Tanúskodtam Harvey Weinstein ellen. Elítélték. De akkor miért nem érzem úgy, hogy megkönnyebbültem?

Dawn Dunning korábbi színésznő volt az egyik a hat nőből, aki az vallotta, hogy Harvey Weinstein megerőszakolta és szexuálisan bántalmazta őt.

Dawn Dunning egykori színésznő volt az egyik abból a hat nőből, akik az vallották, hogy Harvey Weinstein megerőszakolta és szexuálisan bántalmazta őket. Dunning január 29-én ült a tanúk padjára, ahol szívszaggató részletességgel mesélte el, hogyan támadta meg őt az egykori mindenható hollywoodi mogul egy hotelszobában 15 évvel ezelőtt. A férfi pár héttel később felajánlott neki egy szerepet egy filmben – de csak akkor, ha lefekszik vele és egy nővel, hármasban. Weinsteint végül nem vádolták meg Dunning megtámadásával, de az ügyészek felhasználták a nő vallomását, hogy megalapozzák a bántalmazások sorozatát.

Dunning az ELLE-nek elmesélte, milyen volt szembenézni Weinsteinnel a bíróságon és mi fog történni most, hogy nemi erőszak vádjában bűnösnek találták és elítélték a producert.

Éppen New Yorkba indultam, amikor a jött a hírüzenet a telefonomra: „Harvey Weinsteint nemi erőszak vádjában bűnösnek találták.” A hála könnyei csorogtak le az arcomon, ahogy a földre rogytam. Tényleg megtörténik?

Korábban sosem tűnt lehetségesnek, hogy egy olyan gazdag és befolyásos, valakit, mint Harvey Weinstein – a férfit, aki pokollá tette az életem – felelősségre vonjanak a tetteiért. Most már igen.

2004-ben találkoztunk, amikor ő volt az egyik legbefolyásosabb ember Amerikában – valami, amit sosem engedett, hogy elfelejtsek. Miután a New York Times lehozta a cikkemet 2017 októberében, Weinstein emberei követtek egy kávézóba, ahol lefotóztak; gyanús autók álltak az otthonom előtt; feltörték az email fiókomat. A megfélemlítési taktika működött: aggódtam a két kisgyerekemért, folyamatos rettegésben éltem és mindig a hátam mögé kellett néznem.

Most, hogy kínzóm a Wende börtönben ül, a barátaim és a családom remélik, hogy le tudom zárni az ügyet: „Hogy érzed magad, most hogy már vége van?”, kérdezik.

„Ez a rossz kérdés”, válaszolom. „Ez nem a vége, ez csak a kezdet”.

Múlt hónapban megkértek, hogy tanúskodjak a manhattani tárgyalásán, ami érzelmileg teljesen kimerített. Az előző éjszakán egy percet sem tudtam aludni. Az ébresztőm hajnali 5 órakor szólt, hogy kitisztuljanak a gondolataim jógáztam 20 percet a kínai negyedben lévő hotelszobámban.

Szerettem volna komolynak és meggyőzőnek látszódni, ezért egy teveszínű Zara kosztümöt, fekete garbót és hozzáillő magas sarkú csizmát választottam még előző héten. Magabiztos voltam és készen álltam.

 „Rám mosolygott és integetett, mintha régi barátok lettünk volna. A hideg futkározott a hátamon.”

A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt. Amikor megkértek, hogy azonosítsam Harveyt, felálltam és a szemébe néztem. Egyenesen rámutattam. Ő visszamosolygott és integetett, mintha régi barátok lettünk volna. A hideg futkározott a hátamon.

A tanúvallomásom két órán keresztül tartott és a keresztkérdések brutálisak voltak. Amikor vége volt, egy rendőrautó kísért át a kint várakozó riporterek hadán. Pár utcával a bíróság épületétől tettek ki, ahol találkoztam a barátaimmal. Szükségem volt egy italra azok után, amin keresztülmentem. Büszkék rám, mondták, még a kerületi ügyész is felhívott, hogy gratuláljon.

Én csak egy dologra tudtam gondolni: „Köszönöm Istenem, hogy nem csesztem el”.

Los Angelesben élek, és amikor eljutott hozzám a hír, hogy hamarosan ítéletet hirdetnek, felugrottam egy New Yorkba tartó repülőgépre. Jóban és rosszban ott akartam lenni a többi nővel, akik megtörték a csendet, amikor az esküdtszék kimondja az ítéletet. Van egy remek közös email csoportunk, mely szinte felrobbant, miután bűnösnek mondták ki.

Mostanában az életem darabjait szedem össze és a kreatív szolgáltató cégemre, a Bazar Noir-ra fókuszálok és arra, hogy minél több időt tölthessek el a gyerekeimmel. Kétszer egy héten forró jógázom, ami az egyetlen alkalom, amikor tényleg nem gondolok Weinsteinre. Még nem tudatosult bennem, hogy valaki, akinek ekkora hatalma van, börtönbe megy. Remélem, hogy precedenst tudtunk teremteni és nem csak a jövőbeli esetekhez.

Remélem, hogy végül egyszerűbb lesz az áldozatoknak, hogy előlépjenek, hogy a szexuális zaklatást jelentsék és elítéljék. Olyan ágazatokban, ahol a hatalommal való visszaélés elterjedt – az éjszakai élet, a modellek világa és Hollywood – remélem, hogy az ő elítélése megállítja és kétszer is gondolkodásra készteti a ragadozókat, mielőtt cselekszenek, tesznek, vagy mondanak valami ártalmasat.