolatát?

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Justine Picardie (@justinepicardie) által megosztott bejegyzés

De arra a meggyőződésre jutottam, hogy Catherine olyan ritka kecsességgel és belső erővel rendelkezett, amely megvédte volna őt a lökdösődő, éles könyökű, összeszűkült szemű és tűsarkú cipőt viselő divattömegtől. Catherine tudta, hogy ki ő. Szerette a bátyját, és tapsolt a sikerének, de nem volt szüksége a ruhák védelmére vagy álcájára. Azokon a képeken, amelyeken Catherine Dior-ruhát visel – például a Les Naÿssès-i kertben, egy pohár borral a kezében, vagy keresztfia, Nicolas keresztelőjén, amikor szorosan magához öleli – még mindig teljesen önmaga.

A szem megtévesztése

Ami a bizonytalanságot illeti Catherine és a Miss Dior-ruha kapcsolatában: a titok nyitja talán annak a kollekciónak a nevében rejlik, amelyben a ruha először jelent meg, ezt maga Christian keresztelte el „Trompe-l'œil” vonalnak. A kifejezés szó szerinti fordítása „a szem megtévesztése”; mi lehet itt a vizuális illúzió? Hogy a Miss Dior ruha virágai valódiak voltak? Hogy az eredeti Miss Dior-t nem érintették a háború borzalmai, és biztonságban maradt a múltban, ártatlan fiatal lányként a granville-i rózsakertben? Vagy egyszerűen csak úgy, ahogy Dior leírta a kollekció programfüzetében: „Két alapelv van, amelyen a ’Trompel'œil’ vonal alapul: az egyik, hogy a mellnek kiemelkedést és szélességet adjon, ugyanakkor tiszteletben tartja a vállak természetes ívét; a másik elv meghagyja a test természetes vonalát, de a szoknyáknak teltséget és nélkülözhetetlen mozgást kölcsönöz.” 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Catarina Vilhena (@catarina5vilhena) által megosztott bejegyzés

Ennek a magyarázatnak a nyugodt szakmaisága azonban ellentétben áll azzal az érzelmi intenzitással, amelyet Dior az emlékirataiban mutat be, amikor kijelenti, hogy megszállottja az általa készített ruháknak: „A készítésük előtt, közben és után is foglalkoztatnak. Ez a félig ördögi, félig extatikus kör egyszerre teszi az életemet mennyországgá és pokollá.” Couture-jének szenvedélyes művészete tehát ellenáll annak, hogy teljesen szétszedjék, és logikus, racionális mesterségként vizsgálják. Legértékesebb tervei talán élőnek tűntek számára – akár szeretett lányként, akár megbízható barátnőként –, de őt is megszállták, a nőiesség egy olyan idealizált változatát testesítették meg, amely egy valódi nőben soha nem létezhetett. Miss Dior egy álomból született, a tökéletesség megteremtésének kényszeres vágyából. A teremtője által imádott nő többnek tűnik, mint egy műtárgy. De mint az alkimista féltve őrzött babája Hoffmann hátborzongató meséjében, A homokemberben, ő sem képes önálló életet élni.

Forrás: Elle