A futás iránti rajongása megváltoztatta az életét, a mindennapi rutinját, a prioritásait, a karrierjét és részben a baráti körét is. Amikor arról kérdezik, mivel foglalkozik, büszkén hirdeti, hogy futó- és triatlon edző. Bár fontosnak tartja a teljesítményt, mint hobbista, az idő múlásával egyre inkább úgy gondolja, hogy még fontosabb a sport közösségének ereje, az élet értékeinek megtapasztalása, és a családon belüli mozgás örömének megosztása.
Pozitívan áll az élethez, de a civil szakmája sok esetben a cégek gazdaságból történő kivezetéséről, az elmúlásról, a vállalkozók szakmai vagy emberi kudarcáról szól. Ezért is fontos számára, hogy az élet más területén építsenés másokat motiváljon, mely egyben őt is motiváltan tartja. A sportnak ez a vetülete sokszor segít abban, hogy az életben is elfogadja, hogy mélypontok szükségesek ahhoz, hogy újra tudjon építkezni, és a harmonikus időszakokban elért csúcspontok végül az életútján egy folyamatos fejlődésről tanúskodjanak. Úgy gondolja, hogy ezt a lelkesedést átadva sok ember életébe is plusz motivációt, reményt, öntudatot, önszeretet és egészséges önértékelést hoz.
A futás az, ami állandóságot hozott az életébe, akármilyen nehézségei voltak. Segített átlendülni azokon, megtartani a magába vetett bizalmat, új célokért tudott küzdeni. Most újra egy fordulóponthoz érkezett, de teljes meggyőződéssel állítja, hogy a gyerekei és a családja mellett a sport mindig fontos része marad az életének.
Anyukájának elvesztése és a BRCA 2+ hajlamának felfedezése után a rákmegelőzés is kiemelkedő fontosságú misszióvá vált számára. Megelőzésként átesett egy kétoldali mellszöveteltávolításon, és hamarosan egy petefészek-eltávolítás is vár rá, ami az életének eddigi legnehezebb döntése lesz. Anyukája és saját történetével szeretné felhívni a nők figyelmét arra, hogy az odafigyelés és a korai diagnózis kulcsfontosságú. A megelőzés az egészséges és aktív életmódnál kezdődik, a gyász feldolgozásának pedig egyik leghatékonyabb módja a mozgás.