© Borovi Dani
2013-ban Novák Eszter és Selmeczi György zenés színész osztályában végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen. Mindig is a színház volt a nagy és igazi szerelme. A megismételhetetlen pillanatok miatt, a jelenidejűség valami olyasmi erőt gyakorol rá, amit a film nem tud. Ez valami megmagyarázhatatlan erő, kölcsönhatás, ami most 2024-ben valahogy még jobban magával ragadja, mint akkor, amikor kijött az egyetemről.
A Junior Príma díjas színésznő két évig dolgozott a Central Színházban, majd szerződést kötött a Vígszínházzal. Úgy érzi, az embereknek is nagyobb szükségük van a színházra, hogy valódi embereket nézzenek, itt és most. Nem hiszi, hogy feladat felvenni a versenyt a filmmel. A lélek, a szív a fontos. Ahogyan a színház 93 éves fodrászát, Irmikét idézi: "a színpad egy nagyon különös hely, megmutatja, hogy kinek van szíve és mekkora." Ő ebben hisz.
A szinkron is sokáig nagy szerepet játszott az életében, ma már igyekszik mindenben az egyensúlyra törekedni, mert úgy érzi, az "elaprózódás" valami olyasmi, ami folyamatosan veszélyezteti a harmóniát és az igazán elmélyült munkát. Folyamatos életcélja a munka és a magánélet egyensúlyban tartása és összeegyeztetése. Szeret egyszerű ember lenni a hétköznapokban, háziasszony akár, aki főz, mos, takarít, míg a színésznő énjét csak a színházban hívja elő.
