Anya nem csak egy van

Az egyedülállók, a melegek és a szakemberek egy része is ellenzi azt az új szabályt, amely alapján bizonyos esetekben a családügyi miniszter mondhatja ki a végső szót az örökbefogadásokkal kapcsolatban. A változtatás a legelesettebb gyerekeknek árthat a leginkább. Olyan nőkkel beszélgettünk, akik ma már nem biztos, hogy örökbe fogadhatnák gyermekeiket.

Horváth Júlia nem éppen fiatalon, 50 évesen fogadott örökbe egy 3 éves kislányt, aki ma már 27 éves. Azután döntött úgy, hogy örökbe fogad, miután elvált a férjétől. „Először egy pszichológussal kellett beszélgetnem, majd bemutattak egy kisfiúnak, de vele nem passzoltunk. Ezután meghalt az anyukám, én pedig odamentem a referensemhez, hogy most már tényleg, nagyon-nagyon szeretnék gyereket. És pont volt egy kislány. Először csak az ablakon keresztül nézhettem meg, és hát egy tünemény volt. Aztán, amikor először találkoztunk, azzal ment vissza a csoportba, hogy egy nagyon szép néni jött hozzám. Az ismerkedés fokozatos volt, egyszer-egyszer találkoztunk, majd nálam tölthette a hétvégét” – meséli. Júlia végül magához vehette a kislányt, akit végig egyedül nevelt. „Hát, mit mondjak, nem volt egyszerű. Nekem már akkor mondták, hogy azok a gyerekek, akiket örökbefogadottak, nem tudják magukat túltenni azon a tényen, hogy eldobták őket a szülők. Látszólag igen, de valójában nem nagyon. És tényleg ez lehet a helyzet” – mondja. Bár a sebeket nem volt egyszerű begyógyítani, az soha nem jelentett különösebb problémát, hogy egyedülálló volt. Juli és a lánya az elmúlt évtizedekben beutazták a fél világot, éltek Moszkvában, Bécsben, a lánya ennek (is) köszönhetően összesen három idegen nyelven tanult meg. És közben igazi család lettek. „Hogyha visszamehetnénk az időben, ugyanígy belevágnék-e? Persze, gondolkodás nélkül” – válaszolja kérdésünkre. 

Nemcsak Juli, Kaufer Virág is egyedülállóként fogadott örökbe. Vagyis csak kvázi egyedülállóként, valójában a párjával, Nórával együtt alapítottak családot. Virág neve sokaknak ismerős lehet: korábban az LMP-ben politizált, 2012-ben mondott le. Hivatalosan soha nem coming outolt, azt, hogy meleg, sokan az HBO nemrégiben megjelent, Anyáim története című dokumentumfilmjéből tudhatták meg. A film, ahogy a címe is jelzi, nem Virágék szexuális orientációjára fókuszál, hanem arról szól, hogy Nóra és ő hogyan fogadták örökbe kislányukat, és milyen volt az első év.

Az örökbefogadó azért volt hivatalosan és egyedülállóként Virág, mert a melegek csak így fogadhatnak örökbe. Közösen csak a házastársak tudnak, egyéni örökbefogadó viszont bárki lehetett. A folyamat náluk is ugyanaz (volt), mint mindenki másnál, a végső szót egy hosszas és alapos procedúra után szakemberek mondták ki, csak ezután kerülhetett be egy gyerek egy két nő vagy két férfi alkotta családba.

 „2014 tájékán döntöttünk úgy, hogy bejelentkezünk. Voltak előttünk jó és rossz példák is: ismertünk olyan meleg párokat, akiknek sikerült két gyereket is örökbe fogadni, de olyanokat is, akiknek egyet sem. Mi a kezdetektől párként jelentkeztünk be, nagyon szerettünk volna gyereket, de közben nem akartuk eljátszani, hogy mások vagyunk, mint akik. És bár nagyon izgultunk, hogy emiatt baj lesz, végül minden találkozásunk a hatósággal pozitív volt. Pontosan úgy kezeltek minket, mint bármelyik párt, aki nem házas, mégis együtt akar gyereket örökbe fogadni” – meséli. Virágék végül, ahogy Juli is, sikerrel jártak, kislányuk már öt éve van velük. Az első időszak azért nem ment zökkenőmentesen. De nem azért, mert melegek, sokkal inkább az együtt töltött idő, pontosabban az együtt nem töltött idő volt az oka.  A problémát a film is feldolgozza, látjuk, ahogy Nórának nehézségei akadnak azzal, hogy a kislány hozzá nem annyira kötődik, mint Virághoz. Virág szerint ennek az volt az oka, hogy az elején ő volt otthon a gyerekkel, párja pedig, mivel dolgozott, jóval kevesebb időt töltött otthon. Miután ez megfordult, Nórának is sikerült kialakítani azt a mélyebb kapcsolatot, amelyre szükségük volt. Emellett nekik is bele kellett tanulniuk a szülői szerepekbe. „Szülővé válni egy folyamat, ami nem könnyű. Sokszor felteszed magadnak a kérdést, jól csinálod-e, másként kellene-e csinálnod, és ha igen, hogyan? De ezeken a dilemmákon mindenki keresztülmegy, független attól, hogy valaki nő vagy férfi. Nálunk annyi történt, hogy én jobban bele tudtam magam helyezni egy sémába, hogy milyen egy anya, nekem ez könnyebben ment. Nóra fiúsabb, neki meg kellett találnia a saját karakterét anyaként” – magyarázza. Az pedig teljesen természetes nemcsak nekik, a gyereknek is, hogy két anyuka van a családban. Persze előfordult már, hogy a kislány megkérdezte, neki van-e apukája, amire igennel válaszoltak, aztán túl is lendültek a témán. 

Virág is azt mondja, gondolkodás nélkül belevágnának újra, a legjobban pedig azoknak a változásoknak örül, amiken a kislányuk azóta ment keresztül, amióta velük van. „Amikor 2,5 éves korában hazajött, alig tudott járni, bizonytalan volt a mozgása, most pedig ő a leggyorsabb és legügyesebb tornász az iskolában. Amikor hozzánk került, egyetlen szót mondott, most, 7 évesen két nyelven beszél. Ezek a gyakorlati részek, a kötődésről pedig: régen, amikor meglátott egy nőt az utcán, tárt karokkal szaladt hozzá, teljesen mindegy volt, hogy életében először látta-e vagy sem. Onnan indultunk, hogy neki minden felnőtt nő potenciális anyuka volt, most meg világosan tisztában van vele, hogy ki a családja, ki az, akihez ő tartozik, és mondja is. Hogy ez a mi családunk” – sorolja a példákat Virág.  

Virág és Juli elmondása alapján mindkét család története sikertörténet. Két gyerek talált szerető szülőkre, akik mindent megtesznek azért, hogy a gyerek jól legyen, hogy szerető kötelékben nőjön fel. A helyzet viszont most úgy áll, hogyha újra nekifutnának, még az is előfordulhatna, hogy a kislányukat nem fogadhatnák örökbe. Márciusban ugyanis életbe lépett az a jogszabály, amely szerint az egyedülállóknak csak akkor engedik meg az örökbefogadást, ha arra a családügyi miniszter is rábólint. Hogy miért, az még a hivatalos indoklás szerint is egy kicsit zavaros: abban ugyanis az áll, hogy a gyerek számára azért a legjobb, ha házaspár neveli, mert a házasságok tartósabbak.

Több mint 3000 ember. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint ennyien várnak jelenleg örökbefogadásra, egy nagyobb falut meg lehetne tölteni velük. Bár azt, hogy közülük hányan egyedülállók vagy épp melegek, nem bontja le a friss statisztika, egy korábbi tanulmányból erre is lehet következtetni: összesen 3-400 főről lehet szó. Ők azok, akik március óta összeszorult gyomorral ülnek otthon, mert nem tudják, mi lesz. Örökbefogadással foglalkozó civil szervezetek szerint az általános hangulat az, hogy a várakozók reménytelennek és méltatlannak tartják a helyzetüket – és félnek. Nyilatkozni is emiatt nem akarnak, nem szeretnék, ha az rossz irányba terelné az ügyüket. De nemcsak a félelem jellemző: van olyan meleg pár is, aki évek óta gondolkodott az örökbefogadáson – szülni egyikük sem szeretne –, látva viszont a folyamatokat, úgy döntöttek, mégsem vágnak bele. Hogy velük mi lesz? A pár egyik tagja félig viccesen úgy fogalmaz: „felhalmozunk majd ötezer macskát, mint a bolond nők a filmekben”. 

Az egyedülállók általában olyan gyerekeket vállalnak, akik a házaspároknak már úgymond nem kellenek

De nem csak az örökbefogadásra váróknak vannak problémáik a módosítással. Székely Zsuzsanna, a Mózeskosár Egyesület elnöke több mint 41 évet dolgozott a hivatalos gyerekvédelemben, ennyi évvel a háta mögött pedig határozottan állítja, hogy az új szabállyal egyáltalán nem ért egyet.  „Nyilván abban nincs vita, hogy egy gyereknek az a legjobb, ha van anyukája és apukája is. A gyermekvédelem viszont mindig is erre törekedett, de pont ezért az egyedülállók eddig is csak akkor jöttek szóba, ha nem találtunk alkalmas házaspárokat. A teljes kép megértéséhez tudni kell azt is, hogy az egyedülállók általában olyan gyerekeket vállalnak, akik a házaspároknak már úgymond nem kellenek. Ezek a gyerekek a legtöbbször több kihívással járnak, mert nagyobbacskák, mert fejlődési, egészségi problémáik vannak, mert viselkedési, beilleszkedési gondokkal küzdenek. A módosítással azt kockáztatjuk, hogy ezek a gyerekek bent maradnak a gyermekvédelmi szakellátásban – magyarázza Székely Zsuzsanna, aki szerint viszont ez az egyik legrosszabb forgatókönyv. – A gyermekvédelem financiális gondokkal küzd, és nagy a szakemberhiány is. Mindemellett egy gyerekotthonban vagy egy nevelőszülőnél felnőni olyan érzéseket kelthet, hogy ‘nem vagyok igazán fontos’. Mindannyian arra vágyunk, hogy valakinek mi legyünk a legfontosabbak, és ezt a gyógyító, érzelmi kapcsolatot kell megkeresnünk a gyereknek, amit viszont nemcsak egy házaspárnál találhatunk meg. Arról nem is beszélve, hogy olyan is van, hogy egy gyereknek pont arra van szüksége, hogy egyedülálló szülője legyen. Ilyenek például azok a szexuálisan bántalmazott gyerekek, akiket egy közeli hozzátartozó férfi bántalmazott. Nekik kifejezetten jobb, ha egyedülálló anyukához kerülnek” – mondja a szakember.

Zsuzsanna alkalmassági vizsgálatokon is dolgozott, ebben tehát szintén bőven van tapasztalata, ezek alapján pedig határozottan állítja: a jó szülőség nem azon múlik, hogy valaki egyedülálló vagy sem. „Valaki legtöbbször nem azért van egyedül 40 évesen, mert nem tud elköteleződni, hanem azért, mert pechjére így alakult a felnőtt párkapcsolati élete. Egyébként vannak olyanok is, akik házasként kezdik el a folyamatot, de utána szétmennek. Végső soron ők is egyedülállóként fogadnak örökbe, és őket sem vizsgálják a válásuk után” – teszi hozzá. 

Az egyedülállók kapcsán egyébként a különbség leginkább az, hogy nekik ki kell alakítaniuk egy olyan támogató rendszert, amelyben nem maradnak magukra a nehézségekben. Nehézségek alatt pedig olyan hétköznapi dolgokat kell érteni, minthogy mi történik akkor, ha a szülő lebetegszik. „Az első fontos dolog, hogy ki az, akire számíthat, de ezt is fel szoktuk mérni, erre kiemelt figyelmet fordít a rendszer. Aki pedig maga is magányos, akinek nincsenek tartós emberi kapcsolatai, arról már a folyamat során kiderül, hogy nem alkalmas az örökbefogadásra” – mondja.

Bár a módosítás általánosságban említi az egyedülállókat, a Háttér Társaság nevű LMBTQ-szervezet szerint a valódi ok inkább a melegek kirekesztése lehet. Sándor Bea, a szervezet Jogi Programjának munkatársa arra hívja fel a figyelmet: a kormány álláspontja szerint Magyarországon homoszexuális párok eddig sem fogadhattak örökbe törvényesen gyermekeket, ezért ezeket a párokat ők nem lehetetlenítették el, egyszerűen „bezártak egy jogi kiskaput”. „A kormány azt szeretné, hogy ha van olyan házaspár, aki kész örökbe fogadni egy gyereket, ők élvezzenek elsőbbséget. Országosan is megnézzük, hogy találunk-e ilyen házaspárt. Ha nem, akkor jöhetnek az egyedülállók. Olyanok, akik valóban egyedül élnek, nem trükköznek – fogalmaz Sándor Bea, majd hozzáteszi: – A nyilatkozatok alapján úgy tűnik, mintha csak házaspárok és egyedülálló emberek fogadhatnának örökbe legálisan, holott ez nem így van: a korábbi és mostani jogi szabályozás sem egyedülállókra utal, hanem egyéni vagy egyedül örökbefogadókra, akik élhetnek egyedül vagy párkapcsolatban is. Az egyéni, egyedül örökbefogadók között pedig semmilyen hatóság nem tehet jogszerűen különbséget a szexuális irányultságuk alapján.”

A szexuálisan bántalmazott gyerekeknek sokszor kifejezetten jobb, ha egyedülálló anyukához kerülnek

Székely Zsuzsannának a meleg örökbefogadókkal nincs évtizedes tapasztalata, emlékei szerint ugyanis főként 2010 óta jellemzőbb az, hogy a meleg párok megjelentek a rendszerben. De mint mondja, akiket ismer, azok ugyanolyan gondoskodó szülők, mint az egyedülállók vagy a házaspárok. A meleg családokkal foglalkozó Szivárványcsaládokért Alapítvány pedig ugyanarról számolt be, amit Székely Zsuzsanna mondott az egyedülállókról. Közleményükben arról írtak: sok olyan örökbefogadásra váró gyerek van, akire a házaspárok egymás után mondanak nemet, a kora, egészségügyi problémája vagy roma származása miatt, az azonos nemű párok pedig nyitottabbak ezeknek a gyerekeknek az örökbefogadására, így ha őket kizárjuk a lehetséges örökbe fogadó szülők közül, akkor épp a legelesettebb és legnehezebb sorsú gyerekeket fosztjuk meg attól, hogy családban nőhessenek fel.

Hogy jó-e a gyereknek hosszú távon, ha egyetlen szülő vagy egy meleg pár neveli, elvileg könnyen eldönthetnék az erre vonatkozó kutatások. Ilyenből viszont nincs túl sok, sőt, a melegek tekintetében hazai kutatást egyáltalán nem is találtunk. Ennek talán az az oka, hogy a szivárványcsaládok korábban tényleg nem verték nagy dobra, hogyan élnek. Az Unicef Gyermekjogi Civil Koalíciója mindenesetre azt közölte, az örökbefogadások utánkövetése 2014-től kötelező Magyarországon, az eddigi szakmai tapasztalataik alapján pedig elmondható, hogy az örökbefogadás sikeressége szempontjából semmiféle különbség nem figyelhető meg a házaspárok és az egyedülállók közötti örökbefogadások között. A szakemberek eddig is nagyon alapos munkát végeztek – abban pedig talán mindenki egyetért, hogy egy eleve terhelt múlttal rendelkező gyerek jövőjéről és sorsáról jobb, ha ők, és nem a politikusok döntenek.

A cikk a 2021/július-augusztusi ELLE magazinban jelent meg.