Az otthoni habfürdőzés védelmében

A pihentető fürdőzés az új otthoni kényeztetés, de miért van annyi vita körülötte?

Ha egy dolog van, amiért hálásak lehetünk a járvány alatt, az az, hogy mindenki a higiéniával foglalkozik. Felvenni a maszkot a tömegközlekedési eszközökön már legalább olyan természetes, mint cipőt húzni. A táskánkban a kulcs mellett ott lapul az antibakteriális kézfertőtlenítő gél. De ahogy egyre inkább tisztaság mániás nemzet leszünk, egy téma továbbra is megosztja a közvéleményt, ez pedig a kádban fürdés.

A gazdagság szimbóluma - a fürdőzést  régóta Kleopátrával kapcsolják össze, aki híres volt arról, hogy szeretett naponta szertartásosan fürdőzni. Manapság pedig Gwyneth Paltrow kedvteléséről lehet hallani, aki szívesen használ magnézium sót a kádban. Évszázadokon keresztül a fürdőházak közösségi térként is funkcionáltak, ahol barátokkal lehetett találkozni. Ma már influenszerek osztanak meg fürdőzős videókat, gyertyafényben pompázó pezsgős-buborékos, virágszirmos-habos fürdővizekről.

Sokan vannak, akik túlárazott nagyvárosokban élnek, mint például Londonban, ahol egy fürdőkád tulajdonosának lenni egyenértékű, ha valakinek parkolóhelye van. Más szóval „jó ha van” ha meg tudod oldani, de „nem szükséges” kellék. A mai időhiányos, erőforrásokban kimerült világban, nem csoda, ha a legtöbb ember a zuhanyzás hatékonyságát magasztalja.

Ugyanakkor, amikor márciusban életbe léptek a korlátozások megújult lelkesedés irányult a kádban fürdőzés felé. A Portofino nyaralás képeit felváltották a fürdőzéssel kapcsolatos szelfik – tökéletesen ápolt lábujjak bukkannak ki a habokból, ahogy a rózsa-arany csaptelepeken pihennek. Randi tippek helyett arról folynak a beszélgetések, hogy lehet biztonságosan egyensúlyozva elhelyezni a laptopot a vécé tetején fürdőzés közben, hogy a Netflixet lehessen nézni. Kevesebb lehetőség van arra, hogy elhagyjuk a lakást, általában kevesebb a sürgető ügy így egy kád, pihentető, habos vízfürdő lett a „hely”, ahol el lehet időzni.

De annak ellenére, hogy egyre többen választják a hosszú pihentető merülést, a rövid zuhanyzás helyett, a fürdőzés téma még mindig vitatott, attól függően, hogy ki hogyan fürdik.

Az elmúlt öt hónapban élveztem a heti 30 perces fürdőzést bőkezű fürdőolajjal egészen addig, amíg kellően kiáztam. Amikor elmeséltem az új rutinomat az egyik barátnőmnek, undorral nézett rám. „’Te most azt mondod, hogy nem zuhanyozol le fürdés után?’ kérdezte. Éreztem, ahogy lángol az arcom zavaromban. ’Ez durva – jelentette ki tárgyilagosan."

Egy gyors közvélemény kutatás az ELLE szerkesztőségében másnap felfedte, hogy itt is egyformán ellentétes vélemények vannak. Volt, aki elismerte, hogy ha fürdősót használ és hajat is mos, akkor lezuhanyozik. Más valaki azt mondta, hogy szinte szertartásos módon lezuhanyozik fürdőzés előtt és után is. De olyan is akadt, mint én, aki a fürdőzésre úgy tekint, mint elegendő tisztálkodásra és nem érzi szükségét utána a zuhanyzásnak.

De azért még megjegyezném, hogy a fürdőzés sokkal többet jelent nekem, mint csak a tisztálkodás. Ott a kádban szoktam olvasni, megnézem az email üzeneteimet, válaszolok a barátaimnak, a családomnak. Könnyeket ejtek a kedvenc sorozatom epizódjai alatt vagy meghallgatom a Hamilton zenéjét. Amikor zuhanyozom, akkor gyorsan végzek, lesikálom a testem és kész, de a fürdés az, amikor tudatosan a testemet kényeztetem.

Amikor olyan időket élünk, hogy a mindennapi döntéseink, menjünk-e edzőterembe, utazzunk, vagy találkozzunk-e barátokkal folyamatos ellenőrzés alatt van, a legutolsó dolog, amire szükségünk van, hogy ítélkezzenek felettünk, hogy a nap végén, hogyan lazítunk.