Vannak tárgyak, amik valahogy minden költözést, nagytakarítást és lakásfelújítást túlélnek. Nem azért, mert különösen értékesek lennének, hanem mert megszoktuk őket. Évekkel ezelőtt ideiglenes megoldásként érkeztek az életünkbe, aztán valahogy véglegesek lettek.
A szakértők szerint azonban vannak olyan tárgyak és lakberendezési megoldások, amik harminc felett már inkább egy korábbi életszakaszról mesélnek, mint a jelenlegi otthonunkról. És meglepően sokan őriznek közülük legalább néhányat.

Kevés dolog idézi fel annyira az első albérletek vagy egyetemi évek hangulatát, mint a földre tett matrac. Fiatalon praktikus, gyors és olcsó megoldásnak tűnik. A szakértők szerint azonban harminc felett már egészen más üzenetet hordoz.
Nem az anyagi helyzetről árulkodik, hanem arról, hogy az otthon még mindig átmeneti állapotban van. Egy egyszerű ágykeret nemcsak rendezettebbé teszi a hálószobát, hanem azt az érzetet is kelti, hogy a tér végre megérkezett valahová.
Sokan őriznek olyan posztereket, amelyekhez emlékek kötődnek. Egy kedvenc film, zenekar vagy kiállítás plakátja teljesen érthető módon marad velünk évekig.
A probléma nem a poszterrel van. A tervezők szerint inkább azzal, amikor még mindig ugyanúgy van feltűzve a falra, mint húszéves korunkban. Egy rajzszög vagy ragasztógyurma sokkal inkább kollégiumi hangulatot idéz, mint tudatos lakberendezést.
Pedig ugyanaz a kép egy egyszerű keretben már egészen más hatást kelthet.
Szinte minden otthonban akad legalább egy ilyen darab. Az a polc, amit ideiglenesen vettél. Az a dohányzóasztal, amit gyorsan beszereztél egy költözés előtt. Az a szék, amelyről öt éve mondogatod, hogy hamarosan lecseréled.
A szakértők szerint ezek a bútorok különösen alattomosak. Annyira megszokjuk őket, hogy már észre sem vesszük, mennyire nem illenek a lakás többi részéhez.
Az otthonok jelentős része nem azért hat befejezetlennek, mert hiányzik belőle valami, hanem mert túl sok ilyen átmeneti darab maradt benne végleges megoldásként.
A babzsákfotel kényelmes, laza és szórakoztató. Egy ideig. A szakértők szerint azonban sok otthonban még mindig központi bútordarabként funkcionál, miközben a lakók már régen kinőttek abból az élethelyzetből, amiben megvásárolták.
Nem arról van szó, hogy minden babzsákot ki kell dobni. De ha a nappali legfontosabb ülőhelye még mindig ugyanaz a darab, ami a kollégiumi szobát is szolgálta, érdemes lehet újragondolni a szerepét.

Néhány évvel ezelőtt szinte mindenhol felbukkantak. Világító feliratok, inspiráló idézetek és különféle LED-es dekorációk lepték el a közösségi médiát.
A tervezők szerint azonban ezek közül sok már ugyanúgy egy letűnt trend emléke lett, mint korábban a lávalámpa vagy a gyöngyfüggöny.
A kérdés egyszerű: még mindig tetszik, vagy csak megszoktad, hogy ott van?
Koncertjegyek, fesztiválkarszalagok, régi fotók, képeslapok, inspirációs cetlik. Egy-két személyes emlék szerethető és karaktert adhat az otthonnak.
A szakértők szerint azonban amikor egy teljes fal válik emléktáblává, az könnyen olyan hatást kelt, mintha az ember még mindig a kollégiumi szobáját próbálná újraalkotni.
A személyesség fontos. A túlzsúfoltság viszont gyakran éppen az ellenkező hatást éri el.
Ez az a kategória, amiben a legtöbben valószínűleg magukra ismernek.
A popcornkészítő. A mini gofrisütő. A hot dog sütő. A tojásfőző. Az a különleges eszköz, amit egy recept miatt vettél meg, majd soha többé nem használtál.
A szakértők szerint ezek a tárgyak gyakran teljes polcokat vagy szekrényeket foglalnak el, miközben valójában már nem részei a mindennapoknak.
Sok esetben nem is a pénz miatt nehéz megválni tőlük, hanem azért, mert emlékeztetnek arra a lelkes pillanatra, amikor megvettük őket.
Sok otthonban lapul egy külön készlet színes koktélospohár, vicces feliratú bögre vagy különleges söröskorsó, ami valamikor egy korszakot jelképezett.
A tervezők szerint érdemes időnként feltenni a kérdést: ha ma látnád meg ezt a boltban, ugyanúgy hazahoznád?
Ha a válasz nem, akkor lehet, hogy már nem a jelenlegi életed része, csak egy régi szokás maradványa.
A legtöbb esetben nem a tárgyak értéke miatt ragaszkodunk hozzájuk. Sokkal inkább azért, mert történeteket hordoznak. Egy poszter egy korszakot idéz fel. Egy bútor egy első lakást. Egy konyhai eszköz egy valaha komolyan vett tervet.
A szakértők szerint azonban az otthon akkor működik igazán jól, ha azt tükrözi, akik ma vagyunk, nem pedig azt, akik tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt voltunk.
Természetesen nem arról van szó, hogy minden személyes tárgyat vagy emléket el kell távolítani az otthonból. A karakteres, szeretett darabok éppen attól értékesek, hogy történetük van.
A kérdés inkább az, hogy tudatos döntésből maradnak-e velünk, vagy egyszerűen csak megszoktuk a jelenlétüket.
Mert néha nem egy drága felújítás vagy egy új bútor frissíti fel leginkább az otthont. Elég néhány olyan tárgytól megválni, ami már nem a jelenlegi életünkről mesél. És ez sokszor látványosabb változást hoz, mint gondolnánk.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!