Debrecenben nőtt fel, lelkes diákszínjátszó volt, majd drámatagozaton végzett a debreceni Ady Endre Gimnáziumban. 

Kamaszkorára letisztult benne: a színház a szenvedélye. Kezdetben az önkifejezés lehetősége motiválta, de mára a hivatásává vált. Vallja: a színész átéli a néző helyett azt, ami elviselhetetlen, nevet azon, amin az életben nem szabad, számára a katarzis jelentése: “levenni a rontást” a nézőről, amit csodás felelősségnek tart. Ügyként tekint a színházra mint műfajra, így büszke rá, hogy a Pécsi Harmadik Színházban játszott nagy asszonyszerepei mind a kortárs drámairodalom gyöngyszemei. 

A tabukról beszélni küldetésének érzi, ezért fontosnak tartotta elvállalni a legutóbbi filmes főszerepét is egy vidéki tanárnő szerelmi életéről, mely romantikus és hétköznapi is lehetne, de egy leszbikus kapcsolatról van szó, így máris nem hétköznapiak a nehézségek, amikkel szembe kell néznie. 

Mindig a gyengébbek pártját fogja, így a Tandemmel most az ormánsági hátrányos helyzetű gyerekeknek visznek színházat. 

Pécsett él, a színház és a filmek mellett egyetemista fiával, gimnazista lányával és férjével - akivel 25 éve házasok -, törekszenek a boldog családi életre.