Laura Kate Sgro játékterapeuta szerint van hét egyszerű dolog, amit minden szülőnek érdemes lenne beépítenie a mindennapokba, amíg gyermeke még egészen kicsi.
A kisgyermekkor minden pillanata tartogat valami újat: az első mosolytól és szavaktól egészen addig, ahogy a gyerek lassan felfedezi a saját kis világát. Az első öt év különösen meghatározó időszak, amikor megtanul kapcsolódni, kifejezni az érzéseit, és megtapasztalni, hogy a világ egy biztonságos hely lehet számára. Közben szülőként könnyű elveszni a fárasztó hétköznapokban, és azt érezni, hogy ez az időszak sosem ér véget – pedig gyakran éppen akkor repül el, amikor a legkevésbé számítunk rá. A játékterapeuta szerint éppen ezért érdemes kihasználni ezeket az éveket, és nem tökéletes programokra, hanem valódi együttlétre helyezni a hangsúlyt. Mutatjuk azt a 7 egyszerű tanácsot, amelyet szerinte minden szülőnek érdemes megtennie, amíg a gyermeke még kicsi.
Laura szerint már az is sokat jelent, ha egyszerűen leülsz a gyermeked mellé a földre. Nem kell közben tanítani, fejleszteni vagy „hasznos” tevékenységet végezni. Csak legyél ott. A közös játék során a gyermek azt érezheti, hogy valóban kapcsolódsz hozzá, és nem csupán irányítod őt. Néha éppen ezek a céltalanul együtt töltött percek válnak a legfontosabb közös emlékekké.
A szülő-gyermek kapcsolatban természetesen mindig jelen van egyfajta egyensúlytalanság: a felnőtt hozza a legtöbb szabályt és döntést. Éppen ezért különösen felszabadító lehet a kicsinek, ha időnként ő mondhatja meg, mi történjen. Ha például birkózós játékot kezdeményez, hagyd, hogy ő találja ki a szabályokat. Ha egy autót szeretne tíz percen keresztül ugyanazon a pályán tologatni, nem feltétlenül kell új ötlettel előállnod. Az önálló döntés apró élményei segíthetnek abban, hogy a gyermek máshol könnyebben elfogadja a határokat és a szabályokat.
A „Nagyon ügyes vagy!” természetesen jól esik egy gyereknek, de ha minden rajzra, toronyra vagy apró teljesítményre ugyanaz a mondat érkezik, idővel elveszítheti a jelentőségét. Próbáld inkább szavakba önteni, amit valóban látsz. Például: „Látom, milyen sokáig próbáltad feltenni azt a kockát ”, vagy „Nagyon érdekes színeket választottál ehhez a rajzhoz.” Ezzel nemcsak dicséretet adsz, hanem segítesz neki megfigyelni és megfogalmazni a saját erőfeszítéseit is. A gyermek így fokozatosan megtanulhatja, hogy nem kizárólag mások visszajelzéséből tudhatja meg, értékes-e, amit csinál.
Nem minden játéknak kell fejlesztőnek, tanulságosnak vagy oktatónak lennie. A gyerekeknek arra is szükségük van, hogy egyszerűen csak jól érezzék magukat. Lehet egy párnákból épített bunkerrel, egy plüssállattal játszani vagy egy kartondobozból percek alatt elkészített képzeletbeli ház. A szabad játék közben a gyermek a saját fantáziáját használhatja, miközben a szülőnek sem kell folyamatosan "programigazgatóként" működnie.
Talán furcsán hangzik, de a gyerekeknek sajátos „nyelvük” lehet arra, ahogyan játszanak. Figyeld meg, hogyan használják a babákat, autókat, építőkockákat vagy plüssöket. Lehet, hogy ugyanazt a történetet újra és újra eljátsszák, vagy mindig ugyanazzal a szereppel azonosulnak. Nen kell. megváltoztatni vagy „kijavítani” ezt a játékot. Inkább lépj be az ő világukba, és próbáld megérteni, mi történik benne. Néha a játék olyan dolgokról is mesélhet, amelyeket a gyermek még nem tud vagy nem akar szavakkal elmondani.
Ez talán az egyik legnehezebb pont a mai szülők számára. Elég egy gyors üzenetre válaszolni, megnézni egy értesítést vagy csak egy pillanatra végiggörgetni a híreket – és máris megszakadt a közös figyelem. Amikor azonban játszol a gyermekeddel, próbáld meg valóban neki adni azt a néhány percet. A kicsik ugyanis meglepően érzékenyek arra, hogy valóban jelen vagy-e mellettük. Nem kell egész nap tökéletesen elérhetőnek lenned. Már az is sokat számíthat, ha bizonyos közös pillanatokban tudatosan félreteszed a telefont.
Lesznek napok, amikor elfogy a türelmed, felemeled a hangod, rosszul reagálsz egy helyzetre, vagy egyszerűen túl fáradt vagy ahhoz, hogy úgy viselkedj, ahogy szeretnél. Ilyenkor nem az a cél, hogy úgy tegyünk, mintha semmi sem történt volna. Sokkal többet taníthatunk a gyermekünknek azzal, ha visszatérünk hozzá, elismerjük a történteket, és megmutatjuk, hogyan lehet egy konfliktus után újra kapcsolódni. A gyerekeknek ugyanis nem hibátlan szülőkre van szükségük, hanem olyan felnőttekre, akik mellett biztonságban érezhetik magukat, és akik megmutatják: egy rossz pillanat nem jelenti a világ végét.
Talán éppen ez a hét tanács közös lényege. Egyetlen szülő sem tökéletes, és ezek a tanácsok sem arról szólnak, hogyan lehetünk tökéletes szülők, hanem arról, hogyan lehetünk egy kicsit többször úgy igazán jelen. Mert miközben a kisgyerekes években gyakran alig várjuk, hogy végre legyen egy nyugodt esténk, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a baba már óvodás, az óvodás pedig iskolába készül. A mindennapi apróságok – a földön ülve játszott pár perc, egy közös nevetés vagy egy őszinte bocsánatkérés – pedig sokkal tovább velünk maradhatnak, mint gondolnánk.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!