Az emberek 3%-át érinti az afantázia – ezzel a teszttel ellenőrizheted, te is közéjük tartozol-e

Az afantázia az elme egy sajátos működési módját jelenti, és akiknek így működik az agyuk, általában nem is tudják ezt önmagukról. Egészen addig, amíg ezt a tesztet meg nem próbálják elvégezni.

Az a fosztó képző szokott lenni, így talán már sejted is, hogy mit jelent az afantázia – de ebben az esetben az elnevezés egy picit csalóka.

Mi az az afantázia?

Aki aszexuális, annak az életéből hiányzik a szexualitás (vagyis éppen ez az, hogy nincs benne, mégsem hiányzik). Az, hogy valaki afantáziás, azonban nem azt jelenti, hogy az illető teljesen híján van a fantáziának, azaz a képzelőerőnek – csak azt, hogy az illető nem tud képekben gondolkodni. A gondolkodásunk jórészt képekből és szavakból áll, de akikre jellemző az afantázia, azoknál elsősorban csak szavakból, hiszen az ilyen emberek nem tudnak szándékosan képeket elképzelni.

Érdekes belegondolni, hogy az emberi képzeletre mennyire jellemzőek a képek: a KÉPzelet szó sem véletlenül ezzel a három betűvel kezdődik (mint ahogy angolul az imagination szó töve is az image, azaz a kép).

Azon feladatok jelentős részét, amelyekről azt hinnénk, hogy kifejezetten vizuális emlékezést, vizuális gondolkodást igényelnek, az afantáziások sem oldják meg rosszabbul, mint azok, akik képeket képzelnek maguk elé. Például nem játszanak rosszabbul »memory«-t, nem teljesítenek gyengébben a »mental rotation« tesztben. MRI -izsgálatokkal kimutatható, hogy nem a látásukat, illetve vizuális képzeletüket használják ezekhez a feladatokhoz, hanem más agyi területek aktiválásával dolgoznak. Mondható, hogy a jól működő tárgyi képzeletű emberek sokkal inkább átélik személyes emlékeiket emlékezéskor, míg az afantáziások ebben hátrányban lehetnek

– írja a jelenséggel foglalkozó hazai honlap, az afantazia.hu. Mivel az afantázia nem jelent különösebb hátrányt az élet legtöbb területén, az afantáziások közül sokan nem is tudják magukról, hogy nem azok, hiszen nem feltétlenül jönnek rá, hogy a többiek agya másként működik. A becslések szerint az emberek 2-5%-a, átlagosan valószínűleg nagyjából 5%-a él afantáziával.

Lehet, hogy én is afantáziás vagyok?

Íme két teszt, ami azt a képességet teszi próbára, ami az afantáziásokból hiányzik, így a segítségükkel meg tudod magadról állapítani, hogy nem tartozol-e te is ebbe a bizonyos 3%-ba.

Csukja be a szemét. Gondoljon egy kockára, például egy gyermek színesre festett fa építőkockájára. Most képzelje el, hogy félbefűrészeli az egyik oldallal párhuzamosan, majd az előző vágásra merőlegesen ezeket a feleket félbefűrészeli, majd harmadszor is derékszögben vágva félbefűrészeli a darabokat. Most gondoljon az elkészített kis kockákra. Hány oldaluk lesz festetlen?

– írja le az első gyakorlatot a fent már említett honlap. A megoldás sokkal könnyebben megy azoknak, akik maguk elé képzelik a színes fakockát, és elképzelik, ahogy három irányban szétvágják. De természetesen az afáziások is meg tudják válaszolni helyesen a feladatot, csak ők matematikai képlet segítségével, nem úgy, hogy maguk elé képzelik a szétvágott kockát és egyszerűen megszámolják, hogy a daraboknak hány oldala színes.

A másik feladatot a CNBC összeállítása közli, ezt David Marks pszichológus fejlesztette ki 1973-ban, és egyszerűen csak azt kell a segítségével megfigyelned, hogy az agyadban megjelennek-e a feladatban leírt képek, ahogy haladsz pontról pontra:

• el tudod képzelni, hogy hajnalban felhős az ég és éppen kel fel a nap?
• most egy ugyanilyen napfelkeltét, de ezúttal tiszta, kék éggel?
• magad elé tudod képzelni az első képről a felhőket, amint a viharban villámokat szórnak?
• és most egy szivárványt az égbolton keresztben?

Akik afantáziásak, azoknak a lelki szemei előtt ezekre a kérdésekre nem jelennek meg a leírt képek, vagy csak nagyon halvány, egyszerű képekben tudják maguk elé idézni ezeket a tájakat-jelenségeket. Érdekes feladat tovább, hogy látsz-e olyan további részletet a lelki szemeid előtt megjelenő képen, ami a kérdésben benne sem volt.

Még egy fontos információ az afáziára: a legfrissebb kutatások azt valószínűsítik, hogy ez bizonyos mértékig örökletes tulajdonság lehet, mert gyakran előfordul, hogy egy család több tagjára is jellemző születésétől kezdve.

Via