A legtöbben január első napjaiban már száműzik a karácsonyfát a nappaliból, de vannak, akik egészen tavaszig ragaszkodnak hozzá.
Elsőre talán furcsának tűnhet, pedig a jelenség mögött meglepően erős pszichológiai és életmódbeli okok húzódnak meg. A hosszú, sötét téli hónapok, a kevesebb természetes fény és az általános hangulati visszaesés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyesek tudatosan áll a karácsonyfa még tavasszal is.
A párterapeuta Larry Michel szerint az ünnepekhez kapcsolódó emlékek különösen erősek, mert gyakran közös élményekhez kötődnek. Ezek az úgynevezett „pillanatképszerű” emlékek: amikor együtt vagyunk a szeretteinkkel, megáll az idő, és biztonságban érezzük magunkat. A karácsonyfa fényei, illata és látványa pedig konkrét érzékszervi horgonyként működik, amely újra és újra előhívja ezt az érzést. De kik azok, akik tényleg nem sietnek megválni a fától? A pszichológia szerint az alábbi négy, ritkább személyiségjegy gyakran közös bennük.
Az ilyen emberek nemcsak emlékeznek a múltra, hanem aktívan vissza is térnek hozzá érzelmileg. A nosztalgia nem csupán kellemes érzés, hanem javítja a hangulatot is. Egy karácsonyfa ilyenkor nem dekoráció, hanem egyfajta érzelmi kapu. Segít újraélni a meghitt pillanatokat, és egyfajta stabilitást ad egy kiszámíthatatlan világban.
A fények, a természetes anyagok és az otthonosság érzése ma már külön esztétikai irányzatot is képvisel. A karácsonyfa meleg fénye nemcsak szép, hanem bizonyítottan stresszcsökkentő hatású is. Egy kutatás szerint a lágy, meleg fények a naplemente természetes fényviszonyait idézik, ami az agy számára a biztonság és a pihenés jelzése. Nem csoda, hogy sokan nem akarják ezt az élményt túl hamar elengedni.
A karácsonyi dekoráció utólag is hat a hangulatunkra. Az American Christmas Tree Association korábbi közleménye is rámutatott: már az ünnepi díszítés folyamata is aktiválja a pozitív érzelmeket és javítja a mentális közérzetet. Ha pedig a díszítés ennyire hatékony, logikus, hogy egyesek a hatást minél tovább szeretnék fenntartani. A fa ilyenkor nem „emlék”, hanem tudatos hangulatfokozó eszköz.
A tél végére sokan kimerülnek mentálisan a kevés a napfény és a intenzívebb elszigeteltség miatt. Ilyenkor különösen felértékelődik minden, ami a természethez köt. A „forest bathing”, vagyis az erdőben való tudatos jelenlét például bizonyítottan csökkenti a kortizolszintet, azaz a stresszhormont. Egy élő fenyőfa otthon ugyan nem helyettesíti az erdőt, de hasonló érzékszervi élményt nyújt: az illata, a látványa és a jelenléte nyugtató hatással bír. Egyes kutatások – például a Texas A&M Egyetem vizsgálatai – azt is sugallják, hogy az élő növények jelenléte a lakásban javíthatja a produktivitást, csökkentheti a szorongást, és általánosságban pozitív hatással van a mentális egészségre. A fenyőfák ráadásul természetes illóolajokat bocsátanak ki, amelyek légúttisztító és enyhén fertőtlenítő hatással is rendelkezhetnek.
Tehát a karácsonyfa tavaszig való megtartása nem lustaság vagy furcsa szokás, hanem sok esetben egy tudattalan – vagy épp nagyon is tudatos – megküzdési stratégia. Egy mód arra, hogy meghosszabbítsuk az örömöt, fenntartsuk a biztonságérzetet, és egy kicsit könnyebben vészeljük át az év legsötétebb hónapjait.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!