Egészen meglepő problémával küzdenek az afgán nők

A tálibok hatalomra kerülésével sokszorosára nőtt a burka kereslete Kabulban, emiatt viszont az égig emelkedett az ára, amit sajnos nem tud mindenki kifizetni.

A tálibok hatalomba való visszatérése előtt nem volt túl jövedelmező vállalkozás burkát árulni Kabulban – írja az olasz Elle a Los Angeles Times hosszú riportjára hivatkozva. Fahruddin Saib Zada kereskedő szerint korábban naponta körülbelül egy tucatot adott el: „többféle színben kapható, de a legnépszerűbb mindig a jól ismert égszínkék volt.”

A főváros augusztusi megszállást követő első két napban azonban az eladások napi negyvenre ugrottak. Addig az afgán lányok és nők nagy része boldogan mondott le testük teljes elfedéséről. Sokan a tálibok előző uralma alatt még gyerekek voltak, majd szabadságban nőttek fel, így hozzászoktak, hogy tetszésük szerint öltözhetnek (persze az iszlám keretei között).

Nekik nem volt személyes élmény, hogy amikor a tálibok utoljára kormányozták Afganisztánt, a nők a korbácsolást kockáztatták, ha nem vettek fel burkát. A Kabul elfoglalása utáni órákban kényszerből egyetemi hallgatók, értelmiségiek, munkások vetették bele magukat a kétségbeesett burkakeresésbe.

Ugyan a tálibok egyelőre nem rendelték el a burka, csak a hidzsáb kötelező viseletét, ez is, mint sok más látszólag mérsékeltebb nyilatkozat (pl. a nők jogainak tiszteletben tartása) a saría kontextusában csak üres ígéret, nem garancia. Az öltözködésre vonatkozó kritériumok különösen sokféleképpen értelmezhetők, és bármikor megváltoztathatók.

A ma Afganisztánban felvetődött legnagyobb kérdés az, hogy a tálib vezetők legalább részben elfogadják-e a tényt, hogy a visszahódított ország teljesen más, mint amit korábban kormányoztak. A főváros kozmpolitább hellyé vált, bevásárlóközpontokkal, mobiltelefon-üzletekkel, és híres kávézókkal, ahol a férfiak és a nők szabadon találkozhattak egymással.

A vallástudósok által támogatott nőjogi aktivisták szerint a Koránban nincs olyan rendelkezés, amely annyira szigorú korlátozásokat írna elő az öltözködésre, mint a burka viselése. A 8000 diáklánynak otthont adó női Zarghuna Gimnáziumban például a talibán bevonulása előtti egyenruha egy szerény fekete tunikából, fehér nadrágból, és hozzá illő fehér fejdíszből állt.

Ugyan néhány nappal az ország meghódítása után Suhail Shaheen tálib szóvivő „Vissza az iskolába Új-Afganisztánban” felirattal olyan videót posztolt a Twitterre, amin a lányok korábbi öltözetükben térnek vissza az iskolába, mégis a Los Angeles Times tudósítója szerint „Fahruddin boltjában, a Khar Khana- negyed legnagyobb bazárjában a kereskedő és testvére kétszer annyiért árulja a burkát, mint korábban: 1500 afgánit vagy 17 dollárt kérnek egyért. Bár tény, hogy az első napok fellendülése után az értékesítés csökkent.”

A testvérek szerint az értékesítés lelassulásának egyik lehetséges magyarázata, hogy az embereknek elfogyott a pénze. A legtöbb fizetést befagyasztották, a bankokból nem lehet pénzt kivenni, a burka ára pedig az egekbe szökött. Más kereskedők azonban azzal érvelnek, hogy az olyan szerény, de nem mindent takaró ruhadarabok, mint a chapan, ami hosszú ujjú, és kissé a kimonóra hasonlít, sokkal nagyobb keresletnek örvendenek, hiszen a tálib vezetők eddig nem írták elő a kötelező burkaviselést.

Vannak olyan árusok is, például Ahman Naweed, akik úgy döntöttek, egyáltalán nem árulnak burkát, és az ellenállás jeleként nem is szándékoznak most elkezdeni. Szép gesztusa ez a támogatásnak és az afgán nők szükségletei figyelembe vételének, az ilyenek optimizmusra adnak okot.

Másfelől azonban vannak olyan tanúvallomások, például amit Marjana Sadat, a Dw News televíziós újságírója tett közzé a Repubblicában, amelyek szerint a női vállalkozóknak és újságíróknak otthon kell maradniuk, mert félnek a tálib fenyegetésektől. „Taloqan tartományi fővárosban a Radio Hamsada dolgozói nem hagyják el otthonaikat, mert félnek a talibán ellenőrzéseitől, az élő rádióműsorok így megszakadtak.

Simin, a helyi rádió egyik műsorvezetője úgy próbálja továbbra is hallatni a nők hangját, hogy késleltetve játszik le előre felvett műsorokat, ezáltal a nők számára a Radio Hamsada lett az egyetlen szórakozás és remény.

„A talibán közel három évtizede a nők ellensége, a két csoport sosem fogadta el egymást. A következő napok döntő fontosságúak. Kiderül, vajon a szándéknyilatkozat, hogy nem vezetik be a burka kötelező viseletét, mennyire felel meg a valóságnak, valamint hogy az őrült árak visszatérnek-e egy tisztességes szintre, hogy ne bonyolítsák tovább az afgánok így is kellően komplikált életét.”