„A férjem szülés közben veszekedett velem, hogy az anyja nevezhesse el a gyerekünket”

„A férjem, a szülés kellős közepén döbbent rá, hogy az általunk választott babanév szerinte mégsem lesz jó.”

Egy nő elképesztő történetet osztott meg arról, hogy férje miként választotta meg a létező legtökéletesebb pillanatot –a szülést – arra, hogy megossza kételyeit névválasztásukat illetően. A leendő apuka ugyanis a szülőszobán, a tolófájások megindulásakor ébredt rá, hogy bizony mégsem szeretné azt a nevet adni gyermekének, amiben korábban megegyeztek.

Kitolási szakasz és az apa pánikrohama

Az édesanya második gyermeke készült éppen világra jönni, amikor a dolgok sűrűjében apuka ráébredt, hogy ez az utolsó esélye, hogy megváltoztathassa születendő babájuk nevét. A kedves papa ráadásul kiabálva igyekezett hangot adni, pánikszerű megvilágosodásának. Nem csoda, hogy jókora veszekedés kerekedett. A legbosszantóbb pedig, hogy a férfinek esze ágában nem volt megosztani gyermekei anyjával, hogy mitől is a hirtelen pálfordulása.

A nő felidézte, hogy már első gyermekük születésekor is ugyanez történt. Az egész terhesség alatt küzdöttek a megfelelő név kiválasztásával, sehogysem tudtak dűlőre jutni az ügyben. A férjnek egyetlen egy felkínált név sem tetszett, de amikor a feleség rábólintott egy, korábban az apa által javasolt névre, a férj akkor is hirtelen meggondolta magát. Végül a férfi nevezte el az elsőszülöttet.

Szülés veszekedéssel II. felvonás

17 hónappal később, a második gyerekünk születésénél meg eljátssza ugyanezt? A várandósság alatt elmondtam neki, hogy ez alkalommal olyan nevet választunk a csöppségnek, ami nekem is tetszik. Volt egy 20-30 névből álló listám, de a férjem mindegyiket visszautasította. Végül elegem lett és azt mondtam neki, hogy egy héten belül válasszon a listából egy nevet. Nem választott, így én döntöttem, és a terhesség hátralevő hónapjaiban azon a néven referáltam a kisbabánkra

– emlékszik vissza a kétgyermekes anyuka.

De aztán, amint elérkezett a nagy nap, és úgy igazán beindult a szülés, a férjem fejében megint elpattant valami. Hatalmas vitába kezdett, és követelte, hogy egy addig nem is említett névre kereszteljük a kisbabát. Az egész szülést végig ordította, sőt azután se hagyta abba a vitatkozást, amikor már kibújt a kislánya. Mérgemben csak ráírtam azt a nevet a születési anyakönyvi kivonatra, ami nekem tetszett. Pukkadjon meg!

– teszi hozzá a dühös feleség.

A háttérből az anyós irányít

Az eseményt követő évben a páros szakember segítségét kérte. A terápiás ülések során fény derült arra, hogy a férj által szülés közben bedobott név ötletek végül is az anyóstól származnak, csak ezt a férfi nem akarta elárulni, mert tudta, hogy felesége akkor biztosan nem megy bele a dologba. A férj mindenképp szeretett volna édesanyja kedvére tenni, és amikor a kisbabák már majdnem ott voltak az orra előtt, akkor ébredt rá, hogy a nincs több ideje beterjeszteni az új névalternatívát.

De a legfurább, hogy azt is megosztotta velem, hogy azért nem tetszenek neki a nevek amiket én találok ki, mert akkor nem érzi, hogy ezt a dolgot ő kontrollálná. A gyermekei nevének kiválasztása véleménye szerint csak és kizárólag őt illeti

– osztja meg a furcsa titkot  a nő.

A párterápiát végül azzal a megegyezéssel zárták, hogy ha netán lenne még egy gyermekük, akkor azt mindenképpen a feleség kell, hogy elnevezze. Nem sokkal később ismét kopogtatott a gólya a házaspár ablakán, és az anya elismerte, hogy arra gyúr, hogy olyan nevet találjon születendő gyermekének, amit az apja majd biztosan ki nem állhat.

A feleség történetét olvasva a hozzászólók mind egyetértettek abban, hogy ez bizony rossz ötlet lenne és inkább azt tanácsolták a kiábrándult asszonynak, hogy válasszon olyan nevet a kicsinek, ami neki valójában nagyon tetszik és ne a férje orra alá akarjon borsot törni. Többen javasolták viszont azt, hogy a nyugodtabb szülésélmény érdekében ez alkalommal mindenképp hagyja otthon az édesapát a baba világrajövetelekor.

Via