Marie Kondo webáruházat indított. Kell ez nekünk?

A tisztaság és rend guruja talán túllőtt a célon?

Mindenkivel előfordul, hogy az otthonában a szekrényben vagy a fiókban talál elszórva egyfél pár zoknit vagy egy felsőt, ami a porcicáktól már szinte felismerhetetlen színűvé vált. Ezek a tárgyak valahogyan feledésbe merültek, mióta kipróbáltuk Marie Kondo rendrakási módszerét.

Marie Kondo hirtelen népszerűvé vált sorozata nézése közben én és a kisebbik gyerekem immunisak maradtunk: ő a kora, én pedig a lustaságom miatt. Azonban a feleségem hetente állított haza hatalmas zacskókkal, tele ruhákkal és sokszor elcsodálkoztam, vajon honnan szerzi ezt a rengeteg darabot. A nagyobb gyerkőc néha, amikor meglátja a temérdek mennyiségű ruhahalmot, ordítani kezdett: "Biztos vagy benne, hogy ez mind örömet okoz?" Tudtam, hogy jövő héten még nagyobb szatyrokkal állít majd be és be kellett vallanom magamnak, hogy jól esett volna valamit úgy a polcra rakni, hogy azzal ne kockáztassam meg, hogy minden ledől róla. Amikor belekukkantottam a szekrényekbe, rettenetes érzés fogott el: egy zsúfolt babaházban élek.

Marie Kondo módszerét először a Rend a lelke mindennek c. könyvén keresztül terjesztette, majd netflixes sorozatával folytatta. Pár percet egy nap arra szánni, hogy megtanuljuk ezeket a praktikákat és átültessük őket a gyakorlatba is, nem biztos, hogy az a hobbi, amire sokan vágyunk, de jelentősem javítja az életszínvonalunkat. Egy nő, aki a világ másik feléről érkezik az otthonunkba, fizetünk neki, hogy leszidjon bennünket és hogy tanuljunk valamit tőle, amit már a nagymamánk is nagyon jól tudott: rendet rakni. Ez egy kissé túlzás, hiszen a valóságban néhány évtizeddel ezelőtt más volt a helyzet: nem volt olyan anyagi és gazdasági jólét, mint most, így felhalmozni sem tudtunk ennyire. Pár évtizede szó sem volt a fenntartható életmódról, a műanyag és a nem lebomló dolgok kiiktatásáról. Az eltevés és gyűjtögetés korszaka volt az, hányszor hallottuk a szüleinktől, hogy ne dobjunk ki semmit, még egy műanyag villát sem, "mert még jól jöhet".

Gyanítom, hogy az ehhez hasonló sorozatok sikerre abban rejlik, hogy az epizód során látunk valami felszabadítót a családokon: a sorozatban persze extrém esetekkel találkozunk, ahol az emberek olyannyira elfajultak, hogy a ház egyes szobáiba nem tudnak belépni. Aztán jön ez az apró, mosolygós és törékeny nő, és a maga szelíd kiztartásával ráveszi az embereket, hogy dobják ki, ami felesleges és teremtsenek harmóniát. De valamit nem értünk. Most, hogy megnyílt első online áruháza, ahol a számára legkedvesebb tárgyakat árulj, azt szeretné, hogy először ürítsük ki a lakásunkat, majd töltsük meg az ő termékeivel?

View this post on Instagram

I’m so excited to introduce the shop at KonMari. Many people have asked what I use in my everyday life. This online shop is a collection of my favorite things and items that spark joy. The goal of tidying is to make room for meaningful objects, people and experiences. I hope my vision of a joyful life inspires yours. Shop now at konmari.com – but don’t buy TOO much.

A post shared by Marie Kondo (@mariekondo) on Nov 18, 2019 at 7:05am PST

Van valami, amit valószínűleg minden szülő elképzelt már: Kondo tökéletes házát a tökéletes berendezésével és tisztaságával, ahogy összedől, de nem betörők vagy általunk, nem. A legszebb büntetés formájában: gyerekek keze áltat! Marie Kondo-nak volt már egy gyereke, amikor híres lett, majd nem sokkal azután érkezett a második babája. És a gyerekek pont olyan hurrikánszerűek, ahogy elképzeltük: a tisztaság guru saját maga mondta. Sőt, kifejlesztett egy módszert arra, hogyan vonja be a gyerekeket is a rendrakásba már kis korban. De ez még nem volt elég: először a tinédzsereket megcélozva kiadott egy könyvet: egy szerelmi történetet, manga illusztrációval, amelyben maga Kondo is megjelenik, ő segíti a főszereplőt, hogy rendbe tegye az életét és az otthonát, amivel megnyerheti annak a fiúnak a szívét, akibe szerelmes. El tudsz elképzelni ennél émelyítőbb és didaktikusabb (és még szexista is) történetet? Várj, míg a cikk cégére érsz.

Rögtön ezután, Marie Kondo a kisebb generációt vette célba, kiadott egy gyerekkönyvet "Kiki & Jax" címmel. Én nem vettem meg, az illusztráció nem a kedvencem és szerintem a gyerekeimnek sem. De ez nem számít, ami fontos, az az üzenet. Marie Kondo mondta, hogy az ötlet akkor pattant ki a fejéből, amikor ránézett a lányaira. Állítólag ők adták a főszereplő karakterekhez az ihletet. Majd, a híres gyerekkönyv szerzőhöz, Salina Yoon-hoz fordult, és már is kiadták a Kiki & Jax c. mesét.

Van egy mókus, aki minden társához hasonlóan a legkülönbözőbb tárgyakat és elemeket halmozza fel. Ott van a bagoly, ami a mókussal ellentétben szeret válogatni. Ők ketten barátok, de egy bizonyos ponton nem játszhatnak többé együtt, mert a mókus kicsi otthonában nem találják meg azt a játékot, amivel játszani akartak. A baglyot ez idegesíti és elmegy. Azután a mókus folyamatosan a baglyot kérdezi a titkos elemről, ami belőle hiányzik, hiszen képtelen rendet tartani és mi történik? A KonMarie metódus beindul, majd jön a happy end.

Ha egy könyv didaktikus és edukatív szeretne lenni, akkor legalább állítson igaz dolgokat. Kondo-nak és Yoon-nak eszébe sem jutott szakértőt felkérni a témában, aki segíteni tudott volna ("Sosem csinálok olyat, mindig a saját tapasztalataimat veszem elő" - mondta a szerző.) Helyettük megtette a New York Times, egy pszichológus véleményét kérte a könyvvel kapcsolatban. "Az üzenet, amit ez a könyv közvetít, lényegében annyi, hogy ha rendetlen gyerek vagy, nem lesznek barátaid. De ez nem igaz! Azt gondolom, hogy nincs olyan gyerek, aki, ha nem talál egy játékot, ott hagyja a barátját és inkább hazamegy."

Röviden, még a mi szüleink is tudták, hogy nem fenyegetéssel kell nevelniünk a gyerekeiket. Az igaz, hogy a gyerekek hajlamosan utánozni azt, amit a könyvekben olvasnak (és amit a családban látnak), de az is igaz, hogy minden gyereknek megvan a saját karaktere. Van, aki nehezen tud elszakadni a játékaitól vagy néhány tárgytól. Pár tragédia után mi, szülők megtanuljuk, hogy mindig meg kell kérdezzük a gyerekünket, mielőtt bármelyik holmiját kidobnánk. Marie Kondo, úgy tűnik azt jól tudja, hogy minden személy saját maga által dönti el, hogy mire van szüksége és mire nem, ez jól látszik ebből a posztból is.

View this post on Instagram

As long as they all spark joy! KonMari comic by @av3rypham.

A post shared by Marie Kondo (@mariekondo) on Oct 11, 2019 at 11:05am PDT

A lányom például, velem ellentétben és kicsit az anyjához hasonlóan, nem szeret nosztalgiázni: mindig előre tekint, sosem akar valamit kétszer ugyanúgy megcsinálni. Gyerekként sokszor ő kér meg minket, hogy tegyük el néhány régi játékát (hogy helyet szabadítsunk fel az újaknak, persze.) De emlékszem, egyszer, mikor egy tucatnyi játékot pakoltam össze, majd egy átlátszó dobozzal elindultam a pincébe, a lányom hisztérikusan kiabálni kezdett: "Ne, a plüsseim!" Tudtam, hogy kevésbé a játékok érdeklik, mint inkább az a korszak, amit a plüssök jelentettek neki és amiről jól tudta, hogy többé sosem tér vissza.