A hekker

Parisa Tabriz a Google "biztonsági hercegnője"

„Security Princess” (azaz: A Biztonság Hercegnője) – ez Parisa Tabriz hivatalos titulusa a Google-nél. „Az információbiztonsági mérnök’ kifejezés tökéletesen száraz, unalmas, egyszóval borzasztó lett volna” – mondja a HR-es definícióról, ami valóban nem írja le elég érzékletesen, mit is csinál nap mint nap: saját megbízóját, az Internet korának legnagyobb entitását hekkeli, amolyan underground rosszfiú stílusban. A mesebeli becenévvel akkor hozakodott elő, amikor egyszer Japánba készült üzleti útra. Tudta, hogy ott szertartásos a bemutatkozás és szüksége lesz szabályos névjegykártyára. A szcénának rendezett találkozókon sokan „fizetett hekker”-ként mutatkoztak be, és Parisa úgy érezte, vicces titulusával máris előnybe került velük szemben.

Egyébként Parisa Tabrizt egyáltalán nem érdekli, hogy mit gondolnak róla mások. Nem mintha bárkinek is szeretne betartani, ahhoz túlságosan barátságos természet, és hát mégiscsak A Nagybetűs Szilikonvölgy-beli Cégnél dolgozik. És nem is csupán arról van szó, hogy nagy nehezen elviseli mások hülyeségét. „Egyesek az iparág más területeiről mint ’alelnök’ és hasonlók mutatkoznak be”, mondja derülten. „Engem az ilyesmi egyszerűen nem érdekel. Lehetsz te az 507-es számú programozó, ha jól csinálod a dolgod, szívesebben beszélgetek veled, mint bármiféle alelnökkel.

A hekkelés világában Tabriz a Jó Boszorkány szerepét tölti be – megvan a hozzá szükséges ereje és jártassága, ám hiányzik belőle a gonosz hajlam és szárnyasmajmokra sincs szüksége a sikerhez. Hekkermérnökök csapatát vezetve azért kapja a fizetését, hogy úgy gondolkozzon, mint egy bűnöző. Csapatával ki kell szúrnia a világ legtöbbet használt keresőprogramja, a Google Chrome hibáit. Nem hagyhat támadási felületet a kívülről próbálkozóknak, és gondoskodnia kell róla, hogy a hibákat haladéktalanul kijavítják. Mindennap megelőző csapást mének az online identitástolvajlásra, és ezzel milliókat védenek meg az egész világon. Mindemellett még csak 31 éves, a kevés nő egyike hekkerkörökben, és a lehető legtávolabb áll az antiszociális kockafej-sztereotípiától – nem nehéz megérteni, miért ível felfelé ilyen szépen a pályája.

Ez a jóboszorkány majdnem kizárólag feketében jár. „Mert slankít” – mondja, vállvonogatva, nem mintha emiatt aggódnia kéne. Az arca nagyon rokonszenves, szinte teljesen sminkmentes, kissé egzotikus, a megjelenését a GAP legjobb napjait idéző vagánylány-stílus jellemzi: sötét farmer, egyszerű szabású pamutpulóver, kosaras cipő és bomberdzseki. Tabriz ideális megtestesítője a Google íratlan „ne légy gonosz” szabályának, most, amikor a cégnek elsődleges érdeke felépíteni ezt az új imidzset. Edward Snowden kiszivárogtatásai során kiderült, hogy az nemzetbiztonsági hivatal tisztségviselőinek szabad hozzáférésük volt a tech-cégek szervereihez, és proxyn keresztül a felhasználók személyes adataihoz is. A Tabriz és csapata által végzett proaktív munka viszont éppen olyan, a felhasználóknak is hasznos szolgáltatás, amivel a Google méltán büszkélkedhet.

Fekete vagy fehér kalap?

A hekkerek állandó morális purgatóriumban élnek – a határvonal jó és rossz között gyakran homályos - , ők mégis szeretik magukat fekete-fehérben látni. Tabriz oldala, az úgynevezett „fehér kalaposok” olyan emberekből áll, akik irgalmas szamaritánus módjára visszaadják a pénzzel teli tárcát, amit a metróban találnak. A fekete kalaposok (ezt a címkét is büszkén viselik, akik magukra vonatkoztatják) szerint viszont a fehér kalaposok igazi lúzerek. Ők ugyanis nem csak, hogy elemelik azt a bizonyos tárcát, de ki is nyitják és a benne talált kontaktlistából kikeresik újabb áldozataikat. Tudásukból, amellyel meg tudnak támadni különböző rendszereket, fegyvert kovácsolnak, aztán pedig szépen eladják annak, aki a legtöbbet kínálja érte.

Tabriz sosem volt esélyes jelölt a sötét oldalra, és még az is valószerűtlen, ahogyan egyáltalán hekker lett belőle. „Gyerekkoromban Jem akartam lenni, a Jem és a Hologramokból!” Az említett személy egy rajzfilm-sorozat főszereplője a 80-as évekből: rózsaszín hajú rockerlány, akinek van egy konzervatív, decens alteregója is.

Tabriz Chicago egyik külvárosában nőtt fel, édesapja Iránból bevándorolt orvos, édesanyja lengyel-amerikai származású ápolónő. Parisát akkoriban még nem árasztotta el a technológia. „A főiskoláig nem láttam számítógépet közelről” – mondja. Ehelyett rajzolt-festett, sportolt, és mindenben versenyzett két fiútestvérével. „Mivel az erőmmel nem tudtam legyőzni őket, az eszemmel kellett.” – mondja.

Mint matematikában és természettudományokban tehetséges tanuló, az Illinois-i Egyetem mérnöki képzését választotta, de hamar felfedezte vonzalmát a számítástechnika iránt, méghozzá egy olyan lépéssel, mely az életvezetési tanácsadók iskolán kívül szerzett tapasztalatokkal kapcsolatos intelmeit igazolja: csatlakozott egy klubhoz, ami megváltoztatta az életét. Péntek esténként jöttek össze – ez a komolyság bevett tesztje egyetemi körökben –, a klub főképp informatika hallgatókból állt, akik mindent tudni akartak a weboldalak biztonságáról. Ez a kezdetekkor történt, amikor a Facebook ötlete még csak pislákolt Mark Zuckerberg fejében. „Feltörték a weboldalamat, kíváncsi voltam, hogyan.” - mondja Tabriz. „A találkozók teljesen informálisan zajlottak, ötleteket, fejlesztéseket dobtunk be”. Tabriz Itt élte intellektuális és társadalmi életét. És vajon ő volt az egyetlen nő a klubban? „Egy ideig volt ott egy másik lány is…” Hamar megismerkedett a jelenséggel, hogy egyedül képviseli nemét.

A szteganográfia – a kriptográfia egyik formája, egy kódolt üzenet azonnali megfejtésének tudománya – segített a bimbózó hekkercsapatnak belehelyezkedni mások gondolkodásmódjába, akik rejtegetnek valamit. Tabriz weboldalakról tájékozódott a szteganográfiáról, és a történetéről is sokat tanult. „Egy görög uralkodó leborotváltatta rabszolgája fejét, rátetováltatta az üzenetet, megvárta, míg kinő a haj, és így küldte át a rabszolgát a másik uralkodóhoz. Állítólag Osama bin Laden a terrorista hálózatát pornóoldalakon elrejtett üzeneteken át utasította. Tabrizék kevésbé súlyos üzeneteket kódoltak email üzenetekben küldött macskaképekben. Az ilyen típusú hóbortokat figyeli Tabriz a rossz szándékú hekkereknél is. „Az alkalmazottainkban mind megvan ez a kíváncsiság. És egy kis csintalan vágyódás, hogy valami váratlant csináljanak.” A toborzás nem egyszerű, Tabriznak olyan embereket kell találnia maga mellé, akik elég felkészültek ahhoz, hogy túlhekkeljék a legagyafúrtabb kibergazembereket, de elég erősek ahhoz, hogy ellenálljanak a nagy illegális pénzeknek.

Tabriz 2007-ben kezdett a Google-nél, és tizedikként csatlakozott a fizetett hekkerek kis csapatához, akik a szoftverek biztonságáért feleltek. Ma több mint 250 biztonsági mérnök védi a felhasználók adatait és a cég online infrastruktúráját. A Google főhadiszállása, ahol a negyvenezer alkalmazottnak kb. a harmada dolgozik, hűen tükrözi a hatalmas növekedést. Úgy néz ki és olyan érzést is kelt az emberben, mint egy modern egyetemi campus  - az épületek főként üvegből vannak, néhány közülük halvány pisztácia árnyalatban pompázik. Sok a füves terület és google-ös biciklisbandák járják az utcákat.

A részleg, melyet Tabriz vezet, több mint 30 hekkerből áll az USÁban és Európában, akik a Google saját fejlesztésű keresőjét, a Chrome-ot fenyegető veszélyekkel foglalkoznak. Nem nehéz megérteni, miért Tabrizt választották ki, mint management anyagot egy olyan számítástechnikai szegmensben, amiben saját bevallása szerint is nagyon sok a „szociálisan nehezen beilleszkedő” ember. Irányít, de nem kelt félelmet, az a fajta személyiség, aki nyugodtan, ám meggyőző erővel tudna kiállni a csapatért egy túszdrámában. „Nagyon motivált és energikus” – így írta le őt Nikita Borisov, egyetemi pályaválasztó tanácsadója. „De” -  teszi hozzá, „emellett mindig megtalálja a hangot másokkal, különösen a kockafejek között.”

Biztonság a fülbevalónkban

Míg Tabriz csapata leginkább a napi „csendes” fejlesztésekre büszke – „amint kijavítunk egy biztonsági hibát, automatikusan alkalmazzuk az újítást a felhasználóknál, és remélhetőleg észre sem veszik, hogy történt valami” -, azért nagyobb volumenű elhárításokban is bőven volt részük. 2011-ben észrevették, hogy a holland elektronikus információbiztonsági tanúsítványokkal foglalkozó hatóságot, a DigiNotart meghekkelték, és ezzel többszázezer iráni felhasználót sodortak veszélybe. Bizonyos vélemények szerint az akciót az iráni kormány támogatta, és a szigorú törvények miatt egy fennmaradó rés a biztonsági pajzson ott akár emberek életébe is kerülhet.

Míg a fehérkalapos hekkerállomány növelése az egyik hatékony módja annak, hogy gátat szabjanak a számítógépes bűnözésnek, a biztonsági szakértők új technológiákon is dolgoznak, hogy erősítsék a védelmi vonalakat. Feledékenyeknek jó hír: a jelszavaknak hamarosan leáldozik. A számítógépeket és fiókokat hamarosan valamilyen fizikai tárgy segítségével fogjuk elérni – az iPhone ujjlenyomat-azonosítója csak a kezdet. Esélyes, hogy nemsokára ügyes kriptográfiai programokkal felszerelt okos csipek tűnnek fel mindennap használatos kiegészítőinken, és ezekkel nyithatjuk majd digitális zárjainkat. Voltak, akik a mobiltelefonokban látták ennek jövőjét, de Tabriz szkeptikus. „Szerintem a mobiltelefonokat férfiaknak tervezték: nagyok és nem mindig férnek bele a zsebünkbe. De én mindig viselek melltartót. És fülbevalót is, általában.” – vagyis egy napon a La Perla és a Bulgari talán mikrocsip szoftverekben gondolkodva tervezi meg portékáját.

A számítástechnikában a nemek közötti szakadék a legváratlanabb helyeken bukkan fel, és Tabriz szereti nevén nevezni a gyereket. „Ha az a szándékod, hogy az egész világ számára alkoss technológiát, akkor az egész világra kell gondolnod, és a világ nem csupán fehér férfiakból áll.”

Tabriz nem érzi azt, hogy a neme miatt hátrányok érnék, habár szerinte „kicsit rámenősebb, mint a sztereotipikus nő.” A fiatal nők között, akiket mentorál, nem mindenkinek megy simán az érvényesülés a Google időnként darwiniánus környezetében, ahol, ahogy mondja, „demonstrálnod kell a hatalmadat akkor is, ha valójában nincsen.”

Hogy mikor és hogyan lesznek a nők a férfiakkal egyenlők a Google-nél és egyebütt a számítástechnika területén, vagy hogy lesznek-e egyáltalán, még mindig nyitott kérdések. Mivel kevesebb nő tanul természettudományokat, számítástechnikát, matematikát, kevesebb lesz közülük számítógépes mérnök, így kisebb az a csoport, amiből a munkaadók női mérnököket választhatnak, és a friss, feltörekvő start-upokba nem sok nő kerül be. Mivel csupán maroknyi nő gazdagodik meg sikeres start-up cégekből, kevesen lesznek „üzleti angyalok”, informális befektetők, akik leendő vállalkozásokba forgatják a pénzt. Ez egy hólabda-effektus, mely – egyesek szerint – a férfiak uralta Wall Street kultúrához hasonló jelenség újraképződéséhez vezethet.

Ég és föld között

Planet Granite: egy sziklamászó hely néhány mérföldre a Google campustól. Hétfő este van, és Parisa Tabriz itt gyakorol, míg lentről neurológus barátja segíti lelkiekben. Karabinereit újra meg újra áthelyezi, hogy bebiztosítsa magát, és módszeresen halad a műszikla falon felfelé. Folyamatos, ritmusos mozgást végez, mintha táncolna. Kisvártatva négy vagy ötemeletnyi magasságba küzdi magát. Sokan vannak még itt a Google-től, mert a falmászás jó kikapcsolódás a menő szoftver mérnököknek. Talán van némi összefüggés: a mászó-útvonalakat „problémának” nevezik, amit a vállalkozó kedvű sportolónak egyedül kell megoldania a levegőben lógva. Vicces, de ezek az emberek teljesen átlagosnak tűnnek. Pedig ők azok, akik elhozták számunkra a most már mindenütt jelenlévő utcatérképeket, a kitűnő email rendszert és, bár nem szándékosan, de mégis bevezettek minket egy egészen új valóságba, ami a személyes adatokat illeti. Teljes szívvel bíztunk bennük egészen nem sokkal ezelőttig, mert úgy tűnt, a legjobb szándékok vezérlik őket. De ki tudja, hogy ez mindig így lesz-e? Például mi tartja vissza Parisa Tabrizt attól, hogy feltörje valamelyik volt barátja email fiókját? „Az, hogy valamit képes vagy megtenni, még nem jelenti azt, hogy meg is teszed” – mondja, egyszerűen. Na tessék. Vajon hátborzongató, vagy inkább szívmelengető, hogy az egész végül oda fut ki, megbízunk-e embertársainkban?  Tabriz mindenesetre bízik magában, és abban, hogy megvéd minket a bajoktól. És elnézve, ahogy 16 méter magasan, nyugodtan terpeszt egy bizonytalan ponton, ahol két fal síkja éles szöget zár be, valóban úgy tűnik, nincs nála alkalmasabb ember a feladatra.