Játék és feszültség Brazíliában

Úgy tűnik, mégsem minden brazil rajong a fociért - de ez már többről szól, mint a játék

Brazíliára újabban mint a világgazdaság egyik feltörekvő szereplőjére tekintentek, aminek természetesen megvan a maga alapja. A közel 200 milliós dél-amerikai országban joggal lehet hivatkozni arra, hogy az utóbbi években cirka 30 millió embert emeltek ki a mélyszegénységből, és arra is, hogy a nagyvárosok nyomornegyedeit igyekeznek megtisztítani a bűnözőktől (pacificação), és ahol sikerrel járnak, számot tevő fejlesztésekkel és beruházásokkal csökkentik az ottélők szociális és társadalmi lemaradásait.

Ettől persze Brazíliának, mint minden más államnak, megvannak a maga gondjai, ám a továbbra is masszív méretekben létező mélyszegénység, a vele járó bűnözés és az éles társadalmi különbségek, vagy a sokszor elégtelen szociális ellátás ellenére sem volt jellemző, hogy a napfényes nemzet polgárai olyan tömegekben és aggreszivitással menjenek ki az utcára elégedetlenségükben, mint júniusban.

A kevés is sok

Az első megmozdulásokra már 2012 augusztusában sor került: Rio Grande do Norte állam székhelyén, Natal városában a buszjegyek árának emelése váltotta ki a közharagot. A bejelentést követően két nappal mintegy 2000 ember vonult az utcára, a karhatalom azonban keményen szétverte a tüntetést. Másnap még nagyobb tömeg követelte a régi jegyárakat, ami megszeppenthette a helyi vezetőket, mert pórázon tartották a rendőrséget, pár nappal később pedig vissza is vonták az áremelést. Az más kérdés, hogy nem egészen egy évvel később, idén májusban, ismét bejelentették az emelést, amit újfent utcai tüntetések, összecsapások és letartóztatások követtek.

Ez a második hullám Natalt már az országos drágulás részeként érte el, a nagyvárosokban ugyanis szinte kivétel nélkül emelni akarták a tömegközlekedés árát a tavasszal. Városonként természetesen eltérőek a díjszabások, de általánosságban véve a brazil metropoliszokban 3-5 realba kerül egy buszjegy, ami 290-480 forintnak felel meg. Az emelések sehol sem haladták meg a 35 centavót, ami nagyjából ugyanennyi forintot tesz ki. Elsőre talán megdöbbentő, hogy ilyen csekélynek tűnő összeg ekkora népharagot vált ki, ám tökéletesen rávilágít arra, hogy Brazíliában bizony továbbra is tömegek számára létkérdés minden megtakarítható fillér. És, hogy mennyire nem képezheti nevetség tárgyát 30-35 centavo, bizonyítja, hogy áprilisban jogerős bírói ítélet kötelezte a Porto Alegre-i önkormányzatot a jegyárak csökkentésére, miután az ítélőtábla feleslegesen túlzónak értékelte az áremelést.

Ekkora azonban kinyílt Pandora szelencéje, és májustól minden brazil nagyvárosban általánossá váltak a kisebb-nagyobb megmozdulások. Szintén általánossá váltak a brutális rendőri fellépések és összecsapások is, a brazil sajtó ráadásul sokáig kritikusan viselkedett a sokszor valóban erőszakos tüntetőkkel, akik az összlakossághoz viszonyítva még kevesen voltak. És ekkor fordította oda figyelmét a világ, mert kezdődött a Konföderációs Kupa.

Ébredj, Brazília!

A Konföderációs Kupa voltaképpen a labdarúgó-világbajnokság főpróbája: a vb házigazdája egy évvel a nagy torna előtt vendégül látja a kontinentális bajnokokat, így letesztelhetik az új stadionokat, reptereket, szállodákat, magyarán azt az infrastruktúrát, amelynek majd helyt kell állnia a nagy esemény alatt. Jövőre Brazília látja vendégül a világ válogatottait, és ez – mondani sem kell –, irdatlan költségekkel jár. Természetesen lehet kalkulálni a majdani bevételekkel és a fejlesztések későbbi megtérülésével, ám az árat előzetesen kell megfizetni. És a jelek szerint ez még a futballt vallásként tisztelő braziloknak is sok volt.

Merthogy a tüntetések második hullámát már nem csak a tömegközlekedés drágulása és a korábbi megmozdulásokon tapasztalható rendőri erőszak korbácsolta magasra, hanem az az általános társadalmi harag, amelyet a világbajnokságra fordított irdatlan közpénzek elatpsolása szült. Az eredeti, eleve masszív büdzsé az idén nyárig több mint a háromszorosára emelkedett, és hol van még a vége, hisz több stadion el sem készült. Szintén neuralgikus pont, hogy a méregdrága létesítményekbe csak méregdrága jeggyel lehet bejutni, a szegénysorban élők nem is álmodozhatnak arról, hogy élőben tekintsenek meg egy-egy vb-meccset. A Konföderációs Kupán is a közép- és a felsőbb osztályokból érkezők töltötték meg a stadionokat, amivel egy nagyobb tornán nyugodtan lehet kalkulálni, csakhogy az esemény elmúltával ez a réteg ekkora számban nem fog kijárni rendszeresen a stdionokba a brazil bajnokikra – ez a tendencia már most megmutatkozik az elkészült arénáknál. Félő tehát, hogy a csillogó-villogó stadionok leamortizálódnak, így viszont még annyi társadalmi hasznot sem fognak hajtani, mintha teltházzal üzemelnének, egy kórház, vagy egy iskola társadalmi hasznával pedig már nem is érdemes összevetni őket.

Ráadásul a brazilok zömének jobb és olcsóbb oktatásra, valamint szélesebb körű és nívósabb közegészségügyi ellátásra van szüksége – nem véletlen hát, hogy a júniusi Konföderációs Kupa alatt a korábbinál sokkal nagyobb volumenű tüntetésekre került sor. „A FIFA Brazília igazi elnöke", „Ébredj, Brazília! Egy tanár többet ér Neymarnál" – ilyen és ehhez hasonló szlogenekkel vonultak utcára a többtízezresre duzzadt tömegek országszerte, és ugyan az erőszak elkerülhetetlen volt, a kormány mindent megtett, hogy a világ előtt ne járassa le teljesen a demokráciát. Magyarán, a karhatalom fellépése csak nyomokban emlékeztetett arra, amit a torna előtt lehetett tapasztalni. A Konföderációs Kupát megelőző tüntetések során pusztán azért is letartóztattak embereket, mert ecet volt náluk (a könnygáz ellen hatásos), a nemzetközi sajtó figyelmétől övezve pedig az is belefért, hogy Dilma Rousseff elnökasszonyt kifütyüljék a megnyitón, mire ő mosolyogva azt mondta: jogukban áll, a véleménynyilvánítás szabad. Az más kérdés, hogy a sértődött Rouseff a zárómérkőzésre nem ment el, Joseph Blattert, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnökét pedig úgy kellett kicsempészni az országból.

Két hét előny igéretekre váltva

A Konföderációs Kupa két hete alatt tehát más volt a felállás, a felbátorodott tömeg ennek megfelelően szinte minden frusztrációjának hangot adott. A már említett mély közegészségügyi és oktatási problémák orvoslása mellett követelték a szigorúbb fellépést a politikai korrupció ellen, a felelős és igazágosabb adóteherkivetést, no meg politikai reformokat úgy általában.

A tömegdemostráció méretei óvatosságra intették és lépésekre kényszerítették az ország vezetését, igaz, Aldo Rebelo sportminiszter először még fenyegető hangon jelentette ki, hogy a kormány nem fogja tolerálni, hogy keresztbe tegyenek a Konföderációs Kupának. Ezzel együtt Rousseff elnökasszony a nyár közepén a néphez intézett televíziós és rádiós beszédében már komoly igéreteket fogalmazott meg. Eszerint elkészítenek majd egy „városi mobilitási tervet" a tömegközlekedési gondok megoldására; az olaj és földgázból származó jogdíjak száz százalékát a közoktatásra fordítják; elismerte, hogy a brazil politikai rendszernek „friss oxigénre" van szüksége, ezért széles körű reformokat terveznek; továbbá kijelentette, hogy a világbajnokságra nem fordítottak szövetségi közpénzeket, az állami szerepvállalás mellett ugyanis magántőkéből finanszírozták a beruházásokat. Egyébként pedig elítélte a vandalizmust.

Kétségtelen, hogy beszédet követő napokban Rousseff aktívnak mutatkozott, találkozott a tüntetők képviselőivel, valamint a szövetségi államok szenátoraival, és megfogalmazott egy több pontból álló tervet, amelyet különböző kormányzati szinteken érvényesített volna. Csakhogy a demokrácia, pontosabban a bürokrácia csapdái szinte azonnal elnyelték a kezdeményezést – egyes pontokat még előterjeszteni sem lehetett, mert a szavazásra jogosult grémium lesöpörte az asztalról.

A Konföderációs Kupát egyébként – mint tudjuk – a brazilok nyerték, ami valamelyest csitított a lázongásokon, ám az elégedetlenkedő hangok a torna után sem ültek el maradéktalanul. A teljes társadalmi megnyugvásra egyhamar aligha van lehetőség, hisz a gondok továbbra is léteznek, ráadásul az igazi figyelem csak most összpontosul az országra: mindjárt itt a labdarúgó-világbajnokság, 2016-ban pedig Olimpia lesz Rio de Janeiróban.

Szerző: Gyenge Balázs