A szőrszálak lázadása

Melyik oldalra álljunk: természetesség vagy tökéletes csupaszság?

Long hair - don't care! Azaz Hosszú szőr - nem érdekel! felirattal posztolt magáról képet Madonna márciusban. A fotón melltartóban álldogál, büszkén mutogatva szőrös hónalját. És nem ő az egyetlen, aki szeretné visszakapni a hónalja szabadságát: Lady Gagától Laetitia Castán, Beth Dittón keresztül Milla Jovovich-ig a sztárok olykor eljátsszák a hanyagot szőr-ügyben. Julia Roberts szőrös hónalja 1999-ben a vörös szőnyegen, piros flitteres ruhában nagy esemény volt. Az elmúlt évtizedekben a női test egyre csupaszabb lett, és most, hogy elérte a szőrtelenség maximumát, egyesek kétségbe vonják ennek létjogosultságát. Kérdés, a természetes szépséget hirdetők reklámfogásáról van-e szó, vagy sima polgárpukkasztásról. Vagy esetleg a szőr egyelőre még félénken, de idővel valóban vissza fogja hódítani testünk bizonyos részeit?

Az utcán egyértelmű a helyzet: a szőr elvesztette a csatát. A nők láthatóan borotválkoznak, gyantáztatnak, epilálnak vagy egyéb módon távolíttatnak el mindenféle látható szőrszálat magukról. Franciaországban felmérést is végeztek ezzel kapcsolatban, eszerint a nők 77 százaléka úgy gondolja, fontos a szőrtelenítés ahhoz, hogy egy nő vonzó legyen. A 35 éven alulak szemében a helytelen, elégtelen vagy rosszul sikerült szőrtelenítés a strandon a hanyagság netovábbja. Olyannyira, hogy egyre többen választják a radikális, végleges megoldást: a lézeres epilálást. A végleges hónaljszőrtelenítést kérő nők száma egyre emelkedik, gyakran az anyák kamasz lányaikkal együtt érkeznek a kezelésre. A reklámokból és a médiából érkező üzenet világos: aki nem szőrtelenít, az nem szép, sőt, igazából nem is nő. Az egyik készítmény tavalyi kampánya egyenesen arról szól, hogy aki nem szőrtelenít, az olyan, mint egy férfi. Felháborodott reakciók persze érkeztek, de szőrtelenítésipar eladási adatai egyre csak emelkednek, 2012-ben több mint 4 milliárd eurós piacról volt szó.

Két évvel ezelőtt azután rettenetes dolog történt Svédországban: a foglalkozására nézve könyvtáros Lina Ehrin egy zenés tévéműsorban fölemelte a karját, és kiderült, hogy szőrös a hónalja. Ezzel persze magára zúdította az internet népének haragját. Ez pedig arra indított másokat, hogy létrehozzák a Ta Håret Tillbaka (Adjátok vissza a szőrszálainkat!) nevű Facebook-csoportot, amelynek több mint 15 ezer tagja szolidaritásból szőrös hónaljú képeket posztolt saját magáról a világhálóra. Christian Bromberger antropológus szerint nincs másról szó, mint a nőies simaság diktatúrájáról a férfias szőrösség ellenében. Miközben a 19. században pont a szőrös női testrészek indították be a férfiak szexuális fantáziáját, a 20. században, a test lecsupaszításának századában a nők szőrszálakhoz kapcsolódó erotikus vonzereje már csupán a hajkoronában nyilvánul meg, az egyéb helyen növekvő szőrszálak rovására.

Fotó: Ben Hopper

Ami a trikofilokat (a szőrszálak szerelmeseit) illeti, ők szervezkednek. Bizonyos nők elutasítják az „egyre simább bőr" diktatúráját, és mernek természetesek maradni. „Gyerekkoromban láttam anyámat szőrteleníteni, és ez volt a természetes számomra – mondja a 31 éves Lujza. – De amikor Erasmus-ösztöndíjjal Németországban jártam, egészen más hozzáállással találkoztam. Ott nem olyan stresszesek a nők, és szépségügyben nem hagyják magukat annyira befolyásolni. Eleinte zavart a csoporttársaim szőrös hónalja. De ma már sokkal lazábban állok a kérdéshez. Akkor szőrtelenítek, amikor van hozzá kedvem, azaz egyáltalán nem mindig. Csak az zavar, amikor bántóan néznek rám." Ezt a felfogást sokan osztják. A 40 éves Gabriella például ezt mondja a témáról: „Nálam évszakonként változik, hogy van-e szőr a hónom alatt vagy nincs. Télen nem érdekel különösebben, akkor meghagyom, mert senki nem látja. Ilyenkor hívom a szőrt magánszőrnek. Nyáron, amikor mindenki látja, akkor nyilvános szőr, és akkor mindig le is szedem." A meghagyott szőr mögött sok minden állhat: fáradtság, a társadalmi nyomás elutasítása, feminista indokok.

Vannak, akik a szőrös hónaljat erotikusnak találják. Fiziológiai szempontból a hónaljszőrnek az a szerepe, hogy elvezesse az izzadságot és ezzel feromont szórjon szét, ami nagy szerepet játszik az erotikus vonzerőben. Ezért aztán vannak nők, akik kifejezetten szeretik a saját szőrös hónaljukat. Például Flóra (47 éves). „Tizenöt éve nem szőrtelenítettem. Ha úgy vagyok meztelen, hogy a hónaljamban sincs szőrszál, akkor zavarba jövök, rosszul érzem magam, mert az az érzésem, hogy a testem kevésbé érzéki, kevésbé titokzatos." Mások a természetes szagok fontosságával érvelnek, mondván, ezeket egyre ritkábban lehet érezni. „Van egyfajta izzadságszag, amit én szeretek – vallja be Helga (29). – Ha tehetem, beszagolok a férjem hónaljába. A saját szagomat is szeretem egy fárasztó nap után. Nekem izgató és pikáns." Ez a megközelítés az állati, ösztönös dolgokat részesíti előnyben a szőrtelenítéssel szemben. Ebben a megközelítésben a szőrtelenítést úgy is értelmezhetjük, hogy uralkodunk a testünkön és gondunk van arra, hogy tessünk magunknak és másoknak.

És hogy a férfiak mit gondolnak erről? Bár túlnyomó többségük a teljes szőrtelenséget szereti, vannak, akik más szempontokat is figyelembe vennének. Közéjük tartozik az angol fotós, Ben Hopper is. Nemrég megjelent, Natural Beauty című fotósorozatában szőrös hónaljú nőket fotózott. „Nem azt mondom, hogy a nők növesszék meg a hónaljszőrüket – magyarázta később a Huffington Postnak. – Csak arra gondolok, ez is egy lehetőség, amit nem biztos, hogy azonnal el kell vetni. Csak annyit szeretnék elérni, hogy az emberek kétségbevonják a szépséggel kapcsolatos előírásokat."

2014-ben a természetesség harcol a normák ellen. Ma már 13-14 éves kortól kezdve szinte minden kislány és nő szőrtelenít, pedig bizonyos szempontból valószínűleg tényleg felszabadító érzés meghagyni a szőrszálakat: a borotválkozásra/gyantáztatásra/epilálásra időt kell szánni, pénzbe kerül és fájdalmas. Madonnát és társait tekinthetjük úttörőknek is, de mindenképpen a függetlenségüket és a humorukat jelzik. Olyan ez, mint amikor a nők annak idején ledobták a melltartójukat: azóta visszavettük, de azért kicsit fellélegezhettünk. És már ez is valami. A trikofilek és a trikofóbok közötti harc korántsem kiegyensúlyozott, de azért nincs elveszve. Éljen a szabadság!