Miért nem tudsz megnyugodni, még akkor sem, amikor pihensz?

Sokan számolnak be arról a furcsa, zavarba ejtő élményről, hogy amikor végre lenne idejük pihenni, de a testük nem követi a forgatókönyvet. Leülnek, lefekszenek, elvileg nincs teendő, mégis ott marad egy finom, de kitartó feszültség. Mintha a pihenés nem hozna megkönnyebbülést, sőt, néha kifejezetten kimerítőbbnek tűnne, mint a munka.

Ez az állapot gyakran bűntudattal is társul. Miért nem tudok kikapcsolni? Mi a baj velem, hogy még most sem esik jól a pihenés? A kérdések gyorsan önváddá  alakulnak, pedig a jelenség nem egyéni hiba, hanem egy sokkal mélyebb pszichés mintázat következménye.

Amikor a pihenés is feladattá válik

A modern, teljesítményközpontú kultúrában szinte minden tevékenység értékelés alá esik. Nemcsak dolgozunk, hanem hatékonyan dolgozunk. Nemcsak mozgunk, hanem fejlődünk. Nemcsak pihenünk, hanem minőségi időt töltünk, feltöltődünk, regenerálódunk. A pihenés így lassan elveszíti eredeti funkcióját, és újabb elvárásokkal telítődik.

Ebben a közegben a test könnyen projektté válik. Figyeljük, jól reagál-e, eléggé ellazult-e, megfelelően működik-e. A nyugalom paradox módon teljesítménycéllá válik: meg kellene érkeznie, és ha nem érkezik meg, az kudarcélményt okoz. Ez a belső megfigyelői pozíció – amikor folyamatosan ellenőrizzük magunkat – azonban éppen azt akadályozza meg, amit el szeretnénk érni.

A test nem kapcsol ki parancsra

Fontos megérteni, hogy a megnyugvás nem döntés kérdése. Nem történik meg attól, hogy most pihenek, ahogy az alvás sem jön létre puszta elhatározásból. A nyugalom idegrendszeri állapot, amelynek megvannak a maga biológiai és pszichés feltételei.

Ha a test hosszú időn keresztül készenléti állapotban működik – határidők, elvárások, önellenőrzés, belső nyomás közepette –, akkor a feszültség válik alapállapottá. Ilyenkor a csend nem megnyugtató, hanem zavarba ejtő. A semmi nem felszabadító, hanem bizonytalan. A test nem tudja, mihez kezdjen azzal, hogy nincs feladat.

Ezért tapasztalják sokan, hogy a pihenés első fázisa kifejezetten kellemetlen. Nyugtalanság, türelmetlenség, akár testi feszültség is megjelenhet. Ez nem azt jelenti, hogy a pihenés nem működik, hanem azt, hogy a szervezet még nem érzi magát biztonságban.

Miért fárasztó néha a semmittevés?

A semmittevés különösen nehéz azok számára, akik megszokták, hogy értéküket a hasznosságuk, az aktivitásuk vagy az eredményeik alapján mérik. Amikor ezek a kapaszkodók eltűnnek, a test és a psziché védtelennek érzi magát. A belső nyugtalanság ilyenkor nem lustaság, hanem egyfajta riasztórendszer: Valami hiányzik, nem vagyunk készen.

A pihenés tehát nem attól válik nehézzé, hogy túl sok benne az inger, hanem attól, hogy túl kevés a megszokott struktúra. A test nem kap visszajelzést arról, hogy„jól csinálod. Nincs mérce, nincs eredmény, nincs kipipálható feladat. Ez az állapot elsőre ijesztő lehet, különösen egy olyan kultúrában, ahol az értékesség gyakran az aktivitással azonosul.

Amikor a nyugalom végre megtörténik

Érdekes módon sokan számolnak be arról, hogy a valódi megnyugvás nem akkor érkezik meg, amikor megpróbálnak pihenni, hanem amikor egy időre kikerülnek a megszokott elvárásrendszerből. Olyan környezetben, ahol nem kell bizonyítani, fejlődni, optimalizálni. Ahol nincs elvárás arra vonatkozóan, hogyan kellene érezniük magukat.

Ez lehet egy idegen hely, egy szokatlan ritmus, vagy akár egy olyan közeg, ahol a test nincs folyamatos megfigyelés alatt. Ilyenkor a nyugalom nem célként jelenik meg, hanem mellékhatásként. A test lassan lejjebb veszi a hangerőt, mert végre nem kell reagálnia.

Fontos hangsúlyozni: nem maga a környezet varázslatos, hanem az, amit lehetővé tesz. A kontroll elengedését. Az ítéletmentességet. Azt az állapotot, ahol nem kell jól csinálni semmit.

Ismerd fel!

A felismerés talán az, hogy a pihenés nem technika, hanem kapcsolat. Kapcsolat a testeddel, ami akkor tud megnyugodni, ha nem figyeled állandóan. Ha nem értékeled. Ha nem vársz el tőle semmit.

Ez nem azt jelenti, hogy a feszültség egyik napról a másikra eltűnik. De azt igen, hogy érdemes megvizsgálni: mikor válik a pihenés is teljesítménnyé az életedben. Mikor próbálod hasznosan tölteni azt az időt, aminek épp az lenne a lényege, hogy nincs célja.

A  megnyugvás sokszor akkor érkezik meg, amikor nem számítasz rá. Amikor nem akarod elérni. Amikor a tested végre nem projekt többé, hanem egyszerűen jelen van.

És talán ez az a pont, ahol a pihenés végre nem fárasztó, hanem valóban megtartó élménnyé válhat.

Via

Ezért lehet felszabadító egy olyan jógatábor, ahol nem az számít, mit csinálsz jól, hanem az, hogy végre nem kell csinálnod semmit – csak jelen lenned a testedben, elvárások nélkül.

Lépj ki a hétköznapok zajából, és találd meg a lelki egyensúlyt Srí Lanka varázslatos tájain! 

Ha úgy érzed, megszólított a belső utazás hívása, csatlakozz az Elle Spirit Camphez!

 
Részletes információk:

+36 30 999 4646

Morapitiye Katalin: kati@jetwing.hu

Tóth Adrienn: adrienn@jetwing.hu

Balogh Zelma: zelma.balogh@elle.hu